A lengyel Skała falu a rekord légszennyezés miatt a világ médiájába is bejutott.

A Podkrakovban fekvő Skała falu, amelynek 9000 lakosa van, mindig a világmédiában akart híreket szerezni. Van miről írni, területén található az Ojcovsky Nemzeti Park, Lengyelország egyik legszebb.

Skały lakóinak végül sikerült, a British Financial Times is nemrég írt a faluról. De nem a nemzeti park szépségéért, hanem a rekord szmognak köszönhetően, amely ebben a városban eléri a megengedett normák 2000 százalékát.

A levegő itt rosszabb, mint Pekingben vagy Szilézia ipari területein. Maga Skała Csernobilhoz hasonlóan a poszt-apokaliptikus turizmus tárgyává válhat.

Dél-Lengyelország számos más községében is ilyen rossz, különösen a Kis-Lengyelországi vajdaságban és a Szilézia déli részén.

"Skałát a világ új szmogfővárosaként emlegetik. Hasonló vagy rosszabb a helyzet a szlovák határ közelében fekvő Nový Targban, ahol a létesítmény még ennél is nagyobb számokat mért. Sok olyan hely is van, ahol nincs monitorozás, és ott még rosszabb is lehet, mint Skałe-ban "- mondja Andrzej Gula, a krakkói szmogjárőr elnöke a Denník N-nek.

Jobb volt

Lengyelország egyszer megoldotta az óriási szmogot, amely nagy problémát jelentett az 1980-as években és az 1990-es évek elején. Abban az időben az ökológiai katasztrófa oka elsősorban a szocialista ipar volt. A legsúlyosabb helyzet Sziléziában volt. Katowicében és a felső-sziléziai ipari körzet többi városában egyszerűen lehetetlen volt lélegezni.

Ma viszonylag jó a helyzet Katowice-ban, krakkói lakosok itt járhatnak gyógytúrákra. Szilézia fővárosában meglepően jobb a levegő, mint Zakopane, Krynica, Rabka és a Kárpátok más szanatóriumi üdülőhelyeiben.

Krakkóban a szennyezés forrása elsősorban a város keleti részén található Nova Huta kohászati ​​üzem volt. Délnyugat felől a várost bosszantották a skakrinai (Podkrakov) ipari üzemek mérgező kibocsátása. Mindent kiegészítettek a széntüzelésű kazánok és autók károsanyag-kibocsátása, amely azonban sokkal kevesebb volt, mint most.

Az 1990-es években a levegő minősége jelentősen javult, különösen Krakkóban. A nehézipar szinte eltűnt a városból, és a meglévő gyárak és szénerőművek alkalmazkodtak a szigorú uniós környezetvédelmi előírásokhoz (bár botrányok még mindig előfordulnak - például a krakkói kohó többször is mérgező füstöt bocsátott ki, és az állami környezetvédelmi ellenőrzést gyakorlatilag nem reagál).

Az 1990-es években szinte az összes szocialista társasházon kiterjedt hőkorszerűsítés történt. A város felszámolta a régi széntüzelésű kazánokat, és épületeket csatlakoztatott a központi fűtési rendszerhez. A városi közlekedés minősége is javult - a régi ikarusok helyett manapság csak ökológiai buszok és modern villamosok közlekednek.

A Tátra lengyel oldalán még lelkesen nekiláttak a geotermikus energia fejlesztésének. 2000 után azonban eltűnt a lelkesedés, és az emberek visszatértek a szénhez.

lengyelország
„Vigyázz, szmog, fulladozunk!” - tiltakoznak Wawel ellen a Greenepace aktivistái. Más városokban azonban még rosszabb. Fotó - flickr.com/Greenpeace Poland

Amikor Lengyelország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, a hangulat optimista volt. "Leküzdöttük a szmog problémáját, és az nem fog visszatérni, mert egy olyan Unió tagjai vagyunk, amely nagy hangsúlyt fektet az ökológiára" - gondolták a lengyelek.

A szmog azonban fokozatosan visszatért. Kb. 2010 után elviselhetetlenné vált, bár 2013-ig a kormány és az önkormányzatok úgy tettek, mintha nem lenne probléma. A fordulat 2012-ben következett be, amikor Andrzej Gula és Ewa Lutomská felállították a krakkói szmogőrt. Hasonló kezdeményezések jelentek meg Lengyelország egész területén. A szmogról végül szó esett, és Krakkóban tenni akartak ellene.

A fő ok - szén és szemét

Miért romlott ilyen hirtelen a helyzet? "1989 után az ipar helyzete javult, ugyanakkor új családi házak épültek, amelyekben főleg a szenet fűtik. Lengyelországban a fűtésben a szén aránya a családi házak esetében 72 százalék, ami sokkal több, mint Csehországban és Szlovákiában. A probléma az, hogy senki nem ellenőrzi a szén és maguk a kazánok minőségét. Legtöbbjük nem felelne meg az alapvető követelményeknek Szlovákiában. Szénhulladékot fűtenek Lengyelországban is "- mondja Andrzej Gula.

Az 1990-es években Lengyelország fokozatosan átállt a gázra, valahol (Podhalie) a megújuló energiaforrásokra, beleértve a geotermikus energiát is. A szénbányáknak a környezetre gyakorolt ​​negatív hatásuk és veszteségességük miatt nagy számban kellett befejezniük.

Jerzy Buzek kormánya (1997-2001) bányászati ​​korlátozási programot hajtott végre: minden, a munkát önként elhagyó bányász mintegy 10 000 eurós hozzájárulást kapott, ami hatalmas összeg volt ekkor (ma 25 000 euró).

A szénbányák már nem fogadták el az új bányászokat, csak néhány nyereséges bánya működhetett tovább, és a sziléziai iparnak alkalmazkodnia kellett a modern technológiákhoz. A szenet a háztartásokban fokozatosan le kellett állítani, és csak a modern erőművekben kellett üzemanyagként felhasználni.

2000 körül azonban a gázárak hirtelen emelkedni kezdtek, és Vlagyimir Putyin ragadta meg a hatalmat Oroszországban. A gáz a politika részévé vált, a szén pedig Lengyelország válaszává vált az energiazsarolásra. Az önkéntes bányászati ​​nyugdíjrendszert gyorsan elfelejtették, a szénbányászat növekedett, és minden más kormány többé-kevésbé támogatta a szenet a lengyel energetikai függetlenség alapjaként.

Ez is árt a pazarlásnak

Árának is nagy szerepe volt ebben. 2000 után a szén lett a legolcsóbb energiaforrás a háztartásban. Ez nem annyira igaz a városokban az előre gyártott lakásokra, esetükben megéri a központi városi fűtési rendszerhez csatlakozni, a kisebb lakásoknál sem olyan drága a gáz.

A probléma a családi házak, amelyek többnyire nem estek át hőkorszerűsítésen. Az a család, amelynek havi jövedelme fejenként 1500–2000 zloty, választhat: szénért havi 100–200, gázért pedig 400–500 zlotyt fizet.

Ugyanakkor az emberek szoktak hulladékkal fűteni. Érdekes, hogy az átlag feletti fizetéssel rendelkező emberek is ezt teszik. Ez mentalitás kérdése: míg Lengyelország északi részén még a szegény emberek sem melegítenek szemetet, Kis-Lengyelországban ez általában elfogadható, különösen falvakban és kisebb városokban. Ez a helyzet Skałán és az Ojcov Nemzeti Park más településein is, ahol a legtöbb lakos, köztük a gazdagok is szemetet használnak fűtésre.

Havas és szennyezett Krakkó. Fotó - szerző

Krakkóban a szokásos módszerek, például a városi rendőrség járőrei már nem elegendőek ennek a gyakorlatnak a leküzdésére. Krakkó városi helyettese, Łukasz Wantuch kérésére a jövő téltől drónokkal fogják ellenőrizni a füstöt. Krakkó városi tanácsa már elfogadott egy ilyen határozatot, és a részletek most készülnek.

"A probléma az, hogy a városi rendőrség egyik napról a másikra nem tudja ellenőrizni a magán kazán hamvait, és ilyenkor az emberek hulladékot égetnek. A drónok éjszaka megtudják, mely házakban égettek például műanyag palackok, aztán reggel idejönnek a rendőrök. A drónoknak köszönhetően a városi rendőrségnek már nem kell mindenkit járőröznie, de csak oda jönnek, ahol a legvalószínűbb, hogy szemét szívja őket "- kommentálja Lukasz Wantuch a Denník N-nek.

Krakkóban szénfűtési tilalom lesz érvényben 2019-től. Krakkó erőfeszítései azonban semmit sem tesznek, amíg a környező települések, például Skała, Sułoszowa vagy Liszki helyzete meg nem oldódik. Andrzej Guła a Kis-lengyelországi vajdaság szerint a támogatásoknak köszönhetően mintegy 3000 kazánt lehetett cserélni új, ökológiai kazánokra. Ugyanakkor azonban 13 000 új, régi generációs széntüzelésű kazán került hozzá, amelyben a hulladékot fel lehet melegíteni.

Annak ellenére, hogy egyes települések valóban szmogokkal küzdenek, nem csak nem látnak eredményeket, hanem a levegő minősége is romlik minden évben. Amíg a szejm nem hagyja jóvá a régi generációs kazánok használatának tilalmát, valószínűleg nem lesz jobb.