előnyei

A VASFELHASZNÁLÁS Nehézségei és előnyei

kevesebb lehet több)

a szerző:

MUDr. Radovan Juríček

gasztroenterológus III. Belgyógyászati ​​Klinika LFUK és UNB

A kórház és. L. Dérera Pozsony.

A vas elengedhetetlen mikroelem, amely fontos szerepet játszik a test számos folyamatában. A vashiány a 21. században a világ leggyakoribb táplálékhiánya is. Az élelemben lévő vas kétféle formában fordul elő: szerves, hem-vas (állati eredetű) és szervetlen, nem-hem-vas (növényi eredetű). A cikk összefoglalja a vas felszívódásának különféle útjait és az ezt a folyamatot befolyásoló tényezőket, valamint áttekintést ad a vaspótlással járó tipikus mellékhatások előfordulásáról.

Bevezetés

A vas elengedhetetlen mikroelem, amely fontos szerepet játszik a szervezet számos folyamatában (a hemoglobin, a ribonukleotid reduktáz, a citokróm részeként). A legtöbb vas hemoglobin formájában van jelen a szervezetben az eritrocitákban. A vashiány a világon a 21. században is a leggyakoribb táplálkozási hiány, amely becslések szerint 3 milliárd embert érint. A súlyosság mértékétől függően ez a hiány vagy a szervezetben csökkent vasraktárszintként jelentkezik, súlyos következmények nélkül, vagy szideropéniás vérszegénységként. Ez a vérszegénység mentális vagy motoros rendellenességeket okozhat gyermekeknél, és vérszegénység-szindróma kialakulásához vezet felnőtteknél. 3 évesnél fiatalabb gyermekeket, terhes nőket és fogamzóképes korú nőket fenyegetnek leginkább a sideropenia.

Az emberi test nem rendelkezik szabályozó mechanizmusokkal a vas aktív eltávolítására, az egyetlen veszteséget fiziológiai körülmények között a bőr és a belek, az urogenitális traktus és a légzőrendszer nyálkahártyájának hámlása okozza. A 24 órás teljes vasveszteség körülbelül 14 ug/ttkg emberi testtömegre vonatkoztatva, ami egy 70 kg-os férfiban 1 mg/nap, a nem menstruáló 55 kg-os nőnél 0,8 mg/nap. A menstruáció során a vasigény nő, de nagy az egyének közötti különbség (1,36 mg-3,2 mg/nap). A terhes nők egy speciális csoport, ahol egyre nagyobb a vasigény a hemodilúció és a megnövekedett magzati igények miatt. A terhesség korai szakaszában a napi vasigény 2,5 mg/nap körül van, és elérheti a 6,6 mg/napot, vagy akár a 7,5 mg/napot is a 3. trimeszterben. A posztmenopauzás nőknél hasonló a vasigény, mint a férfiaknál.

A vasraktárakat elsősorban a bél felszívódása szabályozza. Az élelemben lévő vas kétféle formában fordul elő: szerves, hem-vas (állati eredetű) és szervetlen, nem-hem-vas (növényi eredetű). A vasat elsősorban a vékonybél proximális részében szívják fel a duodenális algák csúcsán elhelyezkedő enterociták.

A hem vas felszívódása

Bár a hem-vas az élelmiszer által elfogyasztott összes vasnak csak egyharmadának felel meg, fogyasztása során akár 20-30% is felszívódik, a szervezet megnövekedett igénye esetén a befogadott hem-vas legfeljebb 50% -a képes felszívódni. A hem vas felszívódását csak a kalcium befolyásolja negatívan, ami ugyanolyan mértékben csökkenti az abszorpciót, mint a nem hem formában.

Nem vegyi vas felszívódása

A nem vegyi vas a vasvas oldhatatlan, nem felszívódó formájában fordul elő (Fe3 +). Az abszorpció előtt a vasiont először kétértékűre (Fe 2+) kell redukálni. A vas csökkentését exogén élelmiszer-tényezők (C-vitamin, erjesztett ételek, állati szövetek (hús) jelenléte az étrendben, az úgynevezett hús-faktor) segítik elő. Ezzel szemben az abszorpciót korlátozzák az oxalátok, a fitátok (magas gabonafélék, korpa), a polifenolok (a teában, a kávéban, a kakaóban jelenlévő tanninok), a foszfátok, a rostok és a kalcium. A vasfelszívódást megkönnyítő vagy gátló tényezők gyakran erősebben meghatározzák a nem vegyi úton felvett vas térfogatát, mint a tényleges vasbeviteli tartalom.

A vaspótlással járó mellékhatások

A vaskészítmények alkalmazásával járó mellékhatásokról az őket szedő betegek fele számol be. Ide tartoznak elsősorban a gyomor-bélrendszeri mellékhatások, például székrekedés, hányinger, hasmenés, puffadás és puffadás. Ezek a mellékhatások a kezeléshez való ragaszkodás meghiúsulásához, és ezáltal annak hatásához vezetnek. Terhesség alatt a terhes nők csak 70% -a használja az ajánlott vas készítményeket. 25% -uk bármelyik mellékhatásról számol be. A mellékhatások előfordulása dózisfüggő, és napi 60 mg-nál nagyobb vasdózisnál nő.

Két elmélet létezik a vaskészítmények mellékhatásairól. Az első elmélet a szabad gyökök képződése már a Fe 3+ redukciója során a bél lumenében Fe 2+ szintre. A bevitt szervetlen vas teljes térfogatának csak körülbelül 3-5% -a szívódik fel a duodenum lumenében. A bél lumenében a Fe 2+ kétértékű formájában megmaradt vas egy rendkívül reaktív anyag, amely fokozatosan oxidálódik Fe 3+ -nak a bél lumenében további szabad gyökök képződéséhez. Ezek a szabad gyökök viszont a bél nyálkahártyájának irritációját okozzák, ami gyulladásos reakció kialakulását eredményezi a szervezetben. A szervezet gyulladásos reakciója a béltartalom átmeneti idejének lelassulásához vezet, a bél lumenéből fokozottan felszívódik a víz, ami székrekedést eredményez. Kimutatták, hogy a krónikus gyulladás és a nagy vasadagok hosszú távú alkalmazása karcinogén hatással van a vastagbélrák patogenezisére.

A komplikációk második elmélete a bél mikroflórájának vashiány okozta változásai és az azt követő pótlás. A vas számos baktériumtörzs növekedési tényezője, a test hiányában a bélben is csökken a hozzáférhetősége. Csökken a bél mikrobiot sokfélesége. A későbbi vasszupremáció során csökken a hasznos törzsek, pl. Lactobaccillus és a potenciálisan patogén törzsek gyors szaporodásához pl. E.coli, ami a makroorganizmus gyulladásos reakciójának kialakulását eredményezi, és ennek következtében káros hatások alakulnak ki.

Következtetés