A sportedzés egyik legfontosabb feladata az energia-anyagcsere elvének megértése a testmozgás során. Az izmok összehúzódására van szükség a mozgáshoz, amelyet energiával biztosít az ATP (adenozin-trifoszfát - azaz 1 adenozin és három foszfor molekula). A testben lévő ATP mennyisége azonban csak körülbelül 2 másodpercig lenne elegendő. Ezért elengedhetetlen, hogy a szervezet képes legyen újra szintetizálni ezt az anyagot. A sportban az energia megszerzésének (ATP reszintézisének) következő alapvető felosztását ismerjük a mozgáshoz:

izom

ATP hidrolízis - első másodpercek:

ATP + H2O → ATP + H3PO4 + 31 kJ/mol ATP

ATP regenerálása kreatin-foszfátból - körülbelül 20 másodperc alatt:

kreatin-foszfát + ADP = ATP + kreatin + 43 kJ/1 mol kreatin-foszfát

Anaerob glikolízis - a glükóz anaerob lebontása a kreatin-foszfát kimerülésétől 20-30 s-tól 60-80 s-ig:

glükóz + 2 ATP (al. glükóz + ATP) → 2 laktát + 4 ATP

Aerob glikolízis - a glükóz aerob lebontása (60-80 másodperc után)

glükóz + 2 ATP (al-glükogén + ATP) (+ 02) → 6 CO2 + 6 H2O + 38 ATP

Lipolízis - a zsírok aerob lebontása (miután a glükogén 60–80 perc múlva kimerült)

1 mol szabad zsírsav (+ 02) → CO2 + H2O + ATP

E jellemző szerint úgy tűnhet, hogy az egyes energiarendszerek külön működnek. A valóság azonban teljesen más. Az egyes energiarendszerek átfedik egymást.

Ennek eredményeként az energia-visszanyerés különböző típusú terheléseknél eltérő. A fizikai aktivitás általában fáradtságot eredményez. Ennek oka lehet akár az energia kimerülése, akár a katabolitok felhalmozódása a testben. E tekintetben gyakran említik tejsav, amelyet gyakran tévesen azonosítanak laktát.

Igaz, hogy a tejsav és a laktát rokon anyagok. A tejsav (C3H6O3) erős savként azonnal disszociál a laktát-anion - La - (C3H5O3) és hidrogén-kationba (H +), amelyek megnövekedett koncentrációja a belső környezet metabolikus acidózisának (savasodásának) oka (Pupiš - Korčok, 2007; Soumar - Soulek - Kucera, 2006).

Első pillantásra a tejsav és a laktát közötti különbség minimális. A laktát azonban a tejsav sója, és ebből egyértelmű, hogy a só és a sav nem azonos. Tehát van különbség a tejsav és a laktát között.

A laktát, mint tejsavanion, intenzív (anaerob) testmozgás alatt jelenik meg az izmokban, amikor anaerob (oxigénmentes) glikolízis történik. Bizsergésnek vagy egyfajta fájdalomnak érezzük.

Az ilyen fájdalom abból adódik, hogy a laktát hajlamos kristályosodni. Maga a környezet savassága és a laktát kristályosodása izomfájdalomhoz vezet, amelyet a laktátkristályok vízben H2O és szén-dioxid CO2 oldásával oldanak meg. Így a teljes mennyiség körülbelül 1/5-a elvész, a fennmaradó részt elsősorban a májban szintetizálják glikogénné. Ezért elengedhetetlen, hogy a laktátot ne kizárólag negatív anyagként érzékeljük.

Másrészt a laktát és az anaerob glikolízis egyéb metabolitjai felszabadulnak a belső környezetbe, befolyásolva annak savasságát és ezáltal az enzimaktivitás csökkenését. Ez a belső pH-egyensúly megzavarásához vezet (Kučera - Truska, 2000).

A pH a hidrogén jelenléte miatt körülbelül 7,0-ra csökken. A testben van ún pufferek - puffer rendszerek, amelyek képesek fenntartani a környezet viszonylag stabil sav-bázis egyensúlyát, de "teljesítményük" korlátozott.

A magas tejsavszint káros hatással van a központi idegrendszerre is. A központi idegrendszerben neurodinamikai folyamatok zavarai fordulnak elő. Külsőleg ez a neuromuszkuláris rendszer károsodott koordinációjával és a mozgás sebességének csökkenésével nyilvánul meg.

A vér laktátkoncentrációja valamilyen módon tükrözi az anaerob energiacsere mértékét a testmozgás során maximális és szubmaximális intenzitással (Heller, 1996), és ezáltal információt nyújt a gyakorlat intenzitásáról és lefolyásáról (Ozturk et al., 1998) . A laktátszint könnyen mérhető, ezért megfelelő előfeltételeket teremt az edzésfolyamat objektív ellenőrzéséhez.

A regeneratív terhelések annak az intenzitásnak tekinthetők, amelyek mellett a La szint eléri a 2 mmol.l -1 értéket, 2-4 mmol.l -1 az állóképességet fejlesztő intenzitás. A 4 mmol.l -1 határértéket az ún laktát, ill. anaerob küszöb. Ez az az intenzitás, amelynél dinamikus egyensúlynak kell létrejönnie a testben, vagyis az egyensúly a testben képződő laktát és a szintén hasznosítás között.

Ez az érték alacsonyabb (kb. 3,5 mmol.l -1) az állóképességű sportolók esetében, és magasabb (5 mmol.l -1 felett) a közepes sztriptíz eltávolítók esetében. A La szintje 4-9 mmol.l -1 szinten különleges kitartással, körülbelül 6 mmol.l -1 mellett jelenik meg, sebesség-erő terheléssel (sebesség legfeljebb 5 s, sebességi erő 10 s, robbanékonyság) 20 s-ig). A legmagasabb mért laktátérték 10 és 120 s közötti sebességterhelésnél jelenik meg (átlagosan 8 és 20 mmol/l közötti értéknél).

Az edzésterhelés intenzitásának szabályozásához célszerű rendszeresen ellenőrizni a La szintjét, hogy egyrészt ne legyen túlterhelő a sportoló teste, másrészt kiderüljön, hogy az elért terhelés elér-e egy előre meghatározott célt.