Mítoszok és tények a COVID-19-ről: Diagnosztika és hitelessége
A megfelelő diagnosztikai módszerek elengedhetetlenek a COVID-19 helyes diagnosztizálásához, valamint a megfelelő epidemiológiai intézkedésekhez. Ez az új betegség leggyakrabban az emberi légzőrendszert érinti, így a gyakorlatban főleg a légúti fertőzések tüneteivel találkozunk, például köhögéssel vagy légzési problémákkal. A képalkotó módszerek, legyenek rutin mellkasi röntgen- vagy CT-vizsgálatok, atipikus gyulladásos változásokat mutathatnak a tüdőben, de ezek nem patognómikusak a COVID-19 esetében. Szlovákul ez azt jelenti, hogy a diagnózist nem lehet csak a tüdőre vonatkozó megállapítás alapján felállítani, bár a kép erős gyanút ébreszthet. A végleges diagnózist csak a SARS-CoV-2 vírus, az ún. "Új" koronavírus, amely a COVID-19-et okozza. Milyen tesztekről van szó és mennyire pontosak?
Diagnosztika az infektológiában
Kezdjük általában. Az infektológiában minden fertőző betegség végleges diagnosztizálása érdekében fontos bizonyítani a kórokozó jelenlétét. A meglévő módszerek két nagy csoportra oszthatók - akár közvetlen, akár közvetett bizonyítékokra.
Az első esetben bizonyítsuk be maga a baktérium, vírus, gomba vagy parazita jelenlétét az emberi testben. A szabad szemmel látható paraziták esetében, akárcsak a galandférgeknél, általában elegendő a megfelelő anyaggyűjtés vagy endoszkópos vizsgálat (pl. Kolonoszkópia - a vastagbél vizsgálata, amely a férgek vagy galandférgek jelenlétét mutatja).
Rosszabb a mikroszkopikus szörnyek esetében, amelyeket szabad szemmel nem láthatunk. Ismét fontos, hogy megfelelő anyagot gyűjtsünk össze - legyen szó vizeletről, az alsó légúti váladékról, sebtamponról, székletgyűjtésről vagy cerebrospinalis folyadékról. Bakteriális betegség esetén, általában hagyományos fénymikroszkóppal vizsgálva, az anyag megfelelő feldolgozása után baktériumsejteket találunk. Ily módon diagnosztizálhatjuk a gombás fertőzéseket is, pl. gyakori candidiasis (egyébként ez a legfőbb oka annak, hogy a charlatan állítás a candida gomba, mint a rák kórokozójának teljes hülyesége - egyszerű mikroszkópos vizsgálattal látnánk a daganat húsában).
A probléma a vírusfertőzéseknél jelentkezik, mivel a vírusok olyan kicsiek, hogy fénymikroszkóppal vizsgálva sem látjuk őket. A vírusok közvetlen bizonyítéka az, hogy genetikai információikat DNS-ben vagy RNS-ben találják meg - a vírustól függően. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az úgynevezett polimeráz láncreakció (PCR).
A módszer lényege a genetikai információk szaporodása az összegyűjtött mintában, amely lehetővé teszi annak azonosítását, hogy milyen típusú genetikai információ található az összegyűjtött anyagban. Ez hasonlít a beolvasott ujjlenyomatok alapján történő azonosításra - a talált DNS vagy RNS a vírushoz van rendelve, hasonlóan ahhoz, hogy ujjlenyomatot rendeljünk egy feltételezett elkövetőhöz. Egyébként a biokémikus, Kary Mullis elnyerte az 1993-as Nobel-díjat a PCR találmánya miatt.
Az indirekt diagnosztika nem célja maga a kórokozó jelenlétének bizonyítása, hanem a jelenléte következtében bekövetkező változások. Főként specifikus antitestek bizonyítékai, amelyeket immunrendszerünk akkor kezd termelni, amikor baktériummal, vírussal vagy más mikrobával találkozik. Az altípus szerint gyakran - de nem mindig - meg tudjuk határozni, hogy akut fertőzésről van-e szó, vagy csak a múltbeli fertőzés utáni állapotról. Egyszerűen hangzik, de néha nagyon nehéz az értelmezés. Például a fertőző hepatitis B esetében többféle antitestet különböztetünk meg, és nagyon fontos tudni, hogy mit jelentenek ezek, hogy ne csak megkülönböztessük az akut hepatitist és a krónikus hepatitist, hanem értékeljük a kezelés menetét, vagy akár csak értékelje az oltás utáni antitesttermelés hatékonyságát. A vírusos hepatitis C esetén gyakorlatilag lehetetlen egyedül antitestek alapján meghatározni, hogy a fertőzés legyőzhető-e vagy akut.
Érzékenység és specifitás
Az utolsó két fogalom, mielőtt megkezdjük a koronavírust.
Egy bizonyos diagnosztikai módszer megbízhatóságát a következők árulják el:
érzékenység - vagy akár "érzékenység", a betegség észlelésének képessége. Képzeljen el egy beteg tüdőképződést. Ha az érzékenység 100%, ez azt jelenti, hogy az egyes betegek vizsgálata megerősíti a tüdőben bekövetkező változásokat. Ha az érzékenység 50%, a teszt csak a betegek felében igazolja a tüdőben bekövetkező változásokat. A második felében a vizsgálat helytelenül állapítja meg, hogy a tüdő "tiszta" és nem mutat változásokat.
specifitás - egy adott diagnózis meghatározásának képessége. Ismét képzeljünk el egy beteg tüdőképződést. Ha a teszt 100% -ban specifikus, akkor minden beteg meg fogja találni, hogy kinek van rákja, és kinek van még jóindulatú változása a tüdejében. Ha a specifitás 50%, a vizsgálat megállapítja, hogy a rákos betegek fele jóindulatú. Így a betegek felében tévesen kizárják a rákot.
Ebből következik, hogy minél nagyobb a diagnosztikai módszer érzékenysége és specifitása, annál pontosabb.
Koronavírus és közvetlen diagnosztika
A SARS-CoV-2 vírus kimutatásának arany standardja a PCR módszer (konkrétan a qRT-PCR). Az orvostudományban és a diagnosztikában 100% -ban semmi sincs. Hamis pozitív és hamis negatív eredmények kockázata áll fenn. Szlovákul ez azt jelenti, hogy egy egészséges embert betegnek vagy éppen ellenkezőleg, aki valóban fertőzött, azt egészségesnek fogják címkézni.
Ez a jelenség nem csak a COVID-19 kiváltsága. Az orvosok több betegségben is tisztázatlan vagy hamis eredményekkel találkoznak - külön fejezet valószínűleg a Lyme-kór, amikor a test különböző gyulladásos állapotai torzíthatják a diagnosztikai eredményt.
Az ujjlenyomat-azonosítás PCR-módszerének fent említett összehasonlítása szintén rámutat a vizsgálat pontosságára. Ha a betakarított anyagban megtalálható a vírus genetikai információja, a PCR megtalálja azt. Nem megfelelő anyag esetén hamis negatív megállapítás fordulhat elő. Leggyakrabban tampont készítenek a torokból vagy az orrból. A hiba helytelen tampontechnikával fordulhat elő, vagy röviden olyan helyzetben, amikor a beteg SARS-CoV-2 van a testben, de nem a torokban vagy az orrban.
Másik tényező az összegyűjtött anyag helyes tárolása és szállítása. Nem minden kórház rendelkezik olyan laborral, amely képes új koronavírus kimutatására. A járvány legelején Szlovákiának külföldre is mintákat kellett küldenie.
Egy nemrégiben végzett szisztematikus áttekintés 957 negatív páciens ismételt tesztjeinek eredményeit értékelte, és arra a következtetésre jutott, hogy a teszt hamis negatív eredményeket hozott az esetek 2-29% -ában. Ez 71-98% közötti érzékenységnek felel meg. (1) A fentiekből következik, hogy a pozitív PCR teszt eredményének nagyobb informatív értéke van, mint a negatív eredményének. Ezért, még akkor is, ha a PCR-teszt negatív, de a COVID-19 gyanúja továbbra is fennáll, a tesztet meg kell ismételni, és nem szabad egyetlen eredményre támaszkodni.
A jelenlegi vizsgálatok azt mutatják, hogy a PCR-teszt specifitása 95%. (2) A helyzet országonként eltérő, a PCR-tesztek nem mindenhol olyan megbízhatóak. Az amerikai tanulmány kilenc PCR-tesztet hasonlított össze - az USA-ban, Kínában, Németországban és Hong Kongban. Bár mindenki képes kimutatni a SARS-CoV-2 jelenlétét, e vizsgálatok megbízhatósága az anyagfeldolgozás módjától függően változott.
Koronavírus és közvetett diagnosztika
A fertőzés diagnosztizálásának másik lehetősége, amint azt már fentebb említettük, közvetett bizonyíték, amelynek célja a szervezetben a fertőzés következtében felmerülő specifikus anyagok kimutatása. A vírus megtámadja a testet, az immunitás harcolni kezd. Hogy ez sikeres-e, nem biztos, azonban a fehérvérsejtek egy része elkezdi termelni az antitesteket. Hogyan képesek ezek a keringő fehérjék elpusztítani a vírust?
Valójában nem ölték meg. Az antitest a vírus azon részeihez kötődik, amelyek fontosak az emberi sejtbe való bejutáshoz. Ez valójában semlegesíti, és a vírus az extracelluláris térben marad, ahol nem tud szaporodni. Ugyanakkor a csatlakozással jelöli, és immunrendszerünk fehérvérsejteket küld, amelyek elpusztítják. A jelzett vírus a fehérvérsejtekre vonatkozik, mint a sötétben villogó fény.
Mivel a különböző vírusoknak és baktériumoknak különböző a felülete, az immunrendszernek különböző antitesteket kell termelnie a különböző fertőzésekkel szemben. Ha kimutathatjuk egy specifikus kórokozóra irányuló ellenanyag jelenlétét, akkor tudjuk, hogy immunrendszerünk már találkozott vele. Ugyanakkor az antitestvizsgálat megköveteli a vírusrészecske pontos összetételének ismeretét annak ismeretében, hogy melyik antitestet keresse.
A SARS-CoV-2 a koronavírusok csoportjába tartozik, amelyek gyakori okai a megfázásnak. Tehát a legtöbb ember valamilyen koronavírust kapott. A rokon vírusok hasonlóak egymáshoz (végül is ugyanabba a csoportba tartoznak), és ezért az antitestek vizsgálatakor fennáll a "keresztreakció" veszélye. Más szavakkal, a teszt kimutathatja a COVID-19-et, annak ellenére, hogy a beteget csak egy másik gyakori koronavírus fertőzte meg. Ezért a SARS-CoV-2-re specifikus vírusmolekulát keresnek.
Érdekes módon eddig úgy tűnik, hogy a megfelelő jelölt egy strukturális tüskefehérje. Nagyon specifikus, de a keresztreaktivitás sem kizárt.
Tehát itt van néhány tényező, amelyek befolyásolják a teszt eredményét. A laboratóriumi vizsgálatok során nagy a bizonyosság a helyes eredményben. Különösen a "sebességtesztek" esetében fennáll a téves pozitivitás veszélye, amelyek online is megvásárolhatók.
Még mindig nem világos, hogy az antitestek jelenléte betegségekkel szembeni ellenállást jelent-e egy olyan személy számára, aki legyőzte a COVID-19-et. Nincs elegendő adatunk annak megállapításához, hogy az ilyen betegek immunitást szenvednek-e és mennyi ideig. A korábbi megállapítások, valamint a SARS és a MERS tapasztalatai alapján becslések szerint legalább részleges immunitás alakul ki és körülbelül három évig tart. (4)
Az anti-COVID-19 antitestek jelenlegi tesztjei magas érzékenységet (csaknem 100% -ot) és specifitást (akár 99,8%) mutatnak. (5, 6) Az eredményeket azonban befolyásolja a tesztek időzítése - pl. a fertőzés első 7 napjában az ELISA antitest-teszt érzékenysége 30% alatt volt. Ez azt jelenti, hogy a COVID-19-ben szenvedő betegek több mint 70% -át figyelmen kívül hagynák. Az érzékenység a betegség időtartamával nő, a harmadik hét után több mint 94% -ot ér el. (7)
Tehát ezek a tesztek megbízhatóak vagy sem?
Hamis negatív, hamis pozitív. Úgy hangzik, hogy nem vagyunk túl biztosak abban, hogy a teszt eredményei megbízhatóak-e. Az összes negatív eredményt megkérdőjelezhetjük?
Jó kérdés. Valójában a helyes diagnózis alapja a betegek megfelelő megválasztása. A vizsgálatot a betegség teszt előtti valószínűsége alapján jelezzük. A különbség az, hogy a beteg tünetmentes és Szlovákiából származik-e, vagy köhög, és az USA-ból származik, ahol a járvány nagy mértékben tombol. Az előzetes teszt valószínűségét más orvostudományi vizsgálatokban is alkalmazzuk - pl. a szívkatéteres vizsgálat indikációjában. Nem minden mellkasi fájdalom jelent szívrohamot. Ha figyelmen kívül hagynánk a teszt előtti valószínűséget, akkor a harminc évesnél fiatalabb, általában gerincferdülésben szenvedő fiatal generáció rendszeresen feküdne a kardiológiában.
A betegek helyes kiválasztásához a prevalencia, azaz a betegség előfordulása is szükséges. Azokban az országokban, ahol az előfordulás alacsony, például Szlovákiában, nem szükséges minden beteget megvizsgálni, aki mondjuk szemvizsgálatra jön. Ha azonban idős emberről van szó egy idősek otthonában, ahol a vírus előfordult, akkor célszerű azt tesztelni. Természetesen ez a kérdés egyszerűsített magyarázata, és a végső döntés több szakmai részlettől, valamint az epidemiológusok döntésétől függ. Minél nagyobb a prevalencia, annál magasabb a PCR eredmény prediktív értéke.
A közvetlen diagnózishoz hasonlóan az ellenanyagok kimutatásában is szerepet játszik a betegség előzetes valószínűsége, amely meghatározza a COVID-19 előfordulását egy populációban. Alacsony előfordulás esetén akár 6% is lehet hamis pozitív teszt.
Következtetés
A COVID-19 diagnosztika kérdése sokkal bonyolultabb, és ha részletesen szeretnénk foglalkozni vele, akkor az olvasók többsége valószínűleg két oldalra unatkozna. Fontos felismerni, hogy viszonylag megbízható tesztjeink vannak, amelyek azonban nem hibamentesek, és amelyek használatát helyesen kell jelezni. Mivel több ország létrehozza saját tesztkészleteit, a diagnosztika megbízhatósága országonként eltérő lehet.
A Patreone támogatásának köszönhetően el tudtuk hozni ezt a cikket. A szimbolikus hozzájárulás további minőségi cikkek közzétételében is segít.