oroszoknál

Ukrajnában a helyzet viharos, ma sincs
Forrás: Profimedia.sk
Képtár
Ukrajnában viharos a helyzet, ma senki
Forrás: Profimedia.sk

A Krím valószínűleg már Oroszországhoz tartozik, és vele együtt az Artek egész kommunista blokk legpéldaértékűbb úttörőinek egykor felkelő szovjet tábora.

A Fekete-tenger partján álló legendás tábort már régóta fenyegeti a kihalás veszélye, de a jövedelmező föld, amelyen elterjed, egy kicsit más kávé. A száz négyzetméterenként 15-25 ezer dollár értékű piaci érték sok ingatlanközvetítő szemét megvilágítja. Az oroszok gyanították az ukrán kormányt, hogy el akarja pusztítani a tábort és pénzt keresni a földön.

Néhány évtizeddel ezelőttig Artek fogalom volt az úttörők körében, és közülük sokan titokban arról álmodoztak, hogy egyszer eljutnak oda. Jutalomként azonban csak a kommunizmus legszemléletesebb és legtudatosabb építőire várt. 1925-ben alapították, és eredetileg nyolcvan kis tuberkulózisban szenvedő beteg kiszolgálására készült, a második világháború idején háborús hősök árváit toborozták. Az ötvenes években a teljes rekonstrukció után a szovjet rezsim bemutatója lett. Ez volt a világ legnagyobb gyermek tábora, úgyhogy ítélje meg maga: 3,2 négyzetkilométernyi területet ölelt fel, több mint százötven épület volt. A gyerekeknek három kórház, iskola, filmstúdió, három medence, hétezer néző sportstadion, játszóterek voltak.

Az úttörők egész évben Artekba utaztak, több mint egymillió gyermek látogatta meg dicsőséges fennállása alatt. Olyan politikusok, mint Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev, Fidel Castro, Indira Gandhi és legutóbb Putyin is megtisztelték látogatásukkal. A gyerekek azonban valószínűleg élvezték az első Jurij Gagarin űrhajóst, akinek űrruhája és borscsja egy fogkrémcsőben még mindig a helyi űrhajózási múzeumban található. A leghíresebb látogatás azonban minden bizonnyal a kis amerikai Samantha Smith volt, aki állítólag félt egy atomháborútól. Ezért 1983-ban levelet írt Jurij Andropov főtitkárhoz, hogy tegyen valamit ez ellen. Szüleivel tizenöt napra meghívták Artekbe, hogy megismerje a vasfüggöny mögötti életet, és a kis Samantha a kommunista propaganda sztárja lett.

A Szovjetunió megszűnése után a gyermeküdülőhely egy független Ukrajnára esett, és kikapcsolódásra használták, de ennek kitöltése gondot okozott, és ezért romlani kezdett. Lemondták gyermekeik tartózkodását, az alkalmazottaknak több hónapja nem kapott fizetést, és a helyzet Boris Novožilov helyi igazgató éhségsztrájkja után sem javult, miután kórházba került. Nem vette igénybe a petíciót, amelyet hírességek tucatjai írtak alá. A 2008-as munkasztrájk után az ukrán kormány végül észrevette, hogy még mindig létezik Artek, és közel 8 millió dollárra döntött. A tábornak a jövőben sportolóképző központjává kellett válnia.

Négy évvel ezelőtt mintegy 35 000 orosz, ukrajnai és más országbeli gyermek szórakozott az Artekben, amelyet ma Nemzetközi Gyermekközpontnak hívnak.

Mit fognak tenni az oroszok ezzel a jelenséggel? Az egész komplexumnak nemcsak megfelelő pénzügyi injekcióra lenne szüksége, hanem lehetőség szerint átgondolt tervre is. Ha ezek a viharos idők után a Krím és az orosz Artek is marad vele, akkor bizonyára nem jelent gondot Vlagyimir Putyin kormánya, ha talpra állítja ezt az úttörő zombit.