Minden csontritkulásban szenvedő beteg kezelésének megfelelő étrendet kell tartalmaznia a megfelelő kalcium- és D-vitamin bevitel és testmozgás biztosítása érdekében. Ez nemcsak a csontok minőségét javítja, hanem segít az izmok megerősítésében és a mozgás koordinációjának javításában is. "Fogyókúra és testmozgás nélkül a kezelés nem működik, mert a gyógyszerek blokkolják a csont lebontását, de az új csontképződés érdekében a csontnak építőanyagra van szüksége. Ez kalcium" - magyarázta Zdenko Killinger reumatológus. A D-vitamin, különösen a halolajban és a kakaóvajban, fontos szerepet játszik a kalcium felszívódásában. Az emberi test azonban a napsugárzás révén saját D-vitamin készleteket is létrehozhat.

megfelelő

A legjobb kalciumforrás a természetes étrend, különösen a tej és a tejtermékek. Ezenkívül a kalcium nagyobb mennyiségben megtalálható teljes kiőrlésű kenyérben, mogyoróban, mandulában, mákban, szójababban, brokkoliban, kelkáposztában, húsban (baromfi, hal, vad, sovány marhahús), szárított füge, szilva, sárgabarack, petrezselyem vagy petrezselyem. bunkók. A szakértő szerint a szükséges kalcium mennyisége az ember életkorától és nemétől függ. A kalcium minimális ajánlott napi adagja felnőtteknél 1000 mg, posztmenopauzás nőknél és 65 év feletti nőknél 1500 mg, terhes nőknél még több.

A rendszeres testmozgás szintén fontos szerepet játszik a betegség megelőzésében és kezelésében. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint minden felnőttnek hetente ötször legalább 30 percet kell folytatnia az egészségének és állapotának megfelelő fizikai tevékenységekben. A csontritkulásban szenvedő betegek számára a legmegfelelőbb mozgás a gyaloglás, amely nagy izomcsoportot foglal magában és növeli a csontsűrűséget. Előnye a mozdonyrendszer igénytelensége, ráadásul nem támaszt nagy követelményeket a sporteszközökkel szemben. Szinte bárhol és bármilyen időben megtehető. Az orvosok futást vagy úszást is javasolnak. A járás optimális dózisát és intenzitását nincs pontosan meghatározva. Az orvosok azt javasolják, hogy a normál napi tevékenységből indulva próbálják fokozatosan hozzáadni a további lépéseket. Egyesek számára még egy ilyen tevékenység is eleinte túl megterhelő lehet. Ebben az esetben rövid sétákkal kell kezdeni - napi öt percet, és fokozatosan növelni kell a terhelésüket. Minden nap egy perccel tovább, vagy további 200 lépés.

Javasoljuk, hogy 30 percig járjon, heti három-ötször. Séta közben képesnek kell lennie a beszélgetés folytatására. A terhelés indikatív értékeléséhez az ún beszédpróba. A mozgás intenzitása megfelelő, ha a beteg képes kommunikálni a mozgás alatt. Ha túl légszomja van, és kommunikáció közben nem tudja befejezni a mondatot, csökkenteni kell a mozgás intenzitását. Éppen ellenkezőleg, ha légzés nélkül problémamentesen kommunikál, akkor növelni kell a mozgás intenzitását.