Hormonok a reproduktív funkciók rendellenességeinek diagnosztizálásában
Absztrakt:
A nőknél a termékenységi hormonok meghatározásának leggyakoribb javallata az elsődleges és másodlagos amenorrhoea és oligomenorrhoea vizsgálata, a meddőség okainak vizsgálata és a terhesség megerősítése. A férfiaknál a meddőség endokrin okai ritkák, de a hormonvizsgálatok fontos szerepet játszanak vizsgálatukban. A férfiaknál a nemi hormon tesztelésének egyéb indikációi a hipogonadizmus, a gynecomastia és a merevedési zavar.
A hormonális vizsgálatok értelmezése megköveteli a reproduktív rendszer fiziológiai szabályozásának ismeretét és szintjük függését a menstruációs ciklus fázisától. A hormonális diagnosztika kérdése a reproduktív funkciók rendellenességeiben nagyon tág, ezért az áttekintésben csak egy rövid áttekintést mutatunk be.
Kkulcsszavak: termékeny hormonok, petefészek diszfunkció, meddőség, laboratóriumi diagnosztika
Kattintson a gombranický jelentése
A reproduktív rendellenességek hormonszintjének vizsgálata a differenciáldiagnózis rutin része, és sokféle anyagot tartalmaz. A termékeny hormonok, azaz az ivarmirigyek termékei mellett meghatározzák az agyalapi mirigy és a hipotalamusz szabályozó hormonjait, valamint az androgéneket és mellékvese eredetű prekurzorukat. Ezen a területen az endokrinológiai kérdések széles körében áttekintést nyújtunk a leggyakoribb hormonokról és azok gyakorlati alkalmazásáról az orvostudományban.
BAN BENyšetrenie petefészek diszfunkció
Elsődleges amenorrhoea (késleltetett pubertás)
A másodlagos szexuális jellemzők kialakulásának hiánya a 12-13 éves lányoknál vagy az egyébként normális pubertás fejlettségű 16 évesnél idősebb lányoknál részletesebb diagnózist igényel. Csökkenő sorrendben a leggyakoribb okok a következők:
kromoszóma-rendellenességek, amelyek petefészek-diszgenezishez, hipotalamusz-diszfunkcióhoz, a külső nemi szervek anatómiai rendellenességeihez, agyalapi mirigy rendellenességekhez vezetnek.
Ajánlott laboratóriumi vizsgálatok: FSH, LH, ösztradiol, prolaktin, tesztoszteron, TSH és T4. Az alacsony E2-értékek megerősíthetik a petefészek ösztrogén aktivitásának hiányát. Az FSH és LH értékek különbséget tesznek a hipogonadotrop és a hipergonadotrop hipogonadizmus között. A megemelkedett prolaktinszint és/vagy TSH és T4 rendellenességek hipofízis okát jelezhetik. Az elsődleges amenorrhoában szenvedő nők normális hormonszintje, de egyébként a szexuális jellemzők normális fejlődése miatt, anatómiai veleszületett rendellenességek jelenlétére utalhat (1. táblázat).
Másodlagos amenorrhoea és oligoamenorrhoea
A másodlagos amenorrhoea (a korábban normál menstruáció eltűnése 3 hónapnál hosszabb ideig) és az oligoamenorrhoea (35-40 napnál hosszabb MC) a terhesség és a szoptatás kizárása után leggyakrabban hipotalamusz eredetű, vagy policisztás petefészek szindróma (PCOS) és korai petefészek okozza őket hiba) (2. táblázat).
Ajánlott laboratóriumi vizsgálatok: prolaktin és TSH a hiperprolaktinémia és a hypothyreosis kizárására; FSH, LH és ösztradiol; tesztoszteron gyanúja PCOS vagy más androgének (lásd alább).
Rendszertelen vérzésű nőknél az MC 4. napján célszerű meghatározni az FSH-t, az LH-t. A gonadotropinok ciklikus szekréciója hosszú távú amenorrhoában nem valószínű, ezért a mintavétel időzítése nem szükséges. Azt is javasoljuk, hogy legalább 2 hét legyen a korábbi ösztrogén-ösztrogén gyógyszeres kezelésből.
Hiperandrogenizmusok
A nők fokozott androgéntermelése a petefészek diszfunkciójának gyakori oka. Megnyilvánulása a pattanások, a hirsutizmus, a virilizáció és a termékenységi rendellenességek. A mellékvesék és a petefészkek gyenge androgéneket (DHEAS, DHEA és androstenedion) termelnek, amelyek erősebb androgénekké alakulnak a perifériás szövetekben (zsírban és bőrben). A TESZT és biológiailag aktív metabolitja, a dihidrotesztoszteron (DHT) közvetlen androgén hatást fejt ki.
A hipernadrogenizmus okai nőknél: policisztás petefészek szindróma (PCOS), veleszületett mellékvese hiperplázia (KAH - késői forma, 21-hidroxiláz hiány), Cushing-szindróma, mellékvese vagy petefészek daganatok.
A PCOS a fogamzóképes nők leggyakoribb endokrin rendellenessége, és lényege a domináns tüsző anovulációhoz vezető szelekciós rendellenessége. A PCOS-t mindhárom AES kritérium jelenléte alapján diagnosztizálják (2006):
- a hiperandrogenizmus klinikai vagy biokémiai jelei
- petefészek-diszfunkció (oligoamenorrhoea vagy anovuláció) és/vagy policisztás petefészkek, amelyeket USG-vizsgálat igazolt
- az androgénfelesleg egyéb okainak kiküszöbölése (5)
A PCOS biokémiai jelei közé tartozik a TEST és az LH megemelkedett szintje, míg az FSH normális vagy csökkent. Az LH/FSH arány nő a PCOS-ban, szemben az egészséges egyénekkel. A TESZT mellett az androsztenedion és a DHEA szintje, amelyek szintén petefészek eredetűek, megemelkedhetnek. Éppen ellenkezőleg, a DHEAS csak mellékvese eredetű, a PCOS-ban a nők csak 20% -ában nő. A TEST nem nőhet olyan nőknél, akiknek minimális klinikai tünetei vannak. A diagnosztikai protokoll példája a 3. táblázatban található.
BAN BENyšetrenénés termékenységi rendellenességek esetén
Egy nő részletesebb vizsgálatát általában akkor végezzük, ha a megtermékenyítés 35 hónaposnál fiatalabb nőnél 12 hónapon belül, vagy 35 évnél idősebb nőnél 6 hónapon belül nem történik meg. Az első vizsgálatok célja az ovuláció jelenlétének megerősítése.
A progeszteron meghatározását 7 nappal a várható menstruáció előtt kell elvégezni (például egy szabályos 28 napos MC 21. napján), és az ovulációt a 30 nmol/l feletti PROG értékek jelzik (4. táblázat). Hosszan tartó ciklusú nőknél a PROG-t a ciklus 21. napján, majd hét naponta kell meghatározni, amíg a menstruáció meg nem történik (vagy hét nappal a várható menstruáció előtt, ha a ciklusok elhúzódnak, de rendszeresek). Az FSH-t, az LH-t és az ösztradiolt a 2-6 MC napon kell beállítani, az emelkedett FSH-szint jelezheti a petefészek-tartalék csökkenését és a korai petefészek-elégtelenség lehetőségét. A petefészek-elégtelenség a rendellenességek folytonosságát jelenti, amelyek négy klinikai állapotra oszthatók (5. táblázat).
A petefészek-tartalék értékelése
A tesztet 35 évesnél idősebb nőknek szánják, különösen a petefészek műtét után, vagy ha nem reagálnak exogén gonadotropin stimulációra. A petefészek öregedésének jeleinek kimutatására szolgáló alapvető biokémiai tesztek közé tartozik az FSH és az anti-Müller hormon (AMH). Az AMH tükrözi az őshagymák méretét és számát, és korán előre jelzi a petefészek működésének csökkenését. A terhesség idősebb korcsoportokra való áttérésével kapcsolatban az AMH meghatározása érzékenyebb és korai mutatója a korai petefészek-csillapításnak, mint az FSH. Magasabb AMH-val és alacsonyabb vér-FSH-val rendelkező nőknél nagyobb valószínűséggel lesz sikeres petefészek IVF-stimuláció (6. táblázat).
BAN BENyšetrenie perimenopauzában és menopauzában
A perimenopauzát legalább 1 évig tartó szabálytalan MC jellemzi. A hormonszint ebben az időszakban jelentősen ingadozik, ezért egyetlen vizsgálat nem elegendő annak megerősítésére. A perimenopauza diagnózisa általában klinikai, az FSH szintje (a ciklus fenntartása esetén a 2-6. Napon történő gyűjtés) 30 NE/l-nél magasabb. A menopauza diagnosztizálására szolgáló hormonvizsgálat vagy a hormonpótló terápia monitorozása rutinszerűen nem ajánlott. Különleges helyzetekben, amikor az amenorrhoea nem a menopauza releváns tünete, például azoknál a nőknél, akik nemrég abbahagyták az orális fogamzásgátlót, vagy akiken méheltávolítás történt, az FSH meghatározása ajánlott.
BAN BENyšetrtermékenységi hormonok férfiaknál
A termékenységi hormon tesztelésének leggyakoribb javallata férfiaknál a hipogonadizmus, a gynecomastia, a termékenységi rendellenességek és a merevedési zavar. A genetika, az élettan és a reproduktív rendszer komplex szabályozásának világos megértése nélkül a vizsgálat gyakran hatástalan.
Termékenységi rendellenességek és férfi hipogonadizmus
A csökkent termékenység endokrin okai a férfiak körülbelül 20% -ánál fordulnak elő. Normál spermiumszámú eugonadalos férfiakban a hormonvizsgálat általában nem szükséges. Oligospermiában szenvedő férfiakban az LH-t, az FSH-t és a tesztoszteront kell megvizsgálni az elsődleges (hipogonadotrop) és a másodlagos (hipergonadotrop) hipogonadizmus differenciáldiagnózisa szempontjából (7. táblázat).
Értelmezés: A tesztoszteron tesztet reggel kell elvégezni, mivel a délutáni és esti értékek lényegesen alacsonyabbak. A TEST koncentrációját általában az SHBG változásai befolyásolják, ezért a szabad tesztoszteron indexet (FAI) azoknál a férfiaknál kell kiszámítani, akiknek kóros SHBG koncentrációja vagy alacsony az összes TEST. Ha a TEST határ vagy alacsony, akkor a tesztet meg kell ismételni az LH egyidejű meghatározásával az elsődleges és a másodlagos hipogonadizmus megkülönböztetése érdekében. Ha az LH értéke alacsony, akkor a prolaktint is meg kell határozni, a férfiak FSH-ját csak a termékenységi rendellenességekkel összefüggésben vizsgálják. Az LH, FSH váratlanul magas koncentrációja oka lehet pulzáló felszabadulásuk.
Nőgyógyászat
A gynecomastia eseteinek körülbelül 75% -át olyan rendellenességek okozzák, amelyek az androgének és az ösztrogének közötti egyensúlyhiányhoz vezetnek (8. táblázat). Ide tartozik különösen az alacsony androgéntermelés a hipogonadizmusban vagy a fokozott ösztrogéntermelés különféle endokrin-aktív daganatokban, amelyek vagy közvetlenül szintetizálják az ösztrogéneket, vagy pedig az ösztrogéntermelést serkentő HCG-t választanak ki (here-tumorok). A gyógyszerek a gynecomastia összes okának körülbelül 20% -át teszik ki.
Llaboratóriumi tesztek: tesztoszteron, ha a TEST szintén alacsony LH-ban, ösztradiolban és HCG-ben.
Predanalyténckkörülmények
Gyűjtemény az összes hormonra: szérum üvegben vagy műanyagban, premonopauzás nőknél jelölje a ciklus napját. A vizsgálatot a begyűjtés napján kell elvégezni, és az anyagot 8 órán belül fel kell dolgozni. Tárolás esetén a 2 - 8 ° C-os feltételeket legfeljebb 2 napig, fagyás esetén -20 ° C-on 1 hónapig kell teljesíteni. 17-hidroxiprogeszteron: a gyűjtést reggel kell elvégezni, menstruáló nőknél a follikuláris fázisban.
SHBG: vegye a böjtöt.
Prolaktin: gyűjtés 3 órával az ébredés után (optimális esetben 8.00-10.00 között).
énnterferencazaz
Hemolízis: AMH
Lipémia: β-HCG
Következtetés
A test hormonális állapotának laboratóriumi vizsgálata fontos része a nőgyógyászati és andrológiai endokrinopátiák differenciáldiagnózisának. A fiziológia és a kórélettan megértése kulcsfontosságú a megfelelő hormonvizsgálat megfelelő időben történő megköveteléséhez és az eredmények helyes értelmezéséhez.
Lazteratúra
1. Walace AM, Sattar N. A klinikai laboratórium változó szerepe a policisztás petefészek szindróma vizsgálatában. Clin. Biochem Rev. 2007; 28 (8): 79–92.
2. Václavová Z, Borovský M, Payer J. A hormonális vizsgálatok algoritmusa a nőgyógyászati endokrinopátiák differenciáldiagnózisában. Gyakorlati nőgyógyászat. 2002; 3: 23–26.
3. Pinkerton JV. Amenorrhoea. A Merck kézikönyvek [online]. Elérhető ekkortól: .
4. Reproduktív hormonok: A megfelelő teszt a megfelelő időben, a megfelelő beteg számára [online]. Elérhető ekkortól: .
5. Azziz R és mtsai. Pozíciókijelentés: A policisztás petefészek-szindrómák meghatározásának kritériumai túlnyomórészt
Hiperandrogén szindróma: Androgén-felesleges társadalom irányelve. J Clin. Endokrinol.
Metab. 2006; 91 (11): 4.
6. Betonacél RW. Csökkent petefészek-tartalék [online]. Elérhető ekkortól: .
7. Petefészek-tartalék tesztelés. Számú bizottsági vélemény 618. Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Főiskola. ObstetGynecol. 2015; 125: 268–73.
8. Kreze A és mtsai. Általános és gyakorlati endokrinológia. Pozsony: Academic Electronic Press, p. r. ról ről.; 2004: 430–441.