A vadászati gyakorlatok olyan hibákat követnek el, amelyek kárt okoznak a vadászati jogok gyakorlása során, ami nagyon negatív következményekkel jár az őz számára.
galéria a cikkhez
A gyakorlatban találkozom a vadászok nézeteivel, miszerint nem kell megvárni, amíg az őz hatéves lesz, amikor a harmadik évben arany lehet. A vadászengedélytulajdonosok másik, ugyanolyan nagy hányada azon szabály szerint halászik, hogy a "nagy agancs" öreg őzet jelent. Nem vesznek figyelembe más testi jellemzőket, vagy nem tudják felmérni őket. Tehát a magas tenyész- és trófeaértékű fiatalokat szükségtelenül megölik. Ami még rosszabb, hogy egy ilyen megközelítést támogatnak azok a hatóságok is, amelyek az államigazgatáson keresztül részt vesznek a szlovákiai vadászat irányításában.
MIKOR TROPHY CULMINES?
Azok a szakértők következtetései, amelyek az őz trófeája trófeaértékének betetőzésének korát az őz agancs mérkőzéseinek súlya alapján értékelték, zavaróak a vadászati gyakorlat szempontjából. Szerintük az őz trófea élete második-negyedik évében tetőzik. Az ilyen információkat elhamarkodottnak tartom, mert a fogságban lévő olyan személyek megfigyelésével nyerték őket, akiknek nem volt természetes választásuk az élőhelyről vagy az élelemről, az egyedek száma túl alacsony volt a következtetések általánosításához, és a gyufa bemutatott súlya miatt egyedek voltak alacsony trófeapontokkal. Ezenkívül az agancsok nettó tömegével egyenértékű mérkőzések súlya csak a trófea értékelési paramétereinek egyike. A trófea minőségét a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) által meghatározott paraméterek alapján meghatározott pontérték fejezi ki, és az agancsok nettó tömegének átlagos részaránya a teljes pontértékben alig haladja meg a 30 százalékot.
Az uralkodó paraméter az agancs térfogata, amelynek átlagosan csaknem 40 százaléka van a teljes pontszámnak. Az őz agancsok úgynevezett nettó tömegét nem is a gyufák súlyának meghatározása határozza meg, hanem az egész trófea súlya és a koponya súlya közötti különbség. Az őz koponyájának súlyát folyamatosan 90 grammban határozzák meg. Valójában általában nagyobb, és különösen az idősebb egyedeknél az agancsok nettó tömege lényegesen magasabb értéket ér el, mint maguk a gyufák súlya. Az őztrófea értékelésekor a koponya tényleges súlya és a 90 gramm standard levonás közötti különbség automatikusan hozzáadódik az agancsok nettó tömegéhez. Mivel az agancsok nettó tömegének meghatározási módja hivatalos és nemzetközileg elismert, tiszteletben kell tartani. Ha az adott kísérlet figyelembe venné a trófea minőségének minden paraméterét, és ezáltal a trófea teljes végpontértékét is, amely a trófea minőségének kifejezője, a következtetések valószínűleg eltérőek és lényegesen objektívebbek lennének. Az így nyújtott információ zavaros a vadászati gyakorlat szempontjából, és sajnos gyakran arra készteti a vadászokat, hogy idő előtt elkapják a reménykedő fiatalokat.
7 ÉV ÉS TÖBB
Az őzeket a trófea minőségének magas egyéni változékonysága jellemzi állandó korban. A levont következtetéseket tehát csak a kísérleti egyénekhez hasonló pontértékű egyének esetében lehet pontosítani. Az adott kísérletben bemutatott mérkőzések súlya szerint ezek nem trófeaerős egyedek voltak. És hamarabb eljutnak a csúcsra is, mert nincs lehetőségük erősebb trófeát létrehozni. Magas trófea pontértékű, jól fejlett őzek esetén a trófea csúcsgörbéjének csúcsa lényegesen idősebb korba tolódik.
Az említett eredmények szerzői azonban arra utaltak, hogy erőfeszítéseket tettek az őzek trófea csúcspontjának életkorának ötéves korra történő igazítására. Ez a nagyon kontraproduktív javaslat katasztrofális hatást gyakorolna a hazánk amúgy is túlságosan megújult őzállományára. Különösen egyes régiókban. Ez egy olyan faj, amelynek biológiai kora elérheti a 10 évet vagy annál többet. Ha segíteni akarunk az őznek, akkor a trófea csúcstalálkozási határát ellenkező irányba kell mozgatni, legalább hétéves korig. Így a legerősebb trófeákkal csökkenthetnénk az őz korai vadászatát (szó szerint leölve). Ehhez természetesen a szelektív lövési kritériumok megfelelő kiigazítására is szükség lenne, amely fiatalon védené a trófeák által értékelt egyéneket, és nem fordítva, ahogy ez a gyakorlatban jelenleg történik.