Jóváhagyott szöveg a változásról történő döntéshez, ev. Sz .: 2018/07644-ZME
A változásról szóló értesítés 1. számú melléklete, ev. sz .: 2018/05493-Z1B, 2019/00496-Z1B, 2019/01992-Z1A
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
4 mg perindopril Mylan
Perindopril Mylan 8 mg
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Perindopril Mylan 4 mg: Minden tabletta 4 mg perindopril-albumint tartalmaz, ami 3,338 mg perindoprilnak felel meg.
Ismert hatású segédanyag
Minden tabletta 54,050 mg laktózt is tartalmaz.
Perindopril Mylan 8 mg: Minden tabletta 8 mg perindopril-albumint tartalmaz, ami 6,676 mg perindoprilnak felel meg.
Ismert hatású segédanyag
Minden 8 mg-os tabletta 108,100 mg laktózt is tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
A Perindopril Mylan 4 mg kapszula-zöld, zöld, bevágott tabletta, egyik oldalán „PT4”, a másik oldalán „M” jelzéssel ellátva. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
A 8 mg Perindopril Mylan foltos zöld kerek tabletta, egyik oldalán „PT8”, a másik oldalán „M” jelzéssel ellátva.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Tüneti szívelégtelenség kezelése. (Csak 4 mg perindopril Mylan)
Stabil ischaemiás szívbetegség:
A kardiális események kockázatának csökkentése olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében miokardiális infarktus és/vagy revaszkularizáció volt.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az adagot a beteg profiljától (lásd 4.4 pont) és a kezelésre adott vérnyomásválasztól függően kell egyedileg meghatározni.
A perindoprilerbumin önmagában vagy más csoportok vérnyomáscsökkentő szerével kombinálva alkalmazható (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).
Az ajánlott kezdő adag 4 mg, naponta egyszer, reggel.
Erősen aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerben (főként renovaskuláris hipertóniában, só- és/vagy térfogatcsökkenésben, szívdekompenzációban vagy súlyos hipertóniában szenvedő betegeknél) a kezdeti adagot követően túlzott vérnyomásesés léphet fel. Ilyen betegeknél 2 mg kezdő adag ajánlott, és a kezelést orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni. Egy hónapos kezelés után az adag napi egyszer 8 mg-ra emelhető.
Tüneti hipotenzió léphet fel a perindoprilerbumin terápia megkezdése után, és nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg diuretikumot kapnak. Ezért óvatosság ajánlott, mivel ezek a betegek térfogat- és/vagy sóhiányban szenvedhetnek.
Ha lehetséges, a diuretikumot 2-3 nappal abba kell hagyni a perindoprilerbumin-kezelés megkezdése előtt (lásd 4.4 pont).
Hipertóniás betegeknél, akiknél a diuretikumokat nem lehet abbahagyni, a perindoprilerbumin-kezelést 2 mg-os dózisban kell elkezdeni. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet ellenőrizni kell. A perindoprilerbumin következő adagját a kezelésre adott vérnyomásválasztól függően kell beállítani. Szükség esetén a vizelethajtó kezelés folytatható.
Idős betegeknél a kezelést 2 mg-os dózisban kell elkezdeni, amelyet egy hónap elteltével fokozatosan 4 mg-ra, majd szükség esetén 8 mg-ra lehet emelni a vesefunkciótól függően (1. táblázat „Dózismódosítás a vesefunkció károsodásához”) vesék ”, lásd alább).
Tüneti szívelégtelenség (csak 4 mg Perindopril Mylan)
Javasoljuk, hogy a perindoprilerbumin-kezelést, általában nem kálium-megtakarító vizelethajtóval és/vagy digoxinnal és/vagy béta-blokkolóval kombinálva, szigorú orvosi felügyelet mellett, a javasolt 2 mg-os kezdő dózissal kezdjék meg reggel. Ez az adag 2 hét múlva napi egyszeri 4 mg-os dózisra emelhető, ha ezt az adagot tolerálják.
Az adagot az egyes betegek klinikai válaszának megfelelően kell beállítani. (Csak 4 mg perindopril Mylan)
Súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél és más, magas kockázatúnak tekintett betegeknél (vesekárosodásban szenvedő és elektrolit-zavarra hajlamos betegek, diuretikumokkal és/vagy értágítókkal egyidejűleg kezelt betegek) a kezelést szoros felügyelet mellett kell elkezdeni (lásd 4.4 pont). . (Csak 4 mg perindopril Mylan)
A tüneti hipotenzió kialakulásának nagy kockázatú betegeknél, pl. sóhiányos betegeknél, hyponatraemiával vagy anélkül, hipovolaemiában szenvedő betegeknél vagy intenzív diuretikum-kezelésben részesülő betegeknél ezeket a körülményeket lehetőség szerint korrigálni kell, mielőtt a perindoprilerbutamin-kezelést megkezdenék. A vérnyomást, a vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell a perindoprililerinnel történő kezelés előtt és alatt (lásd 4.4 pont). (Csak 4 mg perindopril Mylan)
Stabil ischaemiás szívbetegség
A perindoprilerbumin-kezelést napi egyszeri 4 mg-os dózissal kell kezdeni, és két hét után napi 8 mg-ra kell emelni, a vesefunkciótól függően, és feltéve, hogy a 4 mg-os adag jól tolerálható.
Idős betegeknek naponta egyszer 2 mg-ot kell bevenniük egy héten keresztül, majd 4 mg-ot naponta egyszer további egy hétig, mielőtt az adagot a vesefunkciótól függően napi egyszer 8 mg-ra emelnék (lásd az alábbi 1. táblázatot) „Az adag módosítása veseelégtelenség esetén.”).
Az adagot csak akkor szabad növelni, ha az előző alacsonyabb dózis jól tolerálható.
Speciális betegcsoportok
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adagolást a kreatinin-clearance alapján kell elvégezni, az alábbi 1. táblázat szerint:
1. táblázat: Az adag módosítása vesekárosodás esetén
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Stabil ischaemiás szívbetegség
Ha az instabil angina pectoris (akár súlyos, akár nem súlyos) epizód fordul elő a perindopril-kezelés első hónapjában, a kezelés folytatása előtt alapos kockázat-haszon elemzést kell végezni.
Az ACE-gátlók vérnyomásesést okozhatnak. Komplikálatlan hipertóniában szenvedő betegeknél a tüneti hipotenzió ritka, és nagyobb valószínűséggel fordul elő hypovolaemiában szenvedő betegeknél, például diuretikus terápia, diétás só korlátozás, dialízis, hasmenés vagy hányás, vagy súlyos reninfüggő magas vérnyomásban szenvedő betegeknél (lásd 4.5 pont) és 4.8). Tüneti hipotenziót figyeltek meg tüneti szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, társult veseelégtelenséggel vagy anélkül. Nagy valószínűséggel súlyosabb szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, akiknek nagy dózisú hurokdiuretikumok szükségesek, hyponatraemia vagy vesekárosodás esetén. A tüneti hipotenzió fokozott kockázatának kitett betegeknél a kezelés megkezdését és az adag módosítását szorosan figyelemmel kell kísérni (lásd 4.2 és 4.8 pont). Hasonló óvintézkedések vonatkoznak ischaemiás szívbetegségben vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegekre is, akiknél a túlzott vérnyomásesés myocardialis infarktushoz vagy cerebrovascularis balesethez vezethet.
Hipotenzió esetén a beteget fekvő helyzetbe kell helyezni, és ha szükséges, intravénás infúzióval kell beadni 9 mg/ml (0,9%) nátrium-klorid oldatot. Az átmeneti hipotenzív reakció nem ellenjavallat további dózisok beadására, amelyeket általában nehézség nélkül adhatunk, amikor a vérnyomás a térfogat növekedése után emelkedik.
Néhány pangásos szívelégtelenségben szenvedő, normál vagy alacsony vérnyomásban szenvedő betegnél a perindoprilerbumin beadása után a szisztémás vérnyomás tovább csökkenhet. Ilyen hatás várható, és általában nem indokolja a kezelés abbahagyását. Ha a hipotenzió tünetessé válik, szükség lehet a perindoprilerbumin adagjának csökkentésére vagy abbahagyására.
Aorta és mitrális szelep szűkület/hipertrófiás kardiomiopátia
Mint a többi ACE-gátlót, a perindoprilerbumint is körültekintően kell alkalmazni a mitrális szelep szűkületében és a bal kamrai kiáramlás elzáródásában szenvedő betegeknél, mint például aorta szűkület vagy hipertrófiás kardiomiopátia.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása
Az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren egyidejű alkalmazása növeli a hipotenzió, a hiperkalémia és a vesekárosodás (beleértve az akut veseelégtelenséget) kockázatát. Ezért a RAAS kettős gátlása ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren együttes alkalmazásával nem ajánlott (lásd 4.5 és 5.1 pont). Ha a kettős gátlásos kezelést feltétlenül szükségesnek tartják, akkor azt csak szakember felügyelete mellett szabad beadni, és ellenőrizni kell a beteg gyakori és következetes vesefunkciójának, elektrolitjainak és vérnyomásának ellenőrzését.
Az ACE-gátlókat és az angiotenzin II-receptor blokkolókat nem szabad egyidejűleg alkalmazni diabéteszes nephropathiában szenvedő betegeknél.
Vesekárosodás
Vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance 30 ml/perc/1,73 m 2) a betegek 0,07 mg/kg átlagos dózisban kapták a perindoprilt. Az adagot egyénileg a beteg profiljának és a vérnyomás-válasznak megfelelően módosították a maximális, 0,135 mg-os dózisig. kg/nap). kg/nap.
Ötvenkilenc beteg teljesítette a három hónapos időszakot, és 36 beteg fejezte be a vizsgálat meghosszabbításának időszakát, azaz. legalább 24 hónapig követték (a vizsgálat átlagos időtartama: 44 hónap).
Azoknál a betegeknél, akiket már más vérnyomáscsökkentőkkel kezeltek, a szisztolés és a diasztolés vérnyomás a vizsgálat kezdetétől az utolsó értékelésig nem változott, míg a kezelés előtt még nem kezelt betegeknél.
A gyermekek több mint 75% -ának szisztolés és diasztolés vérnyomása a legutóbbi értékelés 95. percentilis alatt volt.
A biztonság megegyezett a perindopril ismert biztonsági profiljával.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Szájon át történő beadás után a perindopril gyorsan felszívódik, és a csúcskoncentráció 1 órán belül elérhető.
A perindopril prodrog. A beadott perindopril 27% -a aktív metabolitként perindoprilátként kerül a véráramba. Az aktív perindoprilát mellett a perindoprilnak öt további inaktív metabolitja van. A perindoprilat maximális plazmakoncentrációja 3-4 órán belül eléri.
Mivel a táplálékbevitel lassítja a perindopril átalakulását perindopriláttá és ezáltal annak biohasznosulását, a perindoprilt orálisan kell bevenni, egyetlen napi adagban reggel étkezés előtt.
A perindopril dózisa és plazma expozíciója között lineáris összefüggést igazoltak.
A meg nem kötött perindoprilát eloszlási térfogata körülbelül 0,2 l/kg. A perindoprilát plazmafehérjéhez való kötődése 20%, főként az angiotenzin konvertáló enzimhez, de koncentrációtól függ.
A perindoprilát kiválasztódik a vizelettel, és a meg nem kötött frakció terminális felezési ideje körülbelül 17 óra, ami 4 napon belül egyensúlyi állapotot eredményez.
Speciális betegcsoportok
Idős betegeknél, valamint szív- vagy veseelégtelenségben a perindoprilát eliminációja csökken. Veseelégtelenség esetén az adagot a vesekárosodás mértékének (kreatinin-clearance) függvényében kell beállítani.
A perindoprilát dialízis-clearance-e 70 ml/perc.
Cirrhosisban szenvedő betegeknél a perindopril kinetikája megváltozik: az alapmolekula máj clearance-e felére csökken. A képződött perindoprilát mennyisége azonban nem csökken, ezért nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.2 és 4.4 pont).
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
Krónikus orális toxicitási vizsgálatokban (patkányok és majmok) a célszerv reverzibilis vesetoxicitás volt.
In vitro vagy in vivo vizsgálatokban mutagenitást nem figyeltek meg.
A reproduktív toxicitási vizsgálatok (patkányok, egerek, nyulak és majmok) nem mutattak ki embriotoxicitást vagy teratogenitást. Az angiotenzin-konvertáló enzim-inhibitorok azonban csoportként kimutatták, hogy káros hatással vannak a rágcsálók és nyulak késői magzati fejlődésére, ami magzati pusztulást és születési rendellenességeket eredményez. Veseelváltozásokat, valamint megnövekedett perinatalis és postnatalis mortalitást figyeltek meg. A hím vagy nőstény patkányokban a termékenység nem romlott.
Patkányokon és egereken végzett hosszú távú vizsgálatok során karcinogenitást nem figyeltek meg.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
kolloid szilícium-dioxid
klorofillinkomplex (E141) réz-komplex nátriumsójának alumínium-tava