Non-Hodgkin-limfóma (NHL)
A non-Hodgkin-limfóma (NHL) a malignus lymphoma (a nyirokcsomók rosszindulatú daganata) egyik formája. A kifejezés a legkülönbözőbb betegségeket öleli fel, az agresszívtől a kevésbé rosszindulatú vagy indolens (lassan előrehaladó, szubakut) formákig. A rosszindulatú limfómák viszonylag ritkák: Németországban évente megközelítőleg 5850 férfinak és 6250 nőnek alakul ki a non-Hodgkin-limfóma számos formájának egyike.
Az intenzív kutatások ellenére a lymphoma okai még mindig nem ismertek. A limfómának nincsenek specifikus tünetei, ezért általában véletlenül fedezik fel, például rutinvizsgálattal.
Lehetséges tünetek
A lymphoma tünetei közé tartozik a nyirokcsomók hosszú távú duzzanata, gyengeség, fáradtság és csökkent étvágy. Fájdalom, duzzanat és fokozott fogékonyság a fertőzések iránt, valamint gyakori vagy tartós testhőmérséklet 38 Celsius fok felett, éjszakai izzadás és megmagyarázhatatlan fogyás (hat hónap alatt 10% felett).
A lymphoma diagnózisa
Limfóma gyanúja esetén a beteget átfogó vizsgálatnak kell alávetni. Ez nemcsak a diagnózis megerősítéséhez, hanem a betegség formájának és stádiumának pontos meghatározásához is fontos.
A non-Hodgkin-limfóma diagnózisa
A legtöbb diagnosztikai teszt ambulánsan, speciális kórházi osztályokon vagy speciális munkahelyeken végezhető. Kórházi kezelés szükséges, ha a betegek egészségi állapota hirtelen romlik, vagy sürgős kezelésre van szükség.
Előzmények és vizsga
Az előzmények információkat nyújtanak a nyirokcsomók növekedésének sebességéről és a kényelmetlenség kialakulásáról. A vizsgálat során a nyirokcsomókra és a nyirokszövetre helyezik a hangsúlyt a nasopharyngealis régióban. A radiológiai képeket is általában elkészítik.
Vérvétel
A vérvizsgálatok elvégzéséhez kis mennyiségű vért kell venni a váll területén lévő vénából. Malignus lymphoma esetén eltolódás tapasztalható a vörös és a fehérvérsejtek és a vérlemezkék arányában. A limfóma egyes típusaiban a vérben limfómasejtek is vannak.
Nyirokcsomó-vizsgálat
A rákos sejtek kimutatásához el kell távolítani a csomópontot, és elemzésre el kell juttatni egy magasan specializált laboratóriumba. A kismedencei területről származó csontvelő-minták gyűjtése és vizsgálata (ágyéki lyukasztás) a kutatási program része. Limfóma gyanúja esetén a belső szervekből is mintákat kell venni.
Ágyéki szúrás
Ha a limfóma sejtek behatoltak a központi idegrendszerbe, ez a cerebrospinalis folyadék összegyűjtésével (ágyéki szúrás segítségével) kimutatható. A cerebrospinális folyadékot a gerinccsatornából veszik (helyi érzéstelenítésben). Ha a központi idegrendszer érintett - nagyon agresszív limfóma esetén - speciális kezelés indul.
A betegség súlyosságának értékelése
A limfóma típusának meghatározása után az orvosoknak további diagnózisra van szükségük a betegség mértékének meghatározásához.
Röntgen képalkotó módszerek
Az ultrahang, a számítógépes tomográfia vagy a mágneses rezonancia képalkotás olyan képeket nyújt, amelyek pontosan mutatják az érintett nyirokcsomókat, és az orvosok számára fontos információkat nyújtanak a stádium meghatározásához, azaz a betegség mértéke.
Csont szcintigráfia
Ha a betegeknél a csontban limfóma elváltozások vannak, akkor radioaktív anyagokkal végzett csont szcintigráfiát kell végezni (alacsony radioaktivitási szint mellett).
Szakasz és osztályozás
A vizsgálati eredmények általában néhány nap múlva állnak rendelkezésre, és ezek képezik az egyéni kezelési terv alapját. A limfóma kezelésében az orvosok és szakemberek nemzetközileg alkalmazott osztályozással dolgoznak, amely világosan és érthetően leírja a betegség terjedését.
Krónikus limfocita leukémia (CLL)
A "leukémia" kifejezés jelentése "fehérvér". A betegek vérében a fehérvérsejtek rendellenesen magas számára utal. A CLL átlagos életkora 65 év. A férfiakat átlagosan kétszer-háromszor gyakrabban érintik, mint a nőket. Mivel a CLL lassan fejlődik és kezdetben minimális kényelmetlenséget okoz, a CLL-t gyakran csak véletlenszerűen diagnosztizálják. A betegek általában több évig élnek CLL-ben, a mindennapi életük jelentős változásai nélkül.
A krónikus limfocita leukémia (CLL) a betegség krónikus formája, amelyben a limfociták degenerálódnak. Ezért a CLL nem minősül leukémiának, sokkal inkább a limfóma egyik típusának (nem Hodgkin-limfóma).
A betegség sokáig észrevétlen marad
A CLL lehetséges tünetei: a nyirokcsomók duzzanata, a lép és a máj megnagyobbodása, gyengeség, fáradtság és étvágytalanság. Vérszegénység, sápadtság, szédülés, fokozott érzékenység a fertőzésekre, megmagyarázhatatlan láz és bőrelváltozások szintén a betegség tünetei lehetnek.
Az életminőség változhat
A várható élettartam egyes betegeknél nem korlátozott (a CLL nyugalmi formája). Ilyen esetekben "megfigyelés és várakozás" megközelítést alkalmaznak. Csak akkor, ha a betegség a teljesítmény jelentős csökkenéséhez vezet, vagy tünetek jelentkeznek. a vérkép romlása miatt el kell kezdeni a kezelést.
CLL kezelés
CLL-ben szenvedő betegeknél a kezelés legfontosabb célja az élet meghosszabbítása, minőségének fenntartása mellett. Így a kezelés döntéseit a betegség súlyosságától és a beteg kívánságaitól függően hozzák meg. A betegség súlyosságától függően a következő módszereket alkalmazzák: kemoterápia (tabletták vagy infúziók formájában), limfómasejtek elleni antitestek, vagy kemoterápia (vagy nagy dózisú kemoterápia) és őssejt-transzplantáció kombinációja, ill. csontvelő.
Az egyidejű kezelés fontossága
A megfelelő kiegészítő kezelés fontos az érintettek életminőségének javításához és a mellékhatások enyhítéséhez. A legtöbb tünet gyógyszeres kezeléssel enyhíthető, így sok betegnél a kezelés után nem jelentkeznek mellékhatások vagy késői hatások.
A lehetséges késői hatások a következők:
- Fáradtság és kimerültség
- Izomtömeg csökkenés (pihenés és minimális fizikai aktivitás miatt)
- Fertőzések iránti fogékonyság
- Csökkent termékenység
Myeloma multiplex (Myeloma multiplex)
A myeloma multiplex, más néven plazmacytoma a vérrák gyakori formája. A B-sejtek károsodása miatt a mielóma fehérjék szintetizálódnak, ellenanyagok termelése helyett. A mieloma fehérje nagy mennyiségben található a beteg vizeletében és vérében.
A mielóma multiplex a csonttömeget is befolyásolja. A non-Hodgkin-limfóma egyéb típusaitól eltérően a mielómában a myeloma sejtek megtalálhatók a csontvázban, ami csontritkulás-szerű betegséget okoz, egyidejű csontfájdalommal és töréssel. A mieloma fehérjék (ritka esetekben) befolyásolhatják a veseműködést és gyakori húgyúti fertőzéseket okozhatnak.
Az egyes szakaszok kezelése más és más
A betegség korai szakaszában „megfigyelés és várakozás” megközelítést alkalmaznak (azaz várakozás és a betegség előrehaladásának figyelemmel kísérése). A mai napig nem erősítették meg, hogy azok a betegek, akiknek nincsenek tüneteik, részesüljenek a korai kezelés előnyeiben, vagy hogy a korai kezelés befolyásolhatja a betegség lefolyását.
Progresszív betegség vagy a vér hiperkoagulációja (túlzott megvastagodása) következtében kialakuló vesebetegség esetén kemoterápiát alkalmaznak. A betegség késői szakaszában a nagy dózisú kemoterápiát többnyire őssejt-transzplantációval kombinálják, amelyben a beteg őssejtjeit alkalmazzák (autológ transzplantáció). A citosztatikus szerek kortizonnal kombinálva tabletta formájában adhatók be a kemoterápia vagy az őssejt-transzplantáció nagy dózisainak alternatívájaként.
Nem minden mielómás beteg reagál egyformán jól a kezelésre. Hosszú távon a legtöbb beteg számíthat arra, hogy visszatér a betegséghez (visszaesés), még akkor is, ha az első kezelés sikeres volt, vagy jól reagál a gyógyszeres kezelésre.
Egyidejű kezelés
A kiegészítő egészségügyi ellátás különösen fontos a mielóma multiplexben szenvedő betegek számára. A fájdalom fájdalomcsillapítókkal történő egyéni kezelése mellett sugárterápiát és gyógyszereket egyaránt alkalmaznak a csontreszorpció megelőzésére. A fertőzések iránti fogékonyságot és a vérszegénységet is kezelni kell.
Lymphomatosus agyhártyagyulladás
A limfómás agyhártyagyulladás a lymphoma életveszélyes szövődménye, amelyben a rákos sejtek a gerincvelő folyadékán keresztül behatolnak az agyhártyába.
A limfómás agyhártyagyulladás viszonylag ritka betegség, amelyet a rosszindulatú limfómában szenvedő betegek körülbelül 7-15% -ánál diagnosztizálnak, általában csak a betegség késői szakaszában. A limfomatikus agyhártyagyulladás világszerte körülbelül 10 000 beteget érint.
A gyors kezelés szükségessége
A limfomatikus agyhártyagyulladás gyakran kezdeti tünetek nélkül jelentkezik, ezért későn diagnosztizálják, amikor hirtelen hányinger, hányás, fejfájás, hátfájás, bénulás vagy görcsroham jelentkezik. A kezelés gyors megkezdése megkönnyíti a beteget és javítja a prognózist az élet hátralévő részében.
Hogyan lehet a kezelést a lehető legkényelmesebbé tenni
Az agy érintett területeinek eléréséhez a hatóanyagot közvetlenül a gerincfolyadékba kell beadni. Vannak új készítmények, amelyek kéthetes ciklusokban adják be az alkalmazást.
Cikkek a témáról:
A szöveg csak általános jellegű. Kérjük, forduljon orvosához vagy gyógyszerészéhez, ha bármilyen problémája vagy kérdése van a termékekkel kapcsolatban.