A légzés könnyű. Mivel születésünk óta lélegezünk, szinte soha nem állunk meg rajta, hogy megfontoljuk, hogyan lélegezzünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erre nincs célirányosan és helyesen.
A légzés ritmusa, amelyet testgyakorláskor alakítunk ki, meghatározza testünk mozgásának hatékonyságát, amelynek eredményeként meghatározzuk sportteljesítményünk minőségét. Annak oka, hogy a légzés olyan sok vita tárgya, hogy számos légzési technika segítségével lélegezhetünk.
A nap folyamán, amikor a legtöbben csak kissé fizikailag aktívak, főleg sekélyen lélegzünk, főleg az orron keresztül. A testmozgás során a légzés legjobb módja az orron keresztül történő ellenőrzött és mély belégzés, majd a szájon át történő kilégzés. Ahogy a testmozgás intenzitása fokozatosan növekszik, és a tüdővel szemben támasztott igények növekednek (a test általános fáradtsága miatt is), egyre több oxigénre van szükségünk. Tehát a légzésünk még mélyebbé és még gyorsabbá válik, és elmondható, hogy végül a légzés határozza meg, hogy végül hány kalóriát égetünk el, és milyen hatékonyan működnek izmaink.
A helyes légzésről szóló vita valójában kétféle légzés körül forog. Az egyik az orron keresztül és a szájon át, a másik a szájon át. Úgy tűnik, hogy ha elegendő mennyiségű levegőt juttatunk a tüdőnkbe, majd az izmainkba, akkor nem mindegy, hogyan lélegezünk vagy sem.?
A dolgok azonban nem teljesen világosak, és még új tanulmányok is egyértelműen azt mutatják, hogy a lélegzés minden egyes módjának vannak konkrét és nagyon specifikus hatásai, és hogy valóban van optimális módja a belégzésnek vagy a kilégzésnek, különösen, ha rendkívüli fizikai megterhelésnek vagyunk kitéve.
A légzés aktiválja az agyat
A funkcionális mágneses rezonancia képalkotást használó vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy amikor az orron keresztül lélegezünk, és a szájon keresztül kilélegezünk, az agyban olyan idegpályák aktiválódnak, amelyek nem aktiválódnak, ha egyedül a szájon keresztül lélegzünk. Ezek az idegpályák az agy amygdala nevű területén találhatók meg, amely szorosan kapcsolódik az érzelmi feldolgozáshoz, különösen, ha a félelem érzelmeiről van szó.
Az elv az, hogy amikor stresszesek vagyunk, akár fizikai, akár érzelmi, akár szellemi, így az orron keresztüli belégzés és a szájon át történő kilégzés lehetővé teszi számunkra, hogy jobban kontrolláljuk érzelmeinket és nyugodtak maradjunk stressz alatt is. Más szavakkal, a stressz fizikai következményei sokkal kisebb hatással vannak ránk ezzel a légzési móddal, ezért fiziológiai szempontból sokkal, de sokkal jobban reagálunk a stresszre.
Ez azt sugallja, hogy pusztán fizikai szempontból, amikor mélyen belélegzünk az orron, majd a szájon keresztül, akkor ez a légzési mód lehetővé teszi számunkra, hogy egy optimalizáltabb folyamatot indítsunk el. De ez még nem minden.
Lélegezz és fogyj
Mivel a légzés aktiválja az anyagcserét, a nap folyamán az egyenletes és mély légzés növelheti a kalóriabevitelt, néha akár napi 600 kalóriával is.. Biomechanikai szempontból a mély légzés több izmot is magában foglal a rekeszizom körül, és sokkal nagyobb mértékben segíti a felsőtest mozgatását.
Az American Exercise Physiology Institute szakértői szerint a mélyen lélegző emberek körülbelül 20% -kal több kalóriát égetnek el mint sekélyen lélegző emberek. Ez azt jelenti, hogy mély légzés esetén extra kalóriákat égetünk el anélkül, hogy növelnénk a fizikai aktivitás szintjét.
A mély légzés a stressz enyhítésében is segít. Ez a véráram oxigénellátását is segíti, ami segít a mentális tisztaságban, mivel az agy ebben az esetben mindig rendelkezik elegendő oxigénnel. A mély légzés elősegíti a tüdő további terjeszkedésének feltételeit is, ami javítja az aerob teljesítményt, ha például nagy intenzitású intervall edzést vagy futást végezünk.
Következtetés
Mivel mindannyian elfoglalt és stresszes életet élünk, folyamatosan keressük a lehető legésszerűbb és nemcsak a legnehezebb munkamódszereket. A nap folyamán a megfelelő légzés valószínűleg a legegyszerűbb és egyben a legésszerűbb dolog, amit tehetünk magunkért, mivel a megfelelő légzéshez annyi előny jár, amint elkezdjük.