Nem Drakula vára, amelyben a világhírű gróf nem is élt, hanem a Római Birodalomig nyúló történelemmel rendelkező város Erdély magja, amelyre a helyiek joggal büszkék.

Amikor korábban románokkal beszéltem Kolozsvárról, éreztem, hogy megváltozik a hangjuk és az arckifejezésük. Legyen szó északról, délről, magyarról vagy más kisebbségről, hittől függetlenül, minden egyes történet bizonyos komolyságot és büszkeséget sugárzott, amely ebből a városból fakadt. A sok csábító szóból közvetlen kötelesség volt élőben nézni.

Körülbelül 15 óra vonattal Észak-Szlovákiából: Zsolna, Pozsony, Budapest és onnan közvetlen kapcsolat Erdély szívéhez, mivel Kolozsvár megszokta a becenevet.

(Elnézést kérek. Tudom, hogy a név szlovák változata az Kolozsvár, de már megszoktam az eredetit.)

Déli szomszédainkkal kezdjük a történetet. Mivel soha nem láttam Budapestről a Keleti pályaudvar és a Nyugati pályaudvar pályaudvarokat, úgy döntöttem, hogy valamivel korábban elmegyek, és megállok egy ideig a magyar fővárosban. Az első dolog, amire biztosan számíthat, de mégis megállít, az maga a magyar főváros állomása. A pozsonyi mienkkel összehasonlítva nehéz bármit is összehasonlítani. Amíg megpróbálja az egyiket gyorsan megszerezni, a másikra kattintani szeretne a fényképezőgéppel.

A Keleti pályaudvar állomás előtt több migráns van. Takarókon ültek, vizet ittak, a gyerekek szaladgáltak és üldözték a labdát. Meglepetésemre, a közösségi médiában és az interneten látottak alapján több gyermek és nő, mint amire számítottam. Ezeknek az embereknek a látványa különböző érzéseket váltott ki, de a negatívakat nem. (Igen, igen, vigye haza őket, nyomorék.) Ezt követő séta a Rákoczi utcán, a Magyar Nemzeti Múzeum körül, a Dunáig, ahol több hajó vitorlázott. Csodálatos kilátás.

kolozsvár

Indulás Budapestről 16:40. Tervezett érkezés Kolozsvárra 1: 36-ig román idő szerint (ezzel szemben Szlovákiában és Magyarországon + 1 óra). A vonat körülbelül 10 percet késett, ami annyira csodálatra méltó volt. Késedelem nélkül is sikerült a visszaút. (Bárcsak ezt elmondhatnánk a pozsonyi gyorsvonatról.) A jegyek és dokumentumok ellenőrzése gond nélkül zajlott a határ mindkét oldalán. Aztán csak Nagyváradon át Erdély említett szívébe (Erdély).

Az első Erasmus + projektem egyik barátja, aki közvetlenül Kolozsváron tanult, vállalta a városvezető szerepét. Az egyik előnye annak, hogy miért érdemes elmenni ezekre a projektekre: Szeretne Rigába vagy Zágrábba menni? Van olyan barátod, akinek igaza van onnan, és aki örömmel üdvözöl (gondolom).

Miután elhagytuk a lakásunkat, mindig régi, kommunista és bizonyos szempontból érdekes tömbházak között sétáltunk. "Ez nem egy szép városrész" - jegyezte meg személyes vezetőm. A fejünk felett kis magasságban repülő repülőgép lassan leszáll a helyi nemzetközi repülőtéren. Naponta többször megismétlődő jelenség.

Néhány méterre arrébb mindig egy újszerű ortodox templomra vártunk, amelyet barátom nyilván nem nagyon izgatott. "Romániának sok temploma van, és még mindig épít még néhányat, pazar és drága." Ami az ortodox egyházakat illeti, csak ezzel a pazarsággal tudok csapkodni.

Az első nagy állomás a Kolozsvár Aréna volt, amit egyszerűen nem tudok leírni, csak a szépet és a lélegzetelállítót. Egy másik világ egy szlovák futballrajongó számára, amelyet otthon megszokott. Nagy kontraszt a legtöbb épülettel, amelyen eddig jártunk. Bár a "kontrasztok városa" kifejezés kissé közhelyként hat rám, sokszor tökéletesen leírta számomra Kolozsvárt. Tiszta folyosók, tornaterem, gyerekek edzése a stadionban ... feltétlenül az egyik város a városban, amelyet nem felejtenek el.

Kevesebb, mint egy hónapja, amikor megérkeztem, az aréna több tízezer fiatalt fogadott. Látogatásuk oka az Untold fesztivál volt. Az itt fellépő nevek, mint Avicia, David Guetta, Dimitri Vegas és Armin van Buuren valami különösen fiatalabbat fognak mondani. Ez az egyik olyan esemény, amelyről a helyi fiatalok örömmel mesélnek, és amire szintén büszkék.

Közvetlenül a modern stadion mögött található a Parcul Central park. Ismét egy másik világ, amely valószínűleg aligha jutott volna eszembe, amikor a "Románia" szót használtam. Kellemes hely pihenés, pihenés, játékok és sportok előtt. Diák gyerekeknek. Erősítő gépek. Elkerített kosárlabdapálya. Fákon függő hintahálók. Vitorlázható tó és mások.

A park végén egy emlékművet állítanak fel a következő szöveggel: "MONUMENTUL REZISTENTEI ANTICOMUNISTE." Az egyik oldalon bilincs, a másikon egy törött kasza és egy kalapács található.

"Most a kedvenc helyemre megyünk" - tájékoztatott vezetőm a következő állomásról. Néhány lépés Cetatuia felé várt minket (románul kicsit másképp írják). Emelt hely, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. A tetején az itt fogvatartott embereknek szentelt kereszt található. A Cetatuie valójában egy dombon álló erőd (volt), amely börtönként is szolgált, különösen a 19. századi forradalom idején.

Innen megláttuk legközelebbi úti célunkat: egy gótikus épületet, a római katolikus templomot, a Szent Michala, Erdély egyik legnagyobb temploma. Kolozsvár központja a turisták és a helyiek számára egyaránt ismert és kedvelt hely. A templom előtt Matej Korvín magyar király ül, aki ebből a városból származik.

"Ez olyan, mint egy magyar központ, római katolikus templommal. Most megyünk a románhoz, az ortodoxokkal "- folytatta a magyar-román barátom vezetését. Rövid séta után a "Catedrala Adormirea Maicii Domnului" templom előtt találtuk magunkat. Előtte Avram Iancu, becenevén "A hegyek kis hercege", "román harcos" magas alakban, szablyával a kezében emelkedik, ahogy kíséretem nagyon röviden leírta nekem.

Elhaladunk egy emlékmű mellett azoknak a zsidóknak is, akiket 1944-ben szállítottak a kolozsvári zsidó gettóból Auschwitzba.

A városban többször találkozhatsz réti virágokat árusító idős emberekkel. "Akkor egyszerűen rájöttünk. Néha veszek is.

Kolozsváron vagy általában Erdélyben nem ritkán hallani magyarul. A 8 ember közül, akikkel este együtt ültem, legfeljebb 7 magyar kisebbséghez tartozott. (A magyarok mintegy 20% -a a városban él.)

Ami a szórakozást, a diszkókat illeti, valószínűleg nem mindegy, melyik nap van, Kolozsvár minden este élt. Szerda és a diszkó klubok tele vannak. Ingyenes belépés a turisták számára. Személyzet folyékonyan beszél angolul. Semmi csetepaté. Párt szintjén. Nyilván a barátaimnak illata volt a megfelelő kluboknak, és tudták, hova vigyenek.

Utolsó nap: Bevásárlóközpontok fényűző, márkás ruhákkal (természetesen csak az ablakokon keresztül nézünk). Tele Starbucks-szal. Egy másik park egy tóval, ahol az emberek pihennek, és egy másik gép lassan landol a fejünk felett (1 óra múlva talán a harmadik).

Háromnapos kolozsvári tartózkodásom utam lassan véget ér. Tömegközlekedéssel térek vissza a lakásba. Az utak ástak, szinte mindenhol működik és felújítás zajlik. Végigjárjuk a zsinagógát, katolikus templomokat, ortodoxokat, protestánsokat ...

Nem sokkal helyi idő szerint éjjel 2 óra után vonattal hagyom el a várost. Körülbelül fél kettőnk Budapesten vagyok.

Nem cáfolom román barátaim költői szavait a gyönyörű Kolozsvárról. Nem feltétlenül az élen kell állnia a legszebb helyeken, amelyekre gondolok, de képes megszerezni, elbűvölni és megsérteni az embert. Nem lenne problémám, ha újra az erdélyi szívre pillantok.