Andrea Červenková, 2015. október 18. 16 perc olvasás

gyümölcs

A szilva a legnagyobb fajtaszámmal rendelkező gyümölcsök közé tartozik. Őseink is ismerték gyógyhatásukat, ezért nehéz lesz kertet találni e gyümölcsfa nélkül.

Honnan származnak a szilva

A szilva az első háziasított gyümölcs. Maradványaikat az olajbogyóval, szőlővel és fügével együtt a neolitikum régészeti lelőhelyein találták meg. Megtalálnánk a szilva eredetét Ázsiában. Az ókori egyiptomiak sírjaiban is találtak szilvait, amelyek a halottak élelmezését szolgálták. A szilva mellett Virgil már énekelt, és a rómaiak ezt a válogatott finomságot Damaszkuszból hozták be.

Fajták ezrei

A szilva a Prunus nemzetségbe tartozik, termése csonthéjas (ami azt jelenti, hogy a hús egy szilárd magot vesz körül). Az érett gyümölcsök felületén poros fehér bevonat lehet, ami szürkés megjelenést kölcsönöz nekik. Ez egy epikutikuláris viaszréteg, amely védőgátként működik maga a növény és a környezet között, véd az UV sugárzástól és fontos szerepet játszik a növény bakteriális és gombás kórokozók elleni védekezésében.

A szilva a világ különböző részein különböző hónapokban virágzik, például januárban Tajvanon, februárban Japánban és április elején Európában. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen nőnek. Nagyon változatosak, több mint 2000 szilvafajtát ismerünk, a sárga mirabellától, a kék szilvától kezdve a bordó gyűrűkig vagy a zöld japán szilvaig. Ezenkívül különböznek alakja, mérete (a meggy méretétől a teniszlabda méretéig), a hús erősségétől és színétől is, amely lehet fehér, sárga, zöld vagy piros. A szilva íze nagyon édes, savanyú és keserű. A gyümölcs savanykás ízét főleg a héja adja.

Antioxidánsokkal teli szilva

A szilva nagy előnye, hogy alacsony a kalóriatartalma, ezért az étrend gyakori összetevője, különösen a csökkentő étrendeknél. Mivel nagy arányban tartalmaznak rostot, szorbitot és izatint, szabályozzák az emésztőrendszert és segítenek a székrekedés ellen. A vitaminok főleg B-vitaminokat, A- és C-vitaminokat, valamint ásványi anyagokat tartalmaznak: káliumot, fluort és vasat, ezért fontosak a vérképzéshez, az egészséges szívhez, a jó memóriához, az izomkoordinációhoz és a gyönyörű hajhoz, körmökhöz vagy bőrhöz.

Sokoldalú felhasználás

Természetesen ez a lédús gyümölcs frissen fogyasztható, de széles körben használják érdekes italok és ételek elkészítéséhez is.

Az italok közül különösen a szilvabor ismert, amelyet gyakran elsősorban Kínában, a Yunnan régióban állítanak elő. Finom, édes, gyümölcsös íze és körülbelül 12% alkoholtartalma. A szilvaborhoz hasonló másik alkoholos italt jerkumnak hívják. Anglia Worcester környékére jellemző, és valójában szilva almabor. Közép-Európa számára a hagyományos alkoholtartalmú italt szilvából - szilvapálinkából - desztillálják.

Térjünk át Latin-Amerikára. Az előételként használt szárított, sózott szilva salátó vagy salao néven ismert. Különböző aszalt szilva ízekkel azonban különösen Kínában jeleskednek, és ezeket a finomságokat ma már a világ szaküzleteiben lehet megvásárolni.

A pácolt szilva umeboshi egy másik ételfajta, amelyet hazánkban még mindig kevesen ismernek. Az ume nevű japán szilvafajtából készülnek, amely jobban hasonlít a ringlotokra. Az umeboshit gyakran használják onigiri vagy omusubi rizsgolyókban. Az éretlen zöld gyümölcsöket, amelyeket meg kell mérgezni, megmossák, majd a napon szárítják, aminek következtében csökken a gyümölcs. Ezután hordókba töltik, tengeri sóval töltik és súlyokkal töltik fel. A só és a nyomás hatására a szilva zsugorodik, miközben a belőlük levő gyümölcs a hordó alján összegyűlik. Pácoláskor a shizo-bivaly fű leveleit hozzáadják a szilvahoz - ami bordó színt és különleges ízt kölcsönöz nekik. A szilva legalább 6 hónapig a hordóban marad. Minél hosszabb ideig vannak terhelve, annál intenzívebb az ízük, és annál nagyobb a gyógyhatás, különösen a bélproblémák esetén.

A szilva magból készült egyik újabb étel a szilva mag olaj. Hidegen sajtolt, erősen aromás és gazdag mandula-marcipán illatú. Különösen ínyencek számára alkalmas ételek megkóstolására. Gyógyító hatása is van: fogyasztása támogatja a testnedvek szabályozását.

A szilva termesztése Közép-Európára is jellemző, ahol a szilvaból hagyományos sűrű lekvár készül. Valamikor a falusi főzésnek minden faluban pontos szabályai voltak. Például a gyümölcsöt soha nem használták a földre hulló gyümölcsökhöz, de a szilvát a fák alá terített ponyvákra rázta. Ezután kimagozták, megmosták és üstbe tették, lehetőleg rézbe. Vizet vagy cukrot nem adtak hozzá. A kazán alatt gyújtott tűz nagyon halvány volt, hogy a lekváros ne égjen el. Először a szilval megfőttek, a főtt keverék nagy részét eltávolították a kazánból, és újabb adag szilvalat adtak hozzá. Amikor az összes szilva megfőtt, visszatette őket a vízforralóba, és megkezdődött a sűrítés. Az italt állandóan keverni kellett, amíg elég sűrű nem lett. A házvezérlők ehhez ötletes házi készítésű berendezéseket használtak, amelyek biztosítják a keverést az edény alján. Gyengítő és hosszúkás robot volt, száz kilogramm szilva tíz órán át forralt a tűz felett.


Egyetlen konyha sem nélkülözheti szilvalekvárt: