Évtizedekig nem lehetett megvásárolni őket, de nemrégiben a pozsonyiak újra felfedezték őket. Az elmúlt években fővárosunk egyre inkább visszatért gyökereihez, a múltjához, és talán ehhez az erőfeszítéshez kapcsolódik, hogy korábbi "védjegyei", például a mák és a dió patkói, népszerűbbek a lakosság körében.
A pozsonyi tekercseket évszázadok óta sütik, Bécsben és Budapesten is megvásárolhatók. Jelenlegi alakjuk a 18. században stabilizálódott, de Közép-Európában az édes tésztát, amelyet sziléziai zsidók készítettek, állítólag a 14. században sütötték. Egy másik hagyomány szerint az első hajlított édes kiflit egy bécsi pék sütötte meg 1683-ban Ján Sobiesky lengyel király tiszteletére, aki Bécs közelében legyőzte a török csapatokat. Az biztos, hogy a mák és a dió kifli elterjedt volt ezen a területen Európában, és a pozsonyiak minden ünnepi alkalommal megsütötték őket.
A név a német (pontosabban osztrák) szóból származik Beugel, ami hajlítottat jelent. Németországban a név jobban elterjedt Kipfel. Még továbbhaladva (Angliába vagy az USA-ba), Bagel mára szinonimája az úszáshoz szükséges kerek, kerék alakú desszerteknek. A magyarok ismerik a Bejgli nevű, dióval és mákkal töltött sütemény formáját, amely egy klasszikus, szeletelt torta alakú, amelyből arra következtethetünk, hogy a majmokhoz és az emberekhez hasonlóan a pozsonyi tekercseknek és a karácsonyi bézsáknak is vannak közös ősök. Czifray István 1830-ból származó magyar nemzeti szakácsában Poson finom mákos süteményeként jelenik meg. Ezen információk alapján egyesek úgy vélik, hogy a "pozsonyi" (Pozsony) jelző a 18. és 19. század fordulóján ragaszkodott a dió- és mákos kenyér nevéhez.
A ma ismert pozsonyi rožokot egy pék sütötte először Wilhelm Scheuerman Később tőle vette meg receptjét és pékségét Georg Lauda, amelyet a Kozá utcai evangélikus temetőben temettek el 1921-ben. Az említett ház azonban ma is áll a Hviezdoslavovo náměstí 25. szám alatt.
Augusta Schwappacha, aki elsőként szabadalmaztatta termékként a pozsonyi mákos és diós kiflit. Schwappach második nagy érdeme, hogy külföldön is elismerést kapott a pozsonyi tekercsekért.
Amellett, hogy kétszer külföldre küldte őket öt kilogrammos csomagokban postai úton (például az USA-ba), Amszterdamban, Lyonban, Londonban és Chicagóban aranyérmet is nyert. Schwappach képeslapokon is népszerűsítette termékeit. "Látogathat keletre vagy nyugatra, megtalálja Pozsony legjobb dió kiflijét" - olvashatjuk a szlogenet a képeslapon, amely egy nagy pozsonyi rozsdát mutat a város látképe felett.
A croissant második fontos gyártója a 19. és 20. század fordulóján volt Gustav Wendler. Péksége a mai Štefánikován volt (eredeti neve Štefániina ulica (Stefánia út, Stephaniastraße), Rudolf koronaherceg, Belgium belga hercegnőjének felesége tiszteletére), ahonnan rendszeresen ellátta a bécsi császári udvart is. A pozsonyi sarkokat ábrázoló képeslapok is maradtak utána
Az 1878-ban alapított Café Mayer desszerteket is szállított a császári udvarba, beleértve a pozsonyi tekercseket is. A Sedlárská utcai kávézót kultikus helynek tekintették eredeti biedermeyer stílusú berendezéseivel. A mai Kaffee Mayer folytatja ezeket a hagyományokat, bár már nem az eredeti épületben, hanem a főtéren. Még ma is készítenek pozsonyi tekercseket és reklámozzák őket a szalvétájukon és egyéb kiegészítőkön, valamint azzal a ténnyel, hogy a császári bíróság korábbi szállítói voltak.
A recept további változatait megtalálhatjuk az interneten. Olyanok, amelyek nem tartalmazzák az említett kacsa kenőcsöt, vagy hiányzik a töltelékből a narancshéj és a szegfűszeg. Arról is szó esik, hogy a margarin milyen típusú legalkalmasabb a minőségi tészta elkészítéséhez. Ezek a tények arra utalnak, hogy az emberek újból felfedezték maguknak a pozsonyi kifliket, amelyek hírnevet hoztak Pozsonynak. Az elmúlt években ezeket a csemegéket piacokon, pékségekben, kisebb élelmiszerekben, de nagykereskedelmi élelmiszerboltokban is megvásárolhatjuk.