Az angliai örökbefogadó szülőknek fizetniük kellett a gyerekekért.

veronika

Nehéz elképzelni, hogy a szülők utolsó emlékei csak a kezük voltak, amit egy idegen országba, teljesen idegen embereknek búcsúztak el.

TÓTHOVÁ HOMOLOVÁ VERONIKA újságíró, író és rendező olyan csehszlovák gyermekek után nézett, akiknek pontosan ez az emlékük van szüleikről. A második világháború alatt Sir Nicholas Winton megmentette őket a náci atrocitásoktól, és vonattal küldte őket Angliába új családokhoz. Történeteikből elkészítette a Hands on Glass című dokumentumfilmet.

A kkv-k számára arról is beszél, amikor úgy érezte, hogy emberileg már durva megkérdezni az áldozatokat a nácizmus személyes tapasztalatairól, és hogy nem győz meg egy meggyőződött szélsőségest.

Mondhatni, hogy többségük happy enddel rendelkező történetek?

Első pillantásra Winton gyermekeinek története egy boldog végű történetnek tűnik. A gyerekeknek sikerült utazniuk, és így megmentették magukat a nácik elől. De a legtöbb gyermek, több mint nyolcvan százalékuk soha többé nem látta szüleit, mert a náci üldözés következtében pusztultak el, leggyakrabban koncentrációs táborokban. Tehát önmagában ebből a szempontból nem lehet teljesen boldog történet.

Annak ellenére, hogy volt egy kis gyermekcsoport, akiről filmünk is beszél, és akik korábban találkoztak szüleikkel, az is előfordult, hogy ez nem egészen egy boldog végű történet. A családnak gondjai voltak az újraegyesüléssel és a teljes működéssel.