A csont a kötőszövetek (szalagok és porcok) átalakításával jön létre az úgynevezett folyamatban csontosodás = csontosodás.
A csontok egész életen át növekednek szélesség a do hossz.
Tartalom
- 1 A csont növekedése hosszában
- 2 A csont növekedése szélességben
- 3 Növekedésszabályozás
- 3.1 Hormonális szabályozás
- 3.2 Mechanikai aktivitással történő szabályozás
- 4 Csontgyógyulás
- 4.1 Másodlagos gyógyulás
- 4.2 Elsődleges gyógyulás
- 5 Hivatkozások
- 5.1 Kapcsolódó cikkek
- 5.2 Hivatkozások
Csontnövekedés hossza forrás szerkesztése]
A csont hossza nő a tobozmirigy vagy az úgynevezett ponton növekedési porc (tányér). A tobozmirigy és a diaphysis között helyezkedik el, és az egész csontnövekedés alatt fennmarad. A hosszú csontokban általában két növekedési porc található, lapos és rövid csontokban egy.
A növekedési porc aktivitást főleg befolyásolja hormonok. A növekedési hormon aktiválja, az ivarmirigyek pedig elnyomják. A lányok pubertásának korai megjelenése a növekedési porc aktivitásának korábbi gátlásához vezet, amely elcsontosodik, és amelynek funkciója megszűnik. K növekedési porczáródás 14 és 24 éves kor között fordul elő, csak a tobozvonal marad, amely az egész életen át látható.
Proximális és disztális tobozporc a hosszú csontok ugyanolyan mértékben nem járulnak hozzá a növekedéshez. Általában az egyik növekszik aktívabb és a csont gyorsabban és jobban nő, mint a második porc. A proximális növekedési porc aktívabb a humerus és a borjú csontjaiban. A disztális porc az alkarban és a combcsontban aktívabb.
A csont növekedése szélességben forrás szerkesztése]
A periosteumból származó csontok, helyenként és az endosztát mechanizmus révén szélességében növekszik felvetések (a hangerő növelése új rétegek hozzáadásával vagy hozzáadásával). Ez a mechanizmus azonban önmagában nem őrizné meg a formákat és arányokat a növekedés során. Ezért az appositiót helyenként csont lebontással egészítik ki, reszorpció (által biztosított osteoclastok), mind a periosteumból, mind az endostból.
Lapos koponyacsontokban a növekedés során (a varratoktól fut) az alakot és a görbületet (a görbületi sugár növekedésével változik) a csont külső oldalán lévő periosteumból és a belső oldal végénél reszorpcióval állítják be.
Növekedés szabályozása forrás szerkesztése]
A csont növekedését genetikai, hormonális, idegi, mechanikai és táplálkozási tényezők befolyásolják.
Hormonális szabályozás forrás szerkesztése]
Tiroxin serkenti a csontok növekedését a korai életkorban. Parathormon befolyásolja az oszteoklaszt aktivitását, mobilizálja a kalciumot és a foszfátokat. Kalcitonin gátolja a csontfelszívódást. Érdekes módon a női nemi hormon ösztradiol nélkülözhetetlen a pubertás növekedésének gyorsulásához mindkét nemnél, felelős a növekedés fenntartásáért az idő múlásával (befolyásolja a növekedési porc elvesztését).
A mechanikai aktivitás szabályozása forrás szerkesztése]
Alapvető fontosságú axiális nyomás a periosteum feszültsége, az ízületeken átfutó izmok feszültsége, az ízületi kapszula feszültsége, statikus terhelés (testtömeg). Nyomásnövekedés a csontnövekedés hosszának csökkenéséhez vagy megszűnéséhez vezethet. A rendellenes nyomás (például daganat okozta) csonterózióhoz vezet. Nyomáscsökkentés gyorsított növekedéshez vezet, de egy nagyon jelentős csökkenés lassulást okoz. A normál terhelés elvesztése (pl. Tartósan immobilizált betegeknél) demineralizációhoz vezet.
Csontgyógyulás forrás szerkesztése]
Másodlagos gyógyulás forrás szerkesztése]
Ha nem áll ellen a csontszövet erősségének, akkor a csont elszakad. Ezt a gyógyulást természetes törésgyógyításnak is nevezik. A gyógyulás során heg keletkezik először az ínszalagból, a porcból, majd később törésrés egy csontheg (csont kallusz) által áthidalva. A kallusz kezdetben rostos csontgerendákból áll, széles és durva. Ezt követően újjáépítik, és néhány hónapon belül helyreállítják az eredeti csontformát és a lamelláris architektúrát.
Elsődleges gyógyulás forrás szerkesztése]
A törés hasadékában lehet egy operációs osteosynthesis (sínek és csavarok segítségével) közbenső szakaszok nélkül azonnal kialakul egy lamelláris csont. El kell érni az optimális alkalmazkodást (1 mm-nél kisebb távolság) és a törésvégek stabil rögzítését. A lamellákat először a réssel párhuzamosan (a csont hossztengelyére merőlegesen) rendezzük el - résgyógyulás. A rekonstrukció során az oszteoklasztok felborítják ezeket a keresztirányban elrendezett lamellákat, és a törések végeit új oszteonok kötik össze (cementálják).