A szívelégtelenség (vagy másként a szívelégtelenség) a nem megfelelő szívműködésre utaló tünetek nagyon súlyos és kihagyhatatlan csoportja, amely számos, gyakran végzetes következményhez vezet a beteg számára. Erre a széles körű kérdésre különféle szempontokból kell összpontosítanunk, és elegendő teret kell fordítanunk rá, akár közönséges, akár kardiológiai téren. Ezen okok miatt szükségesnek tartjuk a következő oldalakat ennek a témának szentelni.
Maga a szívelégtelenség olyan klinikai szindróma, amelyet tipikus tünetek jellemeznek, mint például nehézlégzés és duzzanat. Ezeket strukturális és/vagy funkcionális kóros rendellenességek jelei kísérhetik, amelyek csökkent szívteljesítményhez és/vagy megnövekedett intracardialis nyomáshoz vezetnek, akár nyugalmi állapotban, akár edzés közben. A szívelégtelenség előfordulása az iparosodott országokban a felnőtt lakosság körében 1-2% körül mozog, míg a 70 év feletti embereknél több mint 10% -ra nő. Meg kell jegyezni, hogy a megmaradt bal kamrai ejekciós (szisztolés) frakcióval rendelkező szívelégtelenségben szenvedő betegek aránya (EF LV ≥ 50%, HF tartós EF - HFpEF mellett) 22-73% között van. A csökkent kamrai ejekciós frakcióhoz (EF LV 34 ml/m² vagy bal kamrai tömegindex (LVMI) ≥ 115 g/m² férfiaknál és ≥ 95 g/m² nőkhöz képest) a HFpEF-ben szenvedő betegek különböző alapvető etiológiájú heterogén csoportot képviselnek és patofiziológiai rendellenességek (1, 5 - 7).
Az echokardiográfiai vizsgálat mellett nem szabad elhanyagolni más olyan képalkotó módszereket sem, amelyek segíthetnek a szívelégtelenség diagnosztizálásában. Az említett vizsgálatok között szerepel a mellkas röntgenfelvétele (röntgensugár), amelynek középpontjában a szív és a tüdő áll, amely lehetővé teszi a tüdővénákban a vér sztázisának, esetleg a tüdőödéma jelenlétének meghatározását. A szívmágneses rezonancia (CMR) vizsgálata magas színvonalú az EF - bal és jobb kamrák térfogatának, súlyának mérésére. Ez a teszt a választott módszer komplex veleszületett szívhibákkal rendelkező betegeknél. Végül, de nem utolsósorban, az előnyös nem invazív CT (komputertomográfia) módszer a szívvizsgálat (szívelégtelenségben szenvedő betegeknél), amely segít a szívkoszorúér anatómiájának vizualizálásában szívelégtelenségben szenvedőknél, és közepesen magas vagy magas a teszt előtti valószínűség az embereknél szívkoszorúér-betegségben szenvedők vagy a szívkoszorúér-betegség diagnózisának kizárása érdekében a stressztesztek kétértelmű eredménye (1).
Differenciáldiagnosztika
A dyspnoe egyéb okait, úgymint a tüdőembólia, a spontán pneumothorax, a szorongás és a pánikneurózis dyspnoéja, a hisztérikus reakcióban fellépő hyperventiláció és a nem szívizomú tüdőödéma a differenciáldiagnózis során kizárandó. Meg kell jegyezni, hogy a dyspnoe okának meghatározása nehéz lehet még fel nem ismert szív- és érrendszeri vagy tüdőbetegségben szenvedő betegeknél. Emiatt olyan diagnózisokat is figyelembe kell venni, mint krónikus obstruktív tüdőbetegség, tüdőfibrotikus betegség, egymást követő tüdőembólia, különféle okokból származó vérszegénység vagy akár különféle anyagcsere-betegségek (1, 5–8).
Kezelés és megelőzés
A szívelégtelenség alapvető terápiás folyamatait fel lehet osztani farmakológiai és nem farmakológiai folyamatokra. A kezelés célja mindkét esetben a beteg klinikai állapotának, funkcionális kapacitásának és életminőségének javítása, a kórházi kezelések megelőzése és a szívelégtelenségben szenvedő betegek mortalitásának csökkentése. A következő sorokban a gyakorlatban leggyakrabban használt gyógyszercsoportokkal, valamint a szívelégtelenség kezelésének nem farmakológiai stratégiájával foglalkozunk (1).
A szívelégtelenség kezelésére használt gyógyszerek egyéb csoportjai: angiotenzin receptor és neprilizin inhibitorok, 1f csatorna inhibitorok, angiotenzin II AT1 receptor blokkolók, digoxin.
A nem farmakológiai eljárások közé tartozik a beültethető kardioverter-defibrillátor (ICD), amely hatékonyan megakadályozza a bradycardiát és korrigálja a potenciálisan halálos kamrai aritmiák kialakulását. Megfelelő betegeknél szívritmus-szinkronizációs terápia (SRL) is alkalmazható, amely javítja a szívműködést és enyhíti a tüneteket, miközben növeli a jólétet, miközben csökkenti a morbiditást és a mortalitást. Számos tanulmány kimutatta, hogy a bal Tawar kar (LBBB) blokád jelenlétében szenvedő betegek nagyobb valószínűséggel reagálnak az SRL-re (1, 5, 6).
Következtetés
A szövegből egyértelmű, hogy az akut vagy krónikus szívelégtelenség gyakran jelentősen bonyolítja és korlátozza a beteg általános klinikai állapotát, sok esetben halálos következményekkel jár. Sok beteg esetében nehéz megjósolni a terápiás folyamatok prognózisát és sikerességét, elsősorban a súlyos etiológia és a szívelégtelenség nehéz lefolyása miatt. Nagyon fontos az ateroszklerózis kockázati tényezőinek következetes megelőzésére is összpontosítani. Óvintézkedésként nem szükséges kihagyni az életmódváltást és mindenekelőtt a megfelelő fizikai aktivitást, amely alapvetően javíthatja a betegek életminőségét. A modern kezelés gyakran lehetővé teszi a betegek hosszú távú kompenzálását, javítja a funkcionális kapacitást és a betegek hosszú távú prognózisát. A kompenzáció ideje alatt a beteg többnyire csak fizikailag és mentálisan igénytelen munkát képes elvégezni, dekompenzáció alatt, éppen ellenkezőleg, csendes rezsimű kórházi ápolásra van szükség.