az egyetlen otthon a gyermek számára egy család

  • Visszatérő önéletrajz
  • Csapatunk
  • A központok visszatérnek
  • Megvalósult projektek
  • Finanszírozás
  • Éves jelentések
  • hírek
  • Cikkek
  • fotóalbum
  • Mozi visszatérés
  • Laikus tanácsadók
  • Amit csinálunk
  • örökbefogadó szülők
  • Segíteni a veszélyeztetett családokat
  • Rendszermegoldások - lobbizás és érdekképviselet
  • Szülői támogatás
  • Kiadványaink, filmjeink és pólóink
  • Oktatás
  • ART - képzés a szociális kompetenciák fejlesztésében
  • A család erősítése közösségi erőforrásokkal
  • Szolgáltatásaink
  • felkészülés az NRS-re
  • A helyettes családok támogatása
  • Szolgáltatások veszélyeztetett családok számára
  • Terápia
  • FAS
  • szolgáltatások fiatal felnőttek számára
  • Klubok
  • Marad
  • Infoline

Véres toll és indiai nő barátja

polgári

Kis, nagy, 9 éves kisfiam először volt bentlakásos táborban. 10 napot töltött Közép-Európában az indiai prérin. Ne aggódjon a földrajz miatt, a nyár folyamán találkozhat az apacsokkal Kremnica közelében.

Mint minden szülő, én is jobban féltem ettől az első különválástól, mint egy kis, nagy ember, Véres Toll. És valójában megszámoltam azokat a napokat, amikor utána mehetek. Szombat reggel elindultam, és 60 nyögő gyereket találtam egy közép-európai réten, akik nem akartak elbúcsúzni ettől a helytől, ezektől a barátoktól, ezektől a vezetőktől, három kutyától és egy lótól. Egyre több boldog történetet akartak felfűzni a táborból az emlékek fonalára. Megkönnyebbültem, hogy a Véres Toll, bár piszkos, festett, büdös vagyok, de fülig-fülig mosolyogva rám pattant, és végtelen szavakba kezdett.

Nos, az első mondat után egy fiatal indián lány az ing hátuljánál fogva megkérdezett tőlem, hogy én vagyok-e a Véres Tolla anyja. Kicsit meglepődtem, mert akkor még nem tudtam, ki a Véres Toll, de észrevettem indiánomat is, aki beragadt a sapkába, ezért kockáztattam és egyetértően bólintottam. És igaz, hogy nem neked született? Megkönnyebbültem, mert ha véletlenül a Véres Toll nem az én indiánom volt, a válasz így hangzott: "Nem, nem nekem született", nem rontok el semmit. Aztán észrevettem valamit, amit korábban láttam. Láttam a Véres Toll szemében, amikor először elmagyaráztam neki, hogy a klub egyik gyermeke sem ezeknek a szülőknek született. Alig vártam, hogy mi következik.

A lány fél órán át elfoglalt és nagy megkönnyebbüléssel mesélte az élettörténetét. Számomra egy idegen, aki azonban nem próbál arról beszélni, hogy gyermeke a szíve dolga. És bár csak szív alakú és nem hasi, ez egyáltalán nem kevés. A véres toll magára hagyott minket, sírva és ölelve hagyott minket a többi elváló indiánnal. És a kislány beszélt és beszélt. Nem akart eljönni hozzánk lakni, mert igazi anyja, akit ismer, egy nap elvinné az árvaházból, mert csak nemrég vitték el.

Ujjait keresztben tartom érte, és hálás vagyok a Helyettes Családok és Visszatérés Klubjának, hogy Véres Tollam sok olyan gyereket ismer, mint ő, nem gondolja, hogy ez különlegesség, és nem lát okot annak titkolására. Úgy fogadta el, ahogy van, szégyent és bűntudatot nem érezve.

Jitka Boldová,

a Zsolnai Helyettes Családok Klubjának koordinátora

A helyettes családok klubjai minden szükséges és bevett intézkedésnek megfelelően szeptember óta folytatják tevékenységüket. A környékén található Surrogate Family Club-ok kapcsolatait itt találja:

A helyettes családi klubokat a Surrogate Family projekt keretében valósítják meg.

Az IA projekt NRS SR helyettesítő családjának van értelme (kód 312041N40601) az Emberi Erőforrások Operatív Program keretében az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásának köszönhetően valósul meg.