fertőzése

Az utazás nemcsak a stresszel jár, hanem az elfogyasztott ételek összetételének és a környezetnek a különböző változásaival is, amelyek befolyásolhatják a bélrendszer működését. Bélbetegségek merülnek fel, amelyeket az adott személy tipikusan előforduló bél mikroorganizmusainak cseréje okozhat a helyi atipikus flórára. A bélben lévő mikrobiális komplex kiegyensúlyozott állapota és stabilitása megzavaródik, ami viszont sok folyamatot károsít.

Patogenezis

A TD legtöbb esete hirtelen a teljes egészségi állapotból indul ki, és a széklet gyakoriságának, mennyiségének és súlyának növekedéséhez vezet. Változás tapasztalható a széklet konzisztenciájában is. Általában az utazónak naponta legfeljebb öt vizes széklet van. Egyéb gyakori tünetek: hányinger, hányás, görcsök, puffadás, láz, rossz közérzet. A legtöbb esetben a tünetek jóindulatúak és 2-3 napon belül, kezelés nélkül megszűnnek. A TD-k ritkán jelentenek életveszélyt, az utazók 90% -a egy héten belül meggyógyult. Súlyosabb esetek a székletben vér vagy nyálka jelenlétével is járnak. Gyakori hasmenés esetén a beteget kiszáradás fenyegeti. Ha a hasmenés nem csillapodik, és vér jelenik meg a székletben, az utazónak feltétlenül orvoshoz kell fordulnia.

Dél-Ázsia (indiai szubkontinens)

A kezelés ideje a külföldi tartózkodás alatt

A TD megelőzése négy nagy kategóriába sorolható: oltás, étrendi tanácsadás, nem farmakológiai terápia és antibiotikum-profilaxis.

a) Oltás

Ma nem játszik túl fontos szerepet a megelőzésben, mivel a hasmenés elleni szerek túlnyomó többsége számára a kereskedelemben még nem kaphatók oltások - ezek egy része jelenleg fejlesztés alatt vagy engedélyezés alatt áll. A legtöbb esetben csak nagyon magas kockázatú utazókat oltanak be.

b) Diétás tanácsok

Célja a TD kialakulásának megakadályozása. Ez magában foglalja a magas kockázatú ételek és folyadékok fogyasztásának elkerülését. Továbbra is ez a megelőzés leggyakoribb eszköze az utazók hasmenésének kockázatának csökkentésére, bár kevés közvetlen bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a viselkedés ilyen változása valóban csökkentené a TD előfordulását. A megelőzés mértéke és a TD tényleges előfordulása közötti összefüggést értékelő tanulmányok ellentmondásos eredményeket hoztak, mivel az étrendi tanácsadás hatását nehéz felmérni.

c) Farmakológiai terápia - kémiai anyagok

d) Probiotikumok

e) Antibiotikumok - profilaktikusan

Kezelés

A TD legtöbb esetben a folyadék- és elektrolitveszteség pótlására van szükség megfelelő kezeléssel a kiszáradás megelőzésére. Az olyan termékek, mint a loperamid (Imodium) és a BSS, segítenek megállítani a hasmenést felnőtteknél. Bakteriális vagy parazita fertőzés okozta véres hasmenésben szenvedőknél azonban ezeket a gyógyszereket nem szabad alkalmazni, és az orvosok általában antibiotikumokat írnak fel. A tesztelt különféle antibiotikumok közül jelenleg a kinolonokat tekintik az első választásnak, különösen a súlyosabb TD esetek kezelésében, mivel hatásosak a TD számos bakteriális ágense ellen. A probléma a rezisztens kórokozók megjelenése, amelyek egyre inkább megjelennek a széklet tenyésztésének eredményei között. Egy másik kezelési lehetőség lehet az azitromicin, amely hatékonynak bizonyult a TD kezelésében. A TD területén végzett hatékonyságának kutatásának végleges eredményeinek megszerzése után feltételezzük, hogy kemoprofilaktikus gyógyszerként kellően hatékony lehet. Ezért a TD súlyos eseteinek és a meglévő betegségek kiválasztott spektrumával utazó betegek kezelésének egyelőre az egyetlen oka lehet az antibiotikumok ésszerű alkalmazásának.

Következtetés

A probiotikumokba vetett remény még nem hozott egyértelmű eredményeket, és ezek az anyagok a mai napig nem tudtak klinikailag releváns védelmet mutatni a TD ellen. Összefoglalva tehát objektíven meg kell állapítani, hogy jelenleg nincs kielégítő profilaktikus védelem, amely mellette és ellen érvekkel kellően megbízható védelmet mutatna a TD előfordulása ellen. Ezért a kiválasztott mikrobák rezisztenciájának folyamatos növekedése miatt továbbra is szükség van az alkalmazott antibiotikumok antimikrobiális érzékenységének figyelemmel kísérésére. Szükség van továbbá új antimikrobiális szerek felkutatására és az új, nem antibiotikus gyógyszerek kifejlesztésére a TD megelőzése érdekében. Fontosnak tartják a véleményformáló hatóságok ajánlását is, hogy az esetleges mellékhatások és a rezisztencia növekedése miatt ne adják be az összes utazónak az antibiotikum-profilaxist. Ugyanilyen fontos megfontolni az antibiotikumok alkalmazását a TD kezelésére csak súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél, e készítmények gazdaságilag előnyös árai ellenére.