SISA BLOGOK! Uff, nagyon nehéz dolgokat adott nekem a héten! A fáradtságtól, a fájdalomtól kezdve, megint a szerencsétlen orvosoktól.

évesen

Nem dolgozó háziasszonyként gondoltam, hogy rengeteg időm lesz mindenre, amire csak tudok, főleg egy csecsemőre. De azt sem tudom, hogy telik az idő. A hetek olyan hihetetlenül gyorsan futnak. Nem tudom, hogy most csak nekem tűnik-e, terhesség miatt, vagy valóban valaki gyorsítja-e az órát.

A szokásos napom úgy néz ki, hogy reggel felkelek, ha el tudok érni egy rendes órát, felvesznek, és akkor a rettenetes fáradtság újra elkap. Úgy érzem magam, mint egy kemény munka után, amely teljesen leütött. Ha nincs semmi a roboton, akkor is szundítok egyet. Ha nem főzünk, főzök valamit. Meglep, hogy így csinálom, mert egy évvel ezelőtt a szüleimmel éltem, és csak akkor főztem, amikor kellett, vagyis nagyon kivételes. De nagyon várom kisemberem ízlését és azt, hogy a gyerekek ne haljanak meg éhségtől.

Még mindig várom azt a szuper energiát és frissességet, amit mindenhol olvastam, hogy a 2. trimeszterben egy nő annyira fontos. Nos, valószínűleg nem látok semmit, és elaltatom az egészet, és legalább lesz mire emlékeznem, amikor éjjel etetni fogom a kicsit. Aztán lustálkodom vagy foglalkozom az emberrel a lakásról, stb., Hogy hirtelen este van, és egyáltalán nem akarok semmit. Úgy hangzik, mintha annyira lusta lennék, és csak a terhességről beszélnék. Hát így volt 😀

Fájdalom

Szerdán vacsoráztunk és leültünk a tévé elé, filmet néztünk. Amint ettem, éreztem, hogy valami nincs rendben. Fájt a gyomrom. Nemcsak az alsó has, hanem az egész has megfelelően. Olyan fájdalom volt, mintha felrobbanhatnék a belseimmel (szörnyű ötletet ismerek). Szúró, erős fájdalom a hátamig terjedt, amikor hazudtam és csak az egyik lábamat próbáltam megemelni, megvertek.

A férfi terhes teát készített nekem, magnéziumot, vényköteles gyógyszereket szedett és várta, hogy mi fog történni. Szerencsére néhány óra múlva fitt voltam, és újra ehettem. Eddig nem tudom, mi lehet, lehet, hogy a belek vagy ettem, valószínűleg csak a második lehetőség a legvalószínűtlenebb, mert az első hónapok óta rosszul éreztem magam, mintha összezsugorodott volna a gyomrom, és nem tudtam teljesen "enni" bár úgy érzem, hogy tényleg csak kis adagokat eszem, mert azonnal úgy érzem, hogy megettem, és ez nekem elég. Talán ezért még mindig nem nyertem el azt, amit a terhességem elején lefogytam. Ha a kicsi nem bánja, csak örülök.

Olvassa el még:

EKG

A héten kötelező EKG is várt rám. Bár egyszer már dolgoztak nálam a kórházban, mivel nem adták át a kórház dokumentumait, és nem akartam velük kapcsolatba kerülni, elmentem az EKG-ra a körzeti orvosomhoz. Amikor a váróterembe értünk, az ápolónő megvert minket, hogy az orvos térde megránduljon, és nem tudta, mikor fog felírni legközelebb. De örültem, hogy feleslegesen túloztunk. Természetesen sajnáltam az orvost, és korai felépülést kívántam neki. A nővér azt mondta nekünk, hogy nem tudja, hogyan áll és mikor tud dolgozni.

Legalábbis az ápolónőmmel emlékeztem PNkára, kifogásai voltak, hogy a nőgyógyász ajánlása nem tartalmaz mindent, amit kellene, és erről legközelebb tájékoztatnom kell a nőgyógyászomat. Aztán elkezdtem keresni néhány EKG-t, ahol nem kellett megrendelnem a lehető leghamarabb. Szerencsére az orvos néhány napra alkalmas volt, és elmehettem hozzá. Olyan szörnyű volt a váróban, körülöttem beteg emberek, de várnom kellett, mert állandóan betegei voltak. Nem szeretem visszaélni azzal az előnnyel, hogy nekem van előnyöm, de néha ki kell használni, különösen, ha az egészségről van szó. Tehát nem akarok beteg lenni, és ami a legfontosabb, hogy nem lehetek.

Így végül szépen sikerült az egész, elvégre nem vagyok beteg, de terhes. Lassan kezdjük nézegetni a kiságyakat, nem tudom, miért éppen a kiságyakkal kezdtük, valószínűleg azért, mert valahogy le kell takarni az új nagy ágyunkkal - egyébként nagyszerű! Nagy, puha, új szerelmem.

Ó, köszönöm Istennek ezt a szép időt. J