Ma megint van valami őszi számodra. Szőlőlekvár. Bevallom, hogy nem vagyok nagy rajongója a "beszúrásnak" és a lekvárnak, inkább fagyasztok vagy szárítok gyümölcsöt. Azonban néha a lekvár is jó megoldás lehet, mert a jó házi lekvár soha nem rossz. Ezt a receptet édesanyámtól kapta, ő a szomszédomtól, és a szomszédom bizonyosan mástól kapta. Nem csak azt szeretném jelezni, ahogyan hozzám került, hanem azt is, hogy a lekvár kiváló, és a recept gyorsan elterjedt. A mieinknek sok a szőlőjük, de nem borászok. A legtöbb szőlő mindig használaton kívül marad, de szerintem ennek vége. Ez a lekvár nagyon puha, a szőlőtől és savanyúságtól függően, és tökéletesen el tudom képzelni, például a linzi karácsonyi kerekekkel kombinálva. Vagy diós süteményekben. Biztosan hasznosnak találja. Csak főzni kell. Gyönyörű kocsonyaszerű, és ha édes szőlője van, nem is kell sok cukor. Itt van egy alapvető recept.
Szükségünk van:
400 kg szőlőnként kb. 400 g nádcukor
1 evőkanál citromlé
egy csipet vanília és fahéj
Áztassa a szőlőt 20 percig vízben, hogy fellazuljon a szennyeződés. Megmossuk, felöntjük vízzel, kidobjuk a rossz szőlőbogyókat, hogy a döntőben ne rontsák el a lekvárt. Adjunk hozzá kevés vizet az edénybe, és lassú tűzön főzzük kb. 10-15 percig, amíg kissé "felforr". Ezután szűrje át a keveréket (hogy megszabaduljon a héjától és a szemektől). Forraljuk újra a keveréket cukorral, citromlével, vaníliával és fahéjjal, és főzzük, amíg besűrűsödik. A lekvárt nem kell sokáig főzni, elég, amíg a sziklán való áthaladás után az alján ösvény képződik. Szeletelje a lekvárt jól megmosott csészékbe, zárja le a fedeleket, fordítsa felfelé és hagyja kihűlni. Aztán tároljuk. Szükség szerint felhasználjuk - vajas kenyérhez, karácsonyhoz vagy az említett linzi kerekekhez.