Társadalomtudományok »Pszichológia

Az emberi egészségügy

SCR

emberi

Egészségügyi politika- a szociálpolitika olyan területe, amely az egészséggel annak minden összefüggésében és jelentésében foglalkozik. Az EU egészségügyi politikája befolyásolja.

Cegészségügyi politika:

  1. az egyéni és kollektív egészség fejlesztése és védelme;
  2. a lakosság kedvező egészségi állapotának biztosítására tett erőfeszítések.

BAN BENközegészségügy- a közegészségügy, de az egészséges életmód és a munkakörnyezet kérdései is.

JAz „Egészség 21” programban rögzített feltételek megteremtik a következőket:

- egészséges életmód;

- a szociális szükségletek megfelelő kielégítése;

- a lakosság egészséges táplálkozása;

- az élet- és munkakörülmények javítása;

- bővítse a minőségi és mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátás lehetőségeit.

A polgár felelőssége az egészségéért- a megelőző programok feladata az állampolgárok egészségükért való felelősségének felkeltése és megerősítése.

Az alapvető területek a következők:

- a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése;

- az elhízás előfordulásának csökkentése;

- a pszichiátriai betegségek korai felismerése;

- a rák korai felismerése;

- a munkahelyi biztonság növelése.

PSY

Pszichohigiéné- tudományos terület, megvizsgálja a mentális egészség, a mentális jólét, a teljesítmény és a mentális tevékenység javításának biztosításához szükséges feltételeket.

  1. jés azinterdiszciplináris osztály- az emberek pszichéjét vizsgálja a stressz lehetősége szempontjából, de foglalkozik a mentális betegségek megelőzésével is;
  2. jés azismeretek halmaza- a tanulmányi és munkakörülmények optimalizálására, valamint a fáradtság és a stressz kezelésére összpontosít.

A mentális egészség növekedésének mutatói:

A WHO 3 kritériumot használ a mentális egészség értékelésére:

  1. ka személyiség szubjektivitásának rítusa- hogy egy személy mentálisan egészségesnek tartja-e magát (kritériumok: jólét, elégedettség, boldogság, a szükségletek és az életcélok kielégítése), a mentális egészség szubjektív megértése nem mindig egyezik meg a szociális vagy orvosi kritériumokkal;
  2. kaz emberi társasági rítus- azt a csoport, a közösség bírálja el, és kifejezi, hogy az egyén megfelel-e a társadalmi normáknak és az együttélés elvárásainak
  3. mszerkesztői kritérium- orvos értékeli, szakmai vizsgálat végzi és pszichiátriai diagnózisok esetén a kritérium a vizsgálat eredménye, amelyet a mentális zavar tüneteinek intenzitása és időtartama szab.

Normalitás és rendellenesség:

Nincs pontos és világos különbségtétel a normalitás és az abnormalitás határai között.

A normalitás és rendellenességek a következők szintjén vizsgálhatók:

  1. fizikai egészség- a testi betegség rendellenesség;
  2. mentális egészség- a skizofrénia ebből a szempontból rendellenesség;
  3. társadalmi egészség- abnormális a törvényt sértő magatartás.

A mentális normalitás kritériumai:

  1. autonómia- Az ember relatív függetlensége a fizikai és társadalmi környezettől, identitásérzet, szubjektív elégedettség, öröm, boldogság megtapasztalása, megfelelő önértékelés, megfelelő törekvések.;
  2. önszabályozás- képessége a viselkedésének irányítására és szabályozására, ellenállás a stresszel és megterheléssel szemben, önkontroll, önteremtés;
  3. a valóság megfelelő érzékelése és az ingerek intellektuális feldolgozása, megfelelő gondolkodási folyamatok, a valóság torzítatlan érzékelése, más emberek megfelelő észlelése, problémák.;
  4. aktivitás, túlélési képesség, önfenntartási ösztön;
  5. érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége másokkal, empátia, együttműködés képessége.

Az emberi autonómia oda vezet önmegvalósítás, önszabályozás az önteremtéshez, a valóság és a gondolkodás helyes felfogása vezet bölcsesség, aktivitás oda vezet az élet értelme és az érzelmi érettség oda vezet az ember szocializációja.

Rendellenességi kritériumok:

  1. eltérés a statisztikai standardtól- a kóros a normától távol eső eszközöket jelent, a viselkedés pszichológiai megnyilvánulásai e kritérium szerint a normában lehetnek, vagy meghaladhatják a megengedett határt - ezek kórosak (például: depresszió);
  2. eltérés a társadalmi normától- minden társadalom meghatározta a viselkedés bizonyos normáit, amelyeket törvények, normák, szabályok, szokások határoznak meg, az ettől a normától jelentősen eltérő magatartás abnormálisnak számít (pl. Szlovákiában nem normális ruha nélkül sétálni az utcán), kapcsolat a társadalmi normától, a terminustól való eltéréssel eltérés;
  3. magatartásbeli alkalmazkodás- maladaptivitás, e kritérium szerint a magatartás akkor rosszul alkalmazkodó, ha káros hatással van az egyénre (olyan alkoholistára, aki annyit iszik, hogy elbocsátották) vagy a társadalomra (pl. egy köztisztviselő elleni támadás);
  4. személyes problémák- A személy szubjektív érzései alapján egy rendellenesség lehet olyan, amelyet az illető abnormálisnak ír le (pl. Boldogtalanság, elégedetlenség, félelem, szorongás, kétségbeesés).

SPP

Standard és anomália az SPP-ben:

Norma- kötelező érvényű szabály, állapotmegjelölés, tulajdonságok.

Felismerjük:

  1. normális fejlődés- visszafordíthatatlan, bizonyos időszakokban időrendi sorrendben zajlik, a törvény szerint kiegyensúlyozott módon, nem kívánt eltérések nélkül;
  2. korai fejlődés- fejlődés, amely meghaladja a norma szerinti elvárást - kivételesen tehetséges, tehetséges;
  3. rendellenes fejlődés- ennek ellentéte a normális fejlődés, amely lehetséges:
  4. a) stagnáló fejlődés- egy bizonyos szerv vagy annak működése egyáltalán nem alakul ki (veleszületett vakság, süketség);
  5. b) korlátozott fejlődés- a szerv vagy működése korlátozott mértékben fejlődik (halláskárosodás, gyengénlátás);
  6. c) késleltetett fejlődés- szerv vagy funkciója későn alakul ki, korai beavatkozás lehetséges a normális állapotba való visszatéréshez (késleltetett beszéd, járás);
  7. d) megszakadt fejlődés- a szervet vagy annak működését kórokozó tényező (baleset) zavarta meg a fejlődés szempontjából;
  8. e) kérdéses fejlődés- szerv vagy működése nemkívánatos irányban fejlődik (viselkedési rendellenességek, agydaganat).

BSZ

Egészség- a teljes testi, szellemi (mentális) és társadalmi jólét állapota, ez nem csak betegség vagy fogyatékosság hiányát jelenti.

A betegség- a szervezet belső és külső környezetének egyensúlyának (homeosztázisának) zavara (az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint).

Az egészséget befolyásoló tényezők:

  1. külső-földrajzi elhelyezkedés, környezet, életszínvonal, egészségügyi ellátás.
  2. a) földrajzi elhelyezkedés- az északi országokban megfázás, hipotermia, fagyás veszélye áll fenn. A szubtrópusi és trópusi zónákban leégés, égési sérülések, bőrégések, kiszáradás léphet fel. Az időjárási ingadozások, például: szakadó esőzések árvizeket okozhatnak, amelyek egészségügyi kockázatot jelentenek;
  3. b) a környezet- a levegő, a víz, a napfény, a talaj is gyógyító hatást fejthet ki. A tengerparton vagy a tűlevelű erdőkben lévő levegő belégzése támogató terápiás hatást gyakorol a légzőszervi megbetegedésekre. A napfény segít a bőrbetegségek kezelésében. A gyógynövényeknek gyógyító hatása van különféle betegségekben. A háziállatok terápiás hatással vannak az emberi pszichére. A mesterséges környezet segíti az embereket a pihenésben, de egészségkárosodást is okozhat. A társadalmi környezet a biztonság, a támogatás, a szeretet, a barátság forrása, de konfliktusok, feszültségek, visszaélések forrása is;
  4. c) életszínvonal- az emberek életszínvonalának értékelésekor a táplálkozás, a ruházat, a lakhatás, az oktatás és a foglalkoztatás szintjét értékelik. Alacsonyabb életszínvonal mellett az egészségügyi rendellenességek gyakoribbak;
  5. d) egészségügyi ellátás- az egészségügy és annak szervezése, az egészségügyi szakemberek képzettségi szintje, a nyújtott szolgáltatások minősége és hatóköre hatással van az egészségfejlesztésre, a betegségek megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére.
  1. belső-genetikai tényezők, életkor, nem, idegi és mentális alkalmasság (megküzdés), életmód, a betegségek leküzdése és bemutatása.
  2. a) genetikai tényezők- genetikai tulajdonságai különböztetik meg a földgolyó különböző helyein élő embereket. Elsősorban a bőrszín, a testtípus és a hajnövekedés tekintetében különböznek, egyes betegségek nagyobb előfordulási gyakoriságában is különböznek egymástól;
  3. b) életkor- minden fejlődési periódust bizonyos típusú betegségek előfordulása jellemez. Gyermekkorban ezek a leggyakoribb veleszületett betegségek, sérülések, fertőző betegségek, felnőttkorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rákos megbetegedések és az anyagcsere-betegségek kezdenek növekedni. polimorbiditás - több, gyakran krónikus betegség előfordulása egyszerre;
  4. c) nem- nőknél elhízás, pajzsmirigy betegségek, csontritkulás, epehólyag betegségek, férfiaknál - gyomorfekély, szív- és érrendszeri betegségek, légzőszervi betegségek;
  5. d) idegi és szellemi alkalmasság- egészségügyi problémákat okozhat;
  6. e) életmód- ez egy emberi viselkedés, amely az életkörülmények, a társadalmi-gazdasági tényezők és a személyiségjegyek kölcsönhatásán alapul. Lehetséges:
  7. a) egészségfejlesztés- megfelelő táplálkozás, megfelelő testmozgás, a higiénés elvek betartása;
  8. b) káros az egészségre- alultápláltság, mozgáshiány, dohányzás, stressz;
  9. f) korábbi és jelenlegi betegségek - korábbi betegségek egyrészt tartós ellenállást biztosíthatnak az embernek egy bizonyos betegséggel szemben, másrészt ronthatják az ember egészségét. Jelenlegi betegségek az emberek egészségi állapotát általában csak rövid ideig befolyásolják, krónikus betegségek sokáig ronthatják, néha egy életen át.

Egészségügyi ellátás- az egészségügyi szakemberek által végzett munka, beleértve gyógyszerek, orvostechnikai eszközök és diétás ételek biztosítását az élet meghosszabbítása és az emberi élet minőségének javítása érdekében.