Az ország és az emberek ismerete fontos a történet valós életbe állításához. A Nuukban élő dán szerző tehát jó irányba ment. Dej könyvében Grönland barátságtalan környezetébe helyezte, és a különféle helységek ismereteinek köszönhetően könnyebb dolga volt a környezet leírása mellett. római Nincs bőr, tizenhét világnyelvre lefordítva fagyasztó északi bűncselekmény, amely nem jár eredetivel és forradalommal, és semmiképpen sem gazdagítja a műfajt.

fagyos

A főszereplő Matthew Cave újságíró, aki feleségét és gyermekét vesztette autóbalesetben Dániában. Távozásával megbirkózik a veszteséggel, Grönlandra megy dolgozni, és egyben az apját keresi. Közben oknyomozó újságíróként egy kollégájával találkoznak egy jégember nyomával. A felfedezés kiváló cikk lenne, és a jelentés minden bizonnyal visszhangzana a világon. A csábító vágy, hogy a dán királyság saját Ötzi legyen, Matthew legalább részben megfeledkezik személyes problémáiról. De a jégember holtteste eltűnik, és az azt őrző rendőr megtalálja a halottat. A felfedezésről szóló cikket nem szabad online közzétenni, ehelyett a főhős új dokumentumokat kap újságíróként. Nem meglepő módon a rendőr, egy jégember holtteste és a régi esetek összefonódnak. Matthew nincs megelégedve egy közönséges cikkel. Az eset egyre jobban elnyeli őt. Kapcsolatba lép Tupaarnaq-szal - a börtönből újonnan szabadon engedett nővel, aki apja meggyilkolására ült. Miközben megfejtik a rejtélyt, maguk is gyanússá válnak.

Addig Matthew megkapja Jakob rendőr naplóját, aki az 1973-as gyilkosságokat vizsgálta. Több mint 40 éves gyilkosság megoldására vállalkozunk vele, és fokozatosan felfedjük, hogy pontosan mit is.

A történet elágazása érdekes módon kerül feldolgozásra, és a történet felépítése jó szinten van. Van egy elbeszélése, amely nem erőszakos és értelmetlen. Az általános leírással rosszabb. A szereplők sablonosak és érdektelenek. Nem is igazán ismerjük a főszereplők karakterét. Ugyanez vonatkozik a kétségbeesetten kiaknázatlan és sokkal jobb megközelítést követelő környezetre. Annál is inkább, amikor maga a szerző abban az országban él. Az olvasót tehát elbűvöli az olvasó, és maga a nyomozóoldal is alapvetően hibátlan. De a modern detektív történetekben a személyiség szintje és a főszereplő iránti érdeklődés is fontos. Matthew és más pozitív hősök sorsát szó szerint ellopják tőlünk. A történet lényege tehát előtérbe kerül, és ez az egyetlen üdvösség.

A fejezetek rövidek, ami egy skandináv nyomozóra jellemző. Nehéz megmondani, hogy a fordítás gyengébb-e vagy sem az eredeti. A nyelvtani és a stilisztikai hibák itt nem ütnek meg, de a szöveget túl durván írják. A csalódás közvetlen mondatok. Hihetetlenek mesterséges nyelvükkel, és nem segítenek elmélyülni a történetben. A regény terjedelme csaknem 350 oldalra oszlik, ami a szlovák fordításban is megfelelő.

Nincs bőr annál kiábrándítóbb, hogy érdekes cselekményt és ültetést tartalmaz. Bizonyos nyomoknak köszönhetően eszünkbe jutott a Millennium című könyvsorozat is, és főleg annak a Férfiak, akik utálják a nőket című első kötete. Ami végül is remek névjegykártya.