- Elena Ziakova, Svetlana Jechova
- A fizioterápia hatása az agyi bénulásban szenvedő betegek életminőségére a szülő szempontjából
- Ose Obz, 2010, 7., 4-5, o. 75-79
TELJES
Kiindulópontok: A munka célja rámutatni a komplex fizioterápia fontosságára az agyi bénulásban.
Fájl és módszerek: Az információk megszerzéséhez felmérési módszertanként egy nem szabványosított kérdőív formáját használtuk. A felmérést a Harmónia Rehabilitációs Központban, n.o., Pozsony, Kudlákova 2. Az alapcsoportot 52 agyi bénulással diagnosztizált gyermek alkotta.
Az eredmények: Az egyéni fizioterápiás megközelítések hatékonysága DMO-ban szenvedő betegeknél egyéni. A kinezioterápiát főleg Vojta reflex módszertana képviseli.
Következtetés: Különböző fizioterápiás módszerek alkalmazását mutatjuk be a gyermek életkorától, fizikai károsodásának mértékétől és mentális állapotától függően az agyi bénulásban szenvedő gyermekek szüleinek szemszögéből.
Kulcsszavak: agyi bénulás - fizioterápia - fejlődési kineziológia.
- Elena Ziakova, Svetlana Jechova
- A fizioterápia hatása az agyi bénulásban szenvedő betegek életminőségére a szülők szempontjából
- Ose Obz, 2010, 7., 4-5, o. 75-79
Összefoglaló
Bevezetés: A cikk célja rámutatni a komplex fizioterápia fontosságára az agyi bénulásban.
Betegek és módszerek: A vizsgálatot a Rehabilitációs Központ Harmony, n.o., Pozsony, Kudlákova 2 területén végezték. A teljes 60 kérdőívből 52 visszaküldött, ami a megtérülési arány 87% -át jelenti. A kérdőív szerint az alapcsoport 52 diagnosztizált agyi bénulásban szenvedő gyermekből állt.
Eredmények: Nem szabványosított kérdőív szolgált az információk megszerzésének kérdőíveként.
Következtetések: A következtetés szemlélteti a fizikoterápiás módszereket, amelyeket a gyermek életkorával és fizikai és pszichés károsodási tartományával összefüggésben alkalmaznak szüleik szempontjából.
Kulcsszavak: agyi bénulás - fizioterápia - fejlődési kineziológia.
Fizikai fogyatékosság alatt általában azt a fogyatékosságot értjük, amely átmeneti vagy tartós problémákban nyilvánul meg a gyermek motorikus beállítottságában. Ezek az idegrendszer rendellenességei, ha mozgászavart eredményeznek. Az agyi bénulás (DMO) jelentősen hozzájárul a kombinált fogyatékossághoz. A testi fogyatékosság mellett kommunikációs készségeket, érzékszervi fogyatékosságokat, sokszor mentális fogyatékosságokat és viselkedési rendellenességeket is eredményez (1).
A DMO-t a gyermek motoros fejlődésének neurodevelopmentális, nem progresszív károsodásaként definiáljuk, amely a fejlődő agy múltbeli (és véget ért) prenatális, perinatális vagy korai posztnatális károsodása alapján következik be. A központi motoros rendellenességnek három alapvető formáját ismerjük fel: spasztikus, dyskinetic-dystonic (korábban extrapiramidális) és agyi. Vegyes formák esetén egyes alapformák tünetei különböző mértékben kombinálódnak (2).
• a DMO kockázatának kitett gyermekek. Központi koordinációs zavarban szenvedő gyermekekről van szó, akiknél a megállapítás súlyossága szerint el kell dönteni, hogy mikor kezdjék el a fizioterápiát;
• nagy valószínűséggel DMO-val rendelkező gyermekek, például koraszülöttek, akiknek kórtörténetében hypoxiás-ischaemiás stroke volt, ultrahangvizsgálatokkal igazolták a periventrikuláris fájdalmat, rendellenes helyzetvizsgálatok és spaszticitást igazoló neurológiai lelet. Ebben az esetben fizioterápiás kezelésre van szükség;
• normál klinikai lelettel rendelkező, veszélyeztetett gyermekek, akiket egy speciális gyermekneurológus klinikán rendszeresen ellenőriznek (2).
Saját motoros fejlődésünk szempontjából meghatározhatjuk a mozgásstádiumot. Ez a besorolás bizonyult a legalkalmasabbnak a prognózis meghatározására, valamint az agyi bénulásban szenvedő gyermekek fejlődésének monitorozásának dokumentálására. Ez megkönnyíti a szülők kérdéseinek megválaszolását arról, hogy a gyermek mikor fog járni, vagy ha a jövőben járni fog.
Mozgásszervi stádium 0 - A gyermek apedálisan nem képes előre haladni az alsó és felső végtagokkal. A tárgy elfordításával vagy megfogásával nem képes kapcsolatba lépni (motorizált).
Mozgásszervi 1. szakasz - A gyermek még mindig apedálisan nem képes előre lépni, de képes a tárgyhoz fordulni, hogy megérintse vagy megfogja. Stádiumot rendelnek egy gyermekhez a fejlettségi élet korának 3-4. Hónapjában a motoros szint jobb differenciálása miatt.
Mozgásszervi stádium 2 - A gyermek még mindig apedálisan van, pronációs helyzetben (a hason) a felső végtagokat támogató szervként használhatja (az 1. erekció tökéletlen funkciója). Megpróbál közelebb kerülni a tárgyhoz, de felső és alsó végtagjaival nem tud előre lépni. Kezével megfogja. Ez megfelel az ideális ontogenezis 4. és 5. hónapjának kezdetének.
Mozgásszakasz 3. szakasz - Kúszni tud - ez egy igazi mozgás, a gyermek saját kezdeményezésére spontán mozog a szobában. A szakasz egyenlő a normális fejlődéssel a 7. - 8. hónap szintjén.
4. mozgási szakasz - A gyermek "ugrálhat" - térdre és kézre ugrik. Nem képes ciklikusan eltéríteni a súlypontot tengelyről oldalra. A felső végtagok támasza rendellenes, a csuklón vagy az öklön van. Ezt a "ugrálást" nem keresztmodell alkotja, mint a fektetéskor, hanem homológ. Ez a fajta mozgás a normális fejlődésben nem létezik. Ha a gyermek nem érheti el időben az ágyat, akkor szinte teljesen feladja a mozgást. Ez a fokozat felülmúlja a kúszást, és egyenértékű a 9. hónappal.
Mozgásszervi 5. szakasz - Fektetés - az első emberi ontogenetikus mozgás. Ez a pillanat beépül, amikor az agyi bénulásban szenvedő gyermek a saját mozdulatából bejárhatja a lakást. A globális minta keresztminta, és a támasznak nyitott tenyéren kell lennie. Összehasonlítva a normális motoros fejlődés a gyermek megfelel a 11. hónapban.
6. mozgási szakasz - A gyermeket a felső végtagok segítségével állványhoz lehet húzni, az fent marad. Képes a felső végtagokkal először oldalra mozogni (a frontális síkban - négylábú mozgás függőlegesen). Később az egyik keze támogatásával előre léphet a sagittális síkban. Ez a mozdony, támasztékkal, keresztezett modellben van, és vállai részt vesznek.
Mozgásszervi 7. szakasz - A gyermek önállóan jár.
8. mozgási szakasz - A gyermek 3 másodpercig állhat az egyik lábán. Az állványnak stabil álló helyzetből kell indulnia. Megfelel a 3. év normális fejlődésének.
9. mozgási szakasz - A gyermek 3 másodpercnél hosszabb ideig állhat az egyik lábán, mindkét oldalon. A normális fejlődés szerint 4 életévnek felel meg.
A DMO-kezelés javítja a gyermek képességeit, és pozitívan befolyásolja életminőségét. Nincs azonban olyan standard kezelés, amely minden gyermeknél hatékony lenne. A terapeutának, szakosodott szakemberekkel együttműködve, először helyesen kell meghatároznia a gyermek igényeit, és ezek alapján meg kell határoznia egy egyéni terápiás programot. A gyógytornász egy terápiás programot állít össze, amelynek célja a maradék motoros funkciók javítása a kompenzációs mechanizmusok aktiválása érdekében a gyermek mobilitásának javítása érdekében.
Az agyi bénulás átfogó fizioterápiája magában foglalja a kinezioterápia, a foglalkozási terápia, az alternatív kezelési módszerek és a fizikoterápia eszközeit (3).
A kinezioterápiás módszertanok a következők:
• reflexmozgást alkalmazó megközelítések,
• ontogenetikai fejlődésen alapuló megközelítések,
• filogenetikai megközelítések,
• Francia neuropediatrikus megközelítések,
• más megközelítések elsősorban a központi motoros rendellenességre összpontosítottak,
• alapvető neurofiziológiai koncepció széles körű javallatokkal,
• módszertan fitlopt-tal,
• gyermekmozdonyok, a funkcionális robotikus mozgásterápia módszertana.
A felmérést a Harmónia Rehabilitációs Központban, n.o., Pozsony, Kudlákova 2. A központ speciális átfogó kezelést nyújt Szlovákia egész területéről származó neurológiai, ortopédiai és traumatológiai betegségekkel küzdő gyermekek és serdülők számára. Az információk megszerzéséhez felmérési módszertanként egy nem szabványosított kérdőív formáját használtuk, amelyet a gyermekek szüleinek 2008 szeptemberétől 2009 novemberéig nyújtottak be.
Az áttekinthetőség kedvéért strukturáltuk a DMO-val diagnosztizált 52 gyermek alapcsoportját életkor szerint (1. ábra). 39 fiúból és 13 lányból állt (2. ábra). A mintát az elért motoros fejlettség szintje szerint mozgásszervi szakaszokra osztottuk (3. grafikon), valamint a gyermek mentális és intellektuális képességeinek megőrzése szerint (4. grafikon). Megszólítottuk az 5 évnél idősebb gyermekek szüleit, akik Vojt szerint többnyire június 7-én és 4-én mozognak, és mentális és intellektuális képességeik meg vannak őrizve.
Meghatároztuk a kinezioterápia megkezdésének időszerűségét; az 5. ábra eredményei szerint a legtöbb gyermek a terápiát az első három hónap korai szakaszában vagy a gyermek életétől számított fél éven belül kezdi meg. Feltételezhető tehát, hogy a korai diagnózis, amely egy központi koordinációs rendellenességet tár fel, javul, ami azt sugallja, hogy a gyermeket veszélyezteti az agyi bénulás progresszív fejlődése. az ismételt terápia hossza, rendszeressége vagy gyakorisága is érdekelt bennünket. A legtöbb gyermek (5. ábra) egy évnél hosszabb ideig volt terápiás gyakorisággal naponta egyszer vagy naponta többször. Ebből arra lehet következtetni, hogy maga a kinezioterápia a DMO diagnózisában hosszú távú és rendszeres kérdés.
A kinezioterápia hatékonyságára fókuszáló kérdés feltárta, hogy a leghatékonyabb időszakra a terápia kezdetétől az első évig, vagy a kezelés kezdetéig tartó időszakot feltételezhetünk (5. ábra). Ez megerősíti azt az állítást, hogy a központi idegrendszer plaszticitása magasabb az újszülöttnél, mint az idősebb gyermeknél. Ha a károsodott motoros készségek kezelése sikeres lesz, fontos, hogy időben elkezdjük a terápiát (1).
A válaszok megerősítették, hogy a gyermek életének első évéig tartó időszakban a leggyakrabban alkalmazott módszertan a Vojta-féle reflexmozgás elve, a résztvevő válaszadók 100% -os állításával (6. ábra). Vojta reflexmozgás elvét a terápia eddigi legsikeresebb módszertanaként írták le (6. ábra).
Értékeltük a kinezioterápia különféle formáinak használhatóságát az életkor szempontjából. Az elemzés során a csoport életkori összetételére is támaszkodtunk (1. ábra), amely 61% -ban 5 évnél idősebb gyermekek voltak. A felmérés eredményei szerint az idősebb korosztályú, DMO-val rendelkező gyermekek jelenleg leginkább a Bobath fogalmat használják terápiájukban. Meglepő, hogy a korábbi kezeléstől eltérően a fizioterápia több módszerének kombinációját alkalmazzák (7. ábra). Feltételezhetjük tehát, hogy az életkor növekedésével helyénvaló a gyermek koncentrációját és aktív együttműködését igénylő módszerek alkalmazása olyan DMO-ban szenvedő gyermekeknél, akik nem mutatnak pszichológiai károsodást. Ezt a tényt jelzi a gyermekek szüleinek a jövő iránti érdeklődése is, hogy elsősorban új, alternatív gyógytorna módszereket alkalmazzanak, amelyek elsősorban a gyermeket ösztönzik (7. ábra).
A megközelítések és terápiák sokféleségének empirikus szempontból összpontosítottunk kombináltan súlyos testi és szellemi fogyatékossággal élő gyermekek csoportjára (8. ábra). Esetünkben egy 13 gyermekből álló csoport volt, amely a megfigyelt csoport mintájának 25% -át tette ki. Magát a fizioterápiát mindig különféle tényezők befolyásolják, ezért arra voltunk kíváncsiak, hogy mely módszerek vannak jelen a kombinált fogyatékosság ezen formájában.
Ezzel a módszertannal kapcsolatban alternatív módszerek vannak képviselve (zeneterápia, arterápia és mások, 31%), és a gyermekek 15% -a alkalmazza a módszert fitlopt-tal. Megfigyeltük, hogy fokozódik az egyéb specifikus terápiák (alternatív módszerek) iránti érdeklődés, amelyek interdiszciplinárisan keverednek más szakmai tudományágakba (pedagógia, pszichológia), és a gyermekek által a legjobban tolerálhatók. A terápia részeként a szülők valószínűleg megpróbálják egyensúlyba hozni a mozgás és a gyermek mentális vagy kommunikációs funkcióinak hatását.
A fizioterápia említett módszereinek többségének alkalmazásához aktív együttműködésre van szükség a gyermekkel. Súlyosbodása, valamint az általános súlyos egészségi állapot, első korlátozó tényezőként működik (8. ábra).
Hasonlóképpen megemlítették a finanszírozás hiányával és az egyéb módszerek alkalmazásának alacsony tudatosságával kapcsolatos nehézségeket.
A központi motoros rendellenességek sajátosságát a betegségkép egész életen át tartó jelenléte jellemzi. Az esetek döntő többségében nem lehet eltávolítani a neurológiai, elsődleges elváltozást, ezért a mozgásszervi rendszerre vetített funkcionális és későbbi strukturális következmények eltávolítására és minimalizálására összpontosítunk.
A fizioterápia lehetőségeit a neurológiai elváltozás mértéke és mértéke határozza meg. Az érintett gyermek fejlődése során ezek a határok egyértelművé válnak, és egyúttal rögzülnek a kóros mozgás következményei is. Ezek a másodlagos rendellenességek ezután meghatározzák a gyermek spontán tevékenységének lehetőségeit, korlátozást okoznak számára a társadalmi területen, és ezáltal közvetlenül meghatározzák életének minőségét.
A kutatási rész alapján hangsúlyozzuk a fizioterápia fontosságát, különös tekintettel a kinezioterápiára.
Az egyes fizioterápiás megközelítések hatékonysága nagyon egyéni és nehezen értékelhető, ezért az ilyen diagnózissal rendelkező gyermekek szüleinek véleményére támaszkodtunk. Tapasztalataik szerint magát a kinezioterápiát főként Vojta reflex módszertana képviseli. Univerzáltsága elsősorban a betegség korai stádiumában való alkalmazás lehetőségében rejlik, a gyermek aktív együttműködése nélkül, valamint az alkalmazás súlyosabb kombinált fogyatékossággal élő gyermekeknél is. Más fizioterápiás módszereket a betegség képének sajátosságai szerint választanak, vagy támogató és kiegészítő szerepet töltenek be.
A fizioterápiás intézkedések közös célja a fizikai korlátok és a fejlődési rendellenességek leküzdése, valamint a gyermek beilleszkedésének és képességeinek lehető legjobb kihasználásának elősegítése. Ez nemcsak a rendellenességeken alapszik, hanem azon lehetőségeken is, amelyeket maga a gyermek jelez. A meglévő funkciók és az érzékeny vezetés ösztönzésével és bővítésével saját kompetenciája bővíthető (4).
Irodalom
1. VANČOVÁ, A.: Az értelmi fogyatékos pedagógiai alapjai. Pozsony: Sapientia, 2005, 332 p.
2. KOMÁREK, V., ZUMROVÁ, A. et al.: Gyermekneurológia. 2. kiadás Prága: Galén, 2008, 195 p.
3. ŠAJTER, V. és mtsai: Elektroterápia és fényterápia. 1. kiadás Martin: Osveta, 2005, 123 o.
4. PIPEKOVÁ, J., VÍTKOVÁ, M.: Terápia a gyógypedagógiai ellátásban. 1. kiadás Brno: Paido, 2001, 165 p.
5. VOJTA, V.: Agyi mozgászavarok csecsemőkorban. 1. kiadás Prága: Grada, 1993, 367 p.
6. VOJTA, V.: Vojta elve. Prága: Grada, 1995, 181 p.
7. ŽIVNÝ, B .: Mozgásstádiumok (LS) az agyi bénulásban (DMO) a Vojta szerint [Online] [Dátum: 2010. 05. 3.] http://www.neurocentrum.cz/DMO_info.htm#LS
8. KOKAVEC, K., ŽIAKOVÁ, E.: A csípőízület fejlődési diszpláziája, a fejlődési kineziológia alapelveinek diagnosztizálása és kezelése. 1. kiadás Pozsony: Herba, 2008, 116 p.
Elena Ziakova, Svetlana Jechova
(Pozsonyi SZU Ápolási és Orvosi Szakmai Tanulmányok Kar Fizioterápiás Tanszékének 1-től és a 2NsP FRO Brezno-tól)