A kandallói bázison, a kanadai csapattal folytatott jégkorong-mérkőzés előtt az ISAF hadműveletben részt vevő mérnöki társaság és a szlovák kontingens nemzeti támogató elemének (NSE) tagja tisztelte meg tegnap jégkorongmodelljük - Pavel Demitra - emlékét. A tengerentúli játékosok tisztelegtek a tragikusan elhunyt szlovák jégkorongozó előtt is, aki gazdag jégkorong-karrierje során a Vancouver Canucks mezét is viselte.
A hősiességnek sokféle formája lehet. Életmentés, saját életének kockáztatása másokért, önzetlen segítség másoknak, de országa, nemzetének sikeres képviselete is. Hősnek nevezzük, amit ilyen tettekkel tett, dicsőítjük, tiszteljük és tiszteljük. Ez azonban nem könnyű a hős életében. Miközben eggyé vált, sok időt áldozott, rengeteg energiát költött, és miután vállalta a szerepet, a hős még mindig nyomása alatt áll a környezete. Az egyik ilyen hősöt nemzetként vesztettük el 2011. szeptember 7-én, amikor Pavol Demitra - a szlovák jégkorong-csapat kapitánya - tragikusan meghalt egy repülőgép-balesetben. A katasztrófa híre egész Szlovákiát és a jégkorong világot érintette. Egy kis ország nagy hősöt veszített. Még ezért is, legalább egy ideig a kis táj egyenlőnek érezhette magát, még ha csak a jégen is.
Hogyan tiszteljük annak az embernek az emlékét, aki közép-európai törpét tett láthatóvá külföldön? A kegyesség milyen formája lenne megfelelő? Hasonló gondolatok foglalkoztattak minket attól az első pillanattól kezdve, amikor az internetről megtudtuk Paul tragikus repülésének szomorú hírét. A veszteség villámként ért minket, főleg azért, mert Kandaharban is rendszeres sportverseny folyik a jégkorong közelében. A jégkorong annyira népszerű a katonák körében, hogy néhány évvel ezelőtt itt alakult meg a KHL - Kandahar Hockey League. Különösen a bajnokságban szereplő két csapatunk játékosait lepte meg ez a hír. Paľo egyike volt azoknak is, akiknek nevét az amerikai vagy kanadai katonákkal folytatott vitákban említettük, amikor azt akartuk "megmutatni", hogy a tengerentúli jégkorongligában is kiváló játékosaink vannak.
Ezért ma, a kanadaiakkal vívott mérkőzés előtt egy hokipályán álltunk Paľ fotóival a kezünkben, a botokat és a kesztyűt a földre tettük, és egy percnyi csendet tartottunk az emlékezetében. Közelebb állt hozzánk, mint gondoltuk volna. Hős volt. Nem azért, mert magát hívta, hanem azért, mert mások hívták, aki észrevette érdemeit. Kockázta az egészségét a kemény sportokban anélkül, hogy lebecsülte volna más iparágait, ahol a sérülések kockázata alacsonyabb. Élete során legendává vált, és mint Szlovákiában, sokan közülük még mindig irigyelték keresetét, és lebecsülték a mögötte álló fáradságot. A döntő pillanatban azonban minden irigy ember megfeledkezett előnyeiről, mert minőségi teljesítményt követeltek tőle az ország képviseletében. Szükség volt rá a kritikus pillanatokban, ezért oldalra kellett mennie. Csak akkor, amikor örökre elvesztettük, a legtöbben rájöttünk, hogy hiányzik. Valóban sok a közös bennünk.