rowling

Rowling Robert Galbraith álnéven harmadszor vetette bele magát a büntetőügyek világába.

J.K. Rowling, brit író és a Harry Potter-sorozat szerzője, amely egyébként szintén hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekek világszerte visszatérjenek a könyvolvasáshoz, nem maradt passzív egy sikeres varázslósaga után. Éppen ellenkezőleg, a gyermekirodalom terén elért sikerek után úgy döntött, hogy csak a felnőtt olvasókat szólítja meg.

Első felnőtteknek szóló könyve az Üres hely című regény volt, amely egy kis angol városban játszódik, a kispolgári erkölcs minden baja mellett. Rowling ráadásul a szerző Robert Galbraith fedőneve alatt a büntetőügyek világába vetette magát, és minden bizonnyal arra törekedett, hogy nyomon kövesse a brit klasszikus detektív történet legjobb tulajdonságait.

Mivel első detektív története, a Calling the Cucoo után már nem titkolta érdeklődését egy detektívsorozat létrehozása iránt, fő sorozathőse Cormoran Strike magánnyomozó lett. Detektív debütálásában sikeresen tisztázta Lula Landry szupermodell meggyilkolását, a második folytatásban, a Selyemhernyóban ez a siker hozzáadódott Owen Quinine író rejtélyes eltűnéséhez.

E két könyv után dísz nélkül lehetne azt állítani, hogy Rowling pontosan képes leleplezni egy detektív történetet, detektív történetei pedig egyáltalán nem maradnak le a műfaj klasszikusaitól és csúcspontjaitól. Két folytatás után azonban arra a véleményre is jutottam, hogy a szerző túlterhelésével nem képes optimális mértékben tartani a vonzó témát.

Rengeteg kitalált előtétet hoz létre, amely feleslegesen vastagítja és lassítja a szöveget, így belefáradva egy detektív minden klasszikus olvasójába, vágyakozva egy dinamikusan fejlődő nyomozóesetre. A Cormoran Strike harmadik esete (A gonosz szolgálatában) ismét ugyanazokat a tüneteket hordozza. Ötszáz oldalnyi szöveg, bár véleményem szerint 350 is elegendő lenne, amelyen keresztül a magánnyomozó és szimpatikus asszisztense, Robin története könnyen kialakulhat működő detektívregényré.

Erre a nagyon bevezető rövid fejezetek predesztinálták, amelyekben Robin Ellacottot, Cormoran Strike magánnyomozó asszisztensét halálra rémíti egy csomag levágott nő lábával. Főnöke, a mindenhez szokott háborús veterán, nem veszi könnyelműen ezt a figyelmeztetést, ugyanakkor a múltból négy konkrét emberre emlékszik, akik felelősek lehetnek ezért a rémes bűnért.

Egyébként a potenciális tettes és a bűnöző azonosítása a nyomozó bevezetőjében a legjellemzőbb jellemző, amely összeköti Rowlingot egy klasszikus iskolai nyomozóval. Az elkövető egyszerűen megjelenik az elején, de az olvasónak a legvégéig kell harapnia. Ebben az esetben négy motívum keletkezését ajánlja fel neki, és bár a közvetlen gyanú az egyik gyanúsítottra összpontosul, az olvasó valaki más bűnét látja előre.

A potenciális motívumok közös nevezője a bosszú, ill. különösen Strike hősiességének és katonai sebeinek becsmérlésére tett kísérlet. A főszereplő fogyatékos háborús veterán, és az irodájába szállított amputált végtag egyrészt egyfajta morbid örökség, és egyben eszköz a hírnevének megsértésére.

Fokozatosan azonban kialakul egy még nagyobb tragédia képe. Az áldozatok száma fokozatosan növekszik, akár öt látszólag nem összefüggő, női áldozat elleni támadásnak is vannak közös vonásai, ezért egyre biztosabb, hogy sorozatgyilkos lépett pályára.

Rowling nem zárkózik el az erőszakos jelenetek részletes ismertetésétől, kézírása annyira szuggesztív és naturalista, hogy potenciálisan vonzóbbá teheti a durvább thrillerek szerelmeseit is. Ezenkívül a szerző megpróbált egyszerre több érzékeny témát is megnyitni, és így a fő történet a gyermekek szexuális bántalmazásának és a családon belüli erőszak kérdésének a kérdése, miközben a teret a testi épség kevésbé ismert identitászavarának is adják.

Az ebben a rendellenességben szenvedők általában elégedetlenek a testükkel, ill csak annak egy részével, és erős késztetést éreznek az amúgy teljesen egészséges végtag vagy végtagok amputálására. Pontos elképzelésük van arról, hogyan kell kinézniük a testüknek, és a teljesség érzését gyakran csak egyes részeinek amputálása után szerzik meg.

A nyomozás során egy magánnyomozó asszisztensével együtt belép az apotemnofilek internetes világába is. Természetesen ez a Rowling neurológiai és gyakran szexuális rendellenességekről szóló „oktató” bejegyzése nem öncél. A szerző kapcsolatot teremtett a leszállított amputált végtaggal és magával a főszereplővel is, akinek amputált lába kultusz egy szűk apotemnofil közösségben.

A pozitívumok ellenére azonban továbbra is fenntartásaim vannak a könyv már említett feleslegesen nagy terjedelmével kapcsolatban. Érthető, hogy egyes olvasók értékelni fogják azokat a részeket, amelyekben Rowling többször is főleg a főszereplők kapcsolati problémáit taglalja, de véleményem szerint a szerző feleslegesen megzavarja saját izgalmas történetének folytonosságát.

Robert Galbraith: A gonosz szolgálatában (A Cormoran Strike harmadik esete), kiadó: Plus, 2016, fordítás: Diana Ghani