Szerző: GMOS 2020. április 8
Húsvéti ünnepek, amelyeket őseink tapasztaltak
Május vasárnap után csendes hét volt. A húsvét (húsvét) egy többnapos keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus keresztre feszítésének és feltámadásának eseményeire emlékezik. 325-ig Pahasa zsidó ünnepén ünnepelték.
A 4. század óta megindító ünnep. A húsvéti ünnep számos egyházi szertartással, valamint a tavasz beköszöntével és a paraszti év új szakaszával kapcsolatos hagyományos szokásokkal társult, utalva a kereszténység előtti szertartásokra, gyakorlatokra és tiltásokra. A víz, a tűz, a növényzet és a tojás fontos szerepet játszott bennük.
Az új élet, a tisztaság és a szépség gondolata összekapcsolódott a vízzel. Nagycsütörtöktől fehér szombatig szokás volt a patakokban, kutakban, gázló lovakban fésülni a fűzfa alatt. Általában vízzel társulva húsvét hétfőjén csúcsosodtak meg öntözés formájában.
A zöldség húsvét része fűzfaágak formájában, amelyeket a papok május vasárnap szenteltek fel, valamint friss fűzfa rudakból szőtt kosarak. Húsvét hétfőn csókolózva kellett volna átadniuk a természet erejét az embernek. A zaj tisztító funkciót töltött be: nagycsütörtöktől fehér szombatig, amikor a templom harangjai nem szóltak, a faluból érkező gonosz erőket a rapkáč kopogása elűzte.
A tisztító feladatot a tűznek is tulajdonították. Fehér szombaton új tüzet tartott az otthonokban, amelyen húsvéti ételeket készítettek. A babonában a húsvét a tisztátalan erők tevékenységével társult. A jó termést zöldséges ételek és tészták elkészítésével és fogyasztásával kellett biztosítani, Szlovákia déli területein nagycsütörtökön fiatal spenótlevelekből, sóskaból és csalánból leveseket és pörkölteket főztek, amelyek a vért tisztították.
Ahogy a falu Klenovci volt?
Nagycsütörtökön a harangtoronyba harangokat kötöttek Jézus Krisztus keresztre feszítése gyászának jeleként. Csak vasárnap oldották meg őket, amikor Jézus Krisztus feltámadt a halálból.
A pipacsok általában nagycsütörtökön vetettek, mert azt kapták a legjobban. Állítólag főleg férfiak vetették, mert akkor jobb volt a betakarítás. Ezen a napon általában salátalevest főztek, mert valami zöldet kellett enniük. Ha oxalát volt, akkor főtt a lészósz. E nap kora este az evangélikus hit íjászai elmennek fogadni az Úr „gyónási” vacsoráját.
Nagypénteken, csütörtöktől péntekig éjfélkor mentek forrásvízzel mosakodni, mert ennek gyógyító hatást tulajdonítottak. Amíg fel nem jött a nap, Rimavába mentek mosakodni. Nagypéntek nagyböjt, szinte nem lehet munkát végezni, főleg a földön. Böjtöt főzött, rizses levest tejjel és tésztát mákkal. Korábban az idősebbek szigorúbban tartották a böjtöt, manapság főleg nem esznek húst. Ezen a napon is Isten szolgálatai kapcsolódnak az úrvacsorához.
Fehér szombaton a háziasszonyok savanyú süteményeket, réteseket és sonkát főztek, amelyet vasárnap és hétfőn ettek. Savanyú leveshez használt sonka húsleves, tojással.
Húsvét vasárnap: Ezen a napon ért véget a 40 napos böjt. A templomban mindenki a "domboktól" is találkozott. Mivel a böjtnek vége lett, ezen a napon színházak játszottak, ezt követően régen szórakozás volt.
Húsvét hétfő: Reggel a kőművesek körbejárták a házakat, Klenovecben nem volt rendetlenség, csak öntözés volt. Ahol az udvarban nem volt kút, és a patak mellett laktak, ott is hittek nekik. Főtt sonkát és főtt tojást készítettek a komódok csemegéjeként. Tojásokat adományoztak az öntőknek, amelyeket hagymahéjban vagy tölgyfakéregben főztek. Egyébként a tojásokat Klenovecben korábban nem díszítették.