Ha egy gyermek ADHD-vel vagy diszlexiával küzd, ne hibáztassa agresszív viselkedéséért. Ehelyett valósítson meg jó gyakorlatokat, hogy segítsen neki és önmagának.
Míg néhány gyermek nyugodt és mérsékelt, hajlamos agresszióra és robbanékonyságra. És bár ilyen körülmények nem mindig fordulnak elő, még a szabálytalan jelek is előrevetíthetik, hogy valami nincs rendben.
Tipikus megnyilvánulások
Számos internetes csoportban a szülők gyakran kérdezik, hogy miért veri gyermekét. Ezek gyakran kisgyermekek, ezért előrelátással kell venned a csata kifejezést. Másrészt fontos ezt is megemlíteni sztrájkol az agresszió tipikus megnyilvánulásai közé tartoznak.
A gyermekeknél az agresszió egyéb fizikai jelei mellett megfigyelhetők harapni, ásni vagy akár károsítani a dolgokat.
A gyermekek robbanékonyságában azonban pszichológiai nyomás is megnyilvánul. Más szóval, ha egy gyermek valakinek káromkodás, zsarolás vagy fenyegetés igénybe vétele, agresszió jeleiről is beszélünk.
A fizikai és szellemi megnyilvánulások kombinációja az forró fejű viselkedés, váratlan robbanékonyság és zaklatás.
Hol kell keresni az okokat?
Raul Silva gyermekpszichiáter a Child Mind Institute számára beszámol arról, hogy a gyermekek agressziójának okai több csoportba sorolhatók.
Nagy a képviseletük különböző típusú rendellenességek, mint például viselkedési vagy hangulati rendellenességek (affektív rendellenességek).
Viselkedési rendellenességek esetén az agresszió a betegségek kusza következménye, és a gyermek szándékosan ártási szándékkal nyilvánul meg.
Amint azonban Silva rámutat, a kezelés és a prognózis minden gyermek esetében más és más. Ezért forduljon orvosához, hogy segítsen neki.
Tipikus hangulati rendellenesség az bipolaritás, ami a depresszió, a szomorúság és az ingerlékenység mellett agresszióval is megnyilvánul. De ne felejtsük el, hogy ez egy mentális rendellenesség, amelyet gyermekorvoshoz kell fordulnia.
Az agresszióval együtt járó rendellenességek listáján is szerepel autizmus (mentális zavar), ADHD vagy tanulási zavarok (diszlexia, diszgráfia).
Azonban soha ne hibáztassa a gyerekeket ezekért a hiányosságokért. Mivel ezek rendellenességek, gyakran nincsenek tisztában cselekedeteikkel, és nem veszik figyelembe következményeiket.
A rendellenességek és az egészségügyi problémák mellett az agresszió is olyan problémák eredménye, mint pl trauma, csalódottság vagy családi nézeteltérések.
Ez azt jelenti, hogy ha a gyermek családon belüli erőszakon, bántalmazáson esett át, vagy tanúja volt a szülők közötti konfliktusoknak, agresszív módon megnyilvánulhat.
Mint a rendellenességeknél, az impulzivitás is érthető ilyen pillanatokban. Ennek oka, hogy egyes gyerekek nagyobb valószínűséggel engednek a stressznek, vagy képtelenek beszélni a nehézségeikről. Ezért erőszakkal szellőztetik a negatív érzelmek beáramlását.
Vegye figyelembe azt is, hogy agressziót válthatnak ki externáliák, amelyhez tanácsot adunk például a társaiknak, a gyermekek felnövésének környezetéről vagy a médiából észlelt információkról.
Egyes szakértők még úgy vélik, hogy a számítógépes játékokban és az akciófilmekben ábrázolt erőszak ösztönzést jelenthet az agresszióra. Az, hogy megengeded-e a gyerekeknek az ilyen tartalmat, rajtad múlik. De általában nem ajánlott.
Ez segít nekik és önmagadnak
Bár a helyzet elviselhetetlennek tűnhet, tudja, hogy egyes lépések gyakorlása nemcsak a gyermeknek, hanem magának is segít.
1. A lehető legkevesebb negativitás
Az, hogy a fejed hűvös marad, azon túl, amit a gyereked átél és mit okoz mindez, valóban nagy kihívást jelent. De ne feledje, hogy a negatív válasz fokozhatja az agressziót, és gyermekével állandó impulzív konfliktus spiráljába kerül.
Tehát, ha kíváncsi arra, hogyan lehet racionális és ideális esetben pozitív, akkor erre számos módszer létezik. Ezek olyan technikákat tartalmaznak, amelyek segítenek növelni empátiáját vagy önkontrollját.
Megtanulhatja azt is, hogy miként támogathatja a gyermek szociális készségeit már óvodás korban, és ezáltal elősegítheti a negatív külső hatások kezelését. És foglalkozva velük, békésebb leszel.
2. Ne vedd személyesen
A gyermekek nem úgy dolgozzák fel az érzelmeket és az információkat, mint a felnőttek. Ezért próbálja előrelátással és távolságtartással érzékelni cselekedeteiket. Ezenkívül, ha rossz szándékokat tulajdonít gyermekének, csak tovább ronthatja az egész helyzetet.
Ennek bizonyítéka olyan kutatás, amely azt találta, hogy ha a kisgyermekes anyák túlságosan pesszimisták voltak és hibáztatták őket valamiről, néhány évvel később nagyobb eséllyel voltak agresszívek.
És bár a harag természetes reakció, ilyen pillanatokban le kell győznie.
3. Végezze el a szabályokat
Még akkor is, ha gyermekének rendellenessége van, vagy korábbi traumákkal küzd, akkor is alkalmaznia kell a szabályokat a családjában.
Magyarázza el a kisgyermekeknek, mit tehetnek és mit nem. Szintén tudassa vele, mi fog történni, ha nem tartja be a szabályokat (valakit megbánt, sikít vagy bánt).
A következményeket azonban ne fenyegetésként tüntesse fel, és semmiképpen ne szabjon büntetést. Mert, mint fentebb említettük, negativitása támogathatja a gyereket agresszióban.
4. Harcszó helyett
Mint sokszor előfordult, sok konfliktus megoldható megfelelő kommunikációval. Ha gyermeke agresszív, próbálja meg világosan megmagyarázni a következményeket, és mi fog történni, ha cselekedetei nem állnak le. Ne keverje azonban össze a szigorúságot az agresszióval.
Dühös harag nélkül mondja el neki, hogyan oldja meg megfelelően a konfliktusokat, és hogyan tudja kezelni az érzelmek hullámát. Tudassa vele azt is, hogy bármivel megbízhat benned (zaklatás, családon belüli erőszak).
Beszélgetéseinek tartalmazniuk kell a jó viselkedés dicséretét és a tanulságokat arra vonatkozóan is, hogyan lehet harc nélkül igazolni vagy nemet mondani.
5. Kérjen segítséget
Lehetséges, hogy még ha agressziót is enyhíteni akar, semmi sem változik. Vagy keveset fog változni. Ebben az esetben ne habozzon, és forduljon szakemberhez. Vagy forduljon gyermekorvoshoz vagy szakemberhez (gyermekpszichológus, pszichiáter).
Tegye ugyanezt akkor is, ha a helyzet elviselhetetlen önmagának. A gyermekek agressziója kiváltja a stresszt, és nincs semmi baj abban, ha ezzel a problémával szakemberhez fordulnak.
Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy a stressz a megromlott kapcsolatokban, a munkahelyi elkötelezettségben vagy az egészségben mutatkozik meg. És egyikünk sem akar ilyen helyzetbe kerülni.