A szlovák nyelv rövid szótára

medve medve medve medve. nem visz/nem visz dokit.

visz

2. kitalálni valamit, hozni: n-m neked az újságot, n. (ebéd) az asztalon

3. Mozgáskor tartsa a felszínen, sodródjon: víz n-azaz fa, szél n-azaz füst

5. viseld magadban (mint megnevezés), jellemezd: könyvtár n-azaz híres név, emlékmű n-azaz ez a felirat;
a gyermek nem az apa neve, az apa nevét apának hívják

7. (madarakról) tojik, tojik: tyúkok (kút) n-ú

8. részesedni valamiben; medve: n. felelősség;
kemény n-azaz az .

9. Legyen egy bizonyos hatótávolság: puska n-azaz messze

● alig ho → láb n-ú;
n. → valaminek nyomai;
n. elviselni a nehézségek, szenvedések keresztjét;
mi (jó, új) nekünk n-te? mi vagy n-ie? miért jössz (kérdés a beérkezőnek);
kifejez ki vagyok → ördög n-ú? n. kockáztatni a piacon lévő bőrt;

1. támaszkodjon valamire, ami mozog: n. lóháton a gyermek n-azaz az apa vállán van

2. lassan haladjon az űrben, lebegjen: az autó mögött n-azaz porfelhő van;
illat, a zene nincs messze

3. kifej. járni, járni: a lány büszkén n-ie

● szóbeszéd n-azaz szájról szájra terjed;

  • A szlovák helyesírás szabályai

    medve medve medve medve hordott rügy. nem viseli és nem viseli a dokit.; cipelni

    Szlovák szótár (1959 - 1968) 1

    medve, medvék, medve, hordott, cipelt, rozk. nes, bud. nem. viseli, viseli ned.

    1. (kit, mit) fogni (a háton, a kézben stb.) És egyben menni, mozogni (az élőlényekről): n. hátizsák, poggyász, bőrönd;
    n. valaki, valami a karjában, a kezében;
    n. puska (vállán);
    n. baba a kezén;
    n. valami, valaki a hátán, hordágyon;
    n. átlátszó;
    pren. Az élet terheit és örömét vállukon hordozták (Vaj.) Élték az életet annak nehézségeivel és örömeivel;
    pren. a hátán hét keresztet visz (Tat.) hetvenéves

    ● pl. n. piacra dobják a (saját) bőrüket, hogy veszélybe sodorják az életet;
    legyen mit cipelni (a válladon), hogy legyen elég gondod, nehézséged, szenvedésed;
    n. fej (büszkén, büszkén, felfelé stb.), hogy egyenesen járjon, pren. légy büszke, beképzelt;
    beszéd n. valaminek az ígérete, hogy vezető legyen, álljon a mozgalom élén;
    néhány ötlet terjesztése;
    Mi szél hozta ide? Miért jössz?
    telefon hívás. kifejez: (fejben, haragban) Hová visz az ördög (az ördögök hordoznak)? Hová mész, merre mész? Az ördög újra ide viszi (őket) (az ördögök viszik újra). Melyik gőz (ördög, ördög) viszi ide (őt, őket)? egy nemkívánatos látogatásról (valakinek meglepetésére a megérkezés);

    2. (mi kihez, hová) menjen, jöjjön valakihez újsággal, üzenettel, küldetéssel, céllal: n. üdvözlet, bejelentés, újság, valakinek;
    Talán megint hozol nekünk valamit. (Kuk.)

    ● hívás. Mit (jó, jó, új, új) viselsz (engem)? a beérkező kérdés;

    3. (társ.) Kit mozgás közben a felszínén tartani, cipelni: a víz bárkákat, fát hordoz;
    a szél felhőket, felhőket, füstöt, port stb. hordoz;
    Úgy repült az utcán, mintha a szél viselte volna. (Vaj.);
    neos. Nevettem rajta, amikor ő cipelte (jégen). (Taj.);
    pren. könyveket. A szerelem magasra vitte (Kuk.) Felemelte. Csak a remény hordoz engem (Al.) Erőt ad.

    4. (mi, kinek) lenni valaminek a támasza, valamit, valakit alulról tartani, támogatni: az oszlop viseli a boltozatot;
    (Rocks) éjjel-nappal cipelte a remete elakadt testét. (Hor.)

    ● hívás. amint a lábam visz, nagyon gyenge, makacs vagyok;
    ment (ment, ment), ahol a lábai céltalanul vitték;

    5. (mi) legyen magában, tartalmazzon, jellemezzen valamit: az élet minden nehézséggel, amelyet egy nagy változás magával hoz (Zúb.) A könyvtárnak valóban nemzetközi jellege van. (Vaj.) Egy kis kereszten felirat található. (Taj.)

    ● n. valakinek a nevét (valaki után) meg kell nevezni, valakit utána hívni;
    n. valaminek a nyomai, hogy megnyilvánuljon valaminek a hatása: (Az arc) az egykori szépség nyomait hordozta magában. (Zgur.)

    6. (mit) hozni, hasznot adni, hasznot hozni, kihozni: a tőke kamatot, hasznot hordoz;
    a vállalkozás nyereséggel rendelkezik;
    pren. az együttműködés meghozza gyümölcsét;
    A rossz cselekedetek meghozzák a gyümölcsét (Jégé), rossz eredményeket, károkat hoznak.

    7. (akár feltétel nélkül) tojni, tojni (madarakról és néhány más állatról): csirkék, libák, kacsák stb. tojnak, jót (rosszat) viselnek;

    8. (amit még a ragozással is. Ez, amikor) szenved, viseli: n. következményei;
    nehézségeket viseltek (Cal.);
    n. bremä dne (Tim.);
    Nehéz volt számára, hogy a felesége ingyen várta otthon. (Zgur.) Szerette a gyerekeket, és nehezen viselte őket, amikor meghaltak. (Ráz.) Jano mindent csendes alázattal cipelt. (Taj.)

    ● viseli keresztjét (sorsát) a szenvedés elviseléséhez;
    n. hibáztatni, hogy valami bűnös valamiben;
    n. felelősség azért, hogy valami felelős legyen;

    9. lőjön egy bizonyos távolságra, legyen fogása, hatótávolsága: a puska ezer métert hordoz, az ágyú, a géppuska jól hordoz pontos találatokat, pontosan lő

    1. tartani, valakinek a hátán, a vállán lenni, valamit, viselni: n. lóháton, tevén;

    2. repüljön lassan;
    lebeg, irány a magasság: Le! Le! A tutajt viszik. (Ráz.-Mart.) Beňo könnyen jár, mintha hordozná. (Rozs.);
    kígyó, a léggömböt viszik (a felhőkig);
    pren. A vágya magasabb volt. (Vaj.) Hurban elméje hordozott egy másikat. (Skult.)

    3. terjeszteni, terjeszteni: hangot, éneket, dalt, zenét, dallamot visznek (a házikóból, a mezőből, fel a faluba, a levegőbe, a tájba, a hegybe stb.);
    A világba szállított gépek zúgása. (Luc) A kenyér illata átjárta az éjszakát. (Zgur.);
    a szóbeszéd szájról szájra terjed és gyorsan terjed;
    neos. gyorsan terjedt valami szájról szájra;

    4. bizonyos tendenciájúak: Hurban beszédét szó szerint finoman képzett dikció nyomai hordozzák. (Skult.)