A diák szerepét egy gyermek automatikusan elsajátítja egy bizonyos életkorban. Csak az életkor elérése és a megfelelő fejlettségi szint korlátozza. Az iskolás fiú szerepe nagyobb társadalmi presztízst jelent a gyermek számára. E tekintetben egyfajta hivatalos megerősítés a további fejlődés előfeltételeinek és a hozzájuk kapcsolódó perspektíváknak is. A legtöbb gyerek így érti meg ezt szülei és a lakosság befolyása alatt. Másrészt ez az életmód jelenlegi és alapvető változását, az igények növekedését és nagyobb hangsúlyt fektet azok teljesítésére. Az iskolás szerep alapvetően befolyásolja a gyermek személyiségének fejlődését és a többi gyermekkor túlélését.

szerepe

A gyermek iskolás jövőbeli szerepét az óvodás kor végén megerősíti a szülők viselkedése, a beiskolázási rituálé és ennek a változásnak az anyagi szimbólumai. Különböző információk hatására a gyermek létrehoz egy bizonyos elképzelést a tanuló szerepének tartalmáról, és gondolkodása szintjén gondolkodik rajta. A külső karakterek átalakulását ebben az időben identitásváltásként értjük. A gyermek másképp érzi magát és másképp viselkedik, amikor például. a hátára veszi az iskolatáskát, amely az új feladat szimbóluma. Szerinte ez elég ahhoz, hogy teljesítse.
Az óvodáskorú gyermek már elsajátított különféle feladatokat, amelyek identitásának részévé váltak. Fokozatosan megtanulták megkülönböztetni ezeket a feladatokat, és úgy viselkedni, ahogy egy bizonyos változat megköveteli. Az iskolás fiú szerepének még nincs pontosabb tartalma. Ötlete ebben az időben csak szimbolikus szinten valósul meg, játék formájában. A játékban szereplő gyermek bemutatja, mit tud az iskoláról, és fantáziával egészíti ki vagy módosítja tapasztalatait. Ezen a szinten tudattalan kívánságok és a várható változástól való félelmek érvényesülhetnek, amelyekről a gyermek még nem nagyon tud.

A presztizmus, mint az óvodáskorú gyermekek gondolkodásának jele a jelenhez való kapcsolódással nyilvánul meg. Az iskolás fiú szerepe még mindig az elvárások szakaszában van, a jövőben lokalizálódik, ezért nincs sok szubjektív jelentősége. A gyermek ebbe vetítheti aktuális érzéseit és elvárásait. Ha egy gyermek megmutatja, hogy alig várja az iskolát, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kellően felkészült és érett az iskolára. Ez gyakran a tipikus óvodai naivitás megnyilvánulása. A gyermek alig várja az iskolát, kirándulást vagy a hegyeket. Egyik esetben sem tudja, mi vár rá ott, de az érzelmi értékelés túlsúlyában a jövőbeni helyzeteket idealizálja. A valóság végül teljesen más lehet. A hallgató jövőbeli szerepének gondolata a játék szintjén áll. A gyermek nem érti, hogy ez egy olyan élethelyzet alapvető és visszafordíthatatlan átalakulása, amelyet nem lehet visszavonni, ha nem tetszik neki.

Az iskolás szerepének különböző jelentése lehet a gyermek szempontjából. Értéke nagymértékben függ a szülők véleményétől és hozzáállásától. Emiatt a gyermek különböző módon értheti meg: pozitív és negatív. A szülők gyakran saját tapasztalataikat, reményeiket és félelmeiket vetítik előre gyermekük jövőbeli szerepébe, amelyeket társítottak az iskolához. A gyermek iskoláját kötelességként, szükségszerűségként, a további fejlődés előfeltételeként, vagy teherként, vagy akár potenciálisan elkerülhető veszélyforrásként mutatják be. A várható iskolába lépés következtében a szülők hozzáállása a gyerekek tevékenységéhez változik: a szülők megszüntetik őket öncélúnak. Jobban érdeklik gyermekük képességei és készségei, mert tisztában vannak jelentőségükkel. Ebben az időben számottevő megérteni, mint a cél eléréséhez szükséges eszközt. Számukra a cél maga a tevékenység volt, és a szülők jelentős választási szabadságot hagytak számukra. Most egy tevékenység megelégedése lényegtelen, a teljesítmény fontos.

Iskoláskorú gyermek szocializációja

A gyermek társadalmi fejlődése fokozatos. Már gyermekkorban különböző társadalmi csoportok befolyásolják. Mindegyikük hatása valami sajátos, és az itt megszerzett tapasztalatok hozzájárulnak a különböző kompetenciák fejlesztéséhez. Ebben a korban az iskolák jelentős szocializációs követelményeket kapnak, és olyan tulajdonságokat és képességeket fejlesztenek ki, amelyek segítik a gyereket ebben az irányban. Egyrészt kielégítő tájékozódás ebben a környezetben, másrészt a kívánatos viselkedés elsajátítása. Egy kortárscsoport hatása sem nélkülöz jelentőséget, pedig ebben a korban a felnőttek még fontosabbak.

Az iskolás fiúnak meglehetősen pontos szabályai és a társadalom által meghatározott szertartása van, amely meghatározza a kezdetét. Minden gyermek külön-külön, sajátos módon dolgozza fel ezt a feladatot, és bizonyos hozzáállást tanúsít hozzá, amelyet az ad:
a) A feladattal való azonosulás mértéke - személyes jelentősége (arról szól, hogy mit hoz ez a feladat egy adott gyermek számára, vagy milyen problémákkal és kellemetlenségekkel jár. Ha csak negatív tapasztalatokat hoz neki, akkor nem tud azonosulni vele).
b) A társadalmi presztízs mértéke - amelyet ez a feladat hoz neki a környezetében

A hallgató szerepe két megosztó feladatot foglal magában - a hallgató és az osztálytárs szerepét:

a) A hallgató alárendelt szerepe

A tanuló szerepe intézményesen meghatározott, tartalmát az iskolai szabályzat meglehetősen egyértelműen előírja, és mindig alárendelt feladat. Ezen a feladaton belül különféle képességeket és képességeket fejlesztenek. Elsajátításának sikere meghatározza az egyén jövőbeni társadalmi foglalkoztatását. Attól függ egy bizonyos társadalmi osztályhoz való tartozás és annak birtokosának társadalmi helyzete. Fontos tapasztalat, amely befolyásolja a gyermek önértékelésének fejlődését és egyéb életcéljainak megválasztását.
A társadalom megteremti a tanuló bizonyos színvonalát, amelynek jellemzőit nem minden iskolásnak kellene megvizsgálnia. Ez az egyénileg jellemző jellemzők bizonyos szintezéséhez, megszüntetéséhez vezet, amelyek nem túl kívánatosak ehhez a feladathoz. Ez a szabvány stabil a társaságban. A kívánatos tulajdonságok komplexumából áll, amelyek reprezentálják ezt a feladatot. A társadalom megköveteli, hogy a gyermek tiszteletben tartsa ezt a normát, és megpróbálja a lehető legközelebb hozni azt. Amikor egy gyermek ennek az elvárásnak megfelelően viselkedik, megjutalmazzák. Ha mást tesz, akkor negatívan értékelik és elutasítják. Ily módon az iskola befolyásolja a gyermek személyiségének további fejlődését. Hátrányos helyzetben vannak azok a gyermekek, akik nem rendelkeznek minden szükséges kompetenciával.

b) Osztálytárs összehangolt szerepe

A gyermek kezelési módja nemcsak az iskoláskor túlélése szempontjából lesz fontos, hanem a jövőbeli viselkedési stratégiájának és az informális társadalmi kapcsolatoknak is a hatása. Ez egy másfajta társadalmi siker alapja, egy bizonyos pozíció megszerzésének képességéről és arról, hogy különböző emberek elfogadják őket ugyanazon a szinten. A gyermekcsoport tapasztalata jelentős ebben az irányban. Itt az egyén megtanulja elsajátítani a társas interakciót, együttműködést, szolidaritást, önkontrollt, a specifikus kommunikáció és egy bizonyos típusú feladattal való megbirkózás módját, amelyet jövőbeni társadalmi sikerei együtt határoznak meg.

A kortárscsoport az élettapasztalatok megtapasztalása és a problémák közös megoldása. A csoportnormák és a generációs életmód, ideál, értékek stb. Elfogadásának helye. Az osztálytárs szerepe az iskola kezdetén differenciálatlan, de idővel intenzíven fejlődik. A gyerekek különböző feladatokat kaphatnak az osztályteremben. Néhányat nagyra becsülnek, felülmúlnak másoknál, és jelentős presztízssel rendelkeznek. A gyermekcsoportban szerzett tapasztalatok nagy társadalmi előnyökkel járnak. A gyermeknek itt nagyobb a választási szabadsága. Aktívabb lehet, és inkább saját preferenciái vezérelhetik.

A tanuló szerepe nagyobb társadalmi presztízst jelent a gyermek számára. Azonban mintha az új feladat jelenlegi előnyei egyértelműen kimerültek volna. A hallgató szerepe különféle stresszes helyzeteket is hoz. A gyermeknek iskolába kell járnia, és élete nagy részét abban kell töltenie. Nem tud elmenekülni előle. Számukra az iskola egy személytelen intézmény idegen környezete. Az iskolai gyermeknek nincs ugyanolyan biztonságérzete, mint otthon, ahol kizárólagos helyzetben van. Ő a figyelem középpontjában áll a családban, szülei mindig elfogadják és minden körülmények között, pedig természetesen kritizálják és megbüntetik viselkedésének ingadozása miatt. Bár saját erőfeszítéseinek van némi értelme itt, az érzelmi háttér bizonyossága nem rajta múlik. A gyermek bizonytalanságát az iskola rendjének kell alávetni, és az itt uralkodó normák nem változhatnak, ahogy akarják.

Az iskolába lépés a függetlenség szükségességével, a saját cselekedeteiért és azok következményeiért való felelősség vállalásával jár együtt. Az iskolában a gyermeknek fel kell adnia az egocentrizmust - saját személyiségének hangsúlyozásának szükségességét és az önmagára való törekvés hajlamát. El kell fogadnia azt a tényt, hogy csak egy a sok gyermek közül. Ugyancsak teher lehet az a követelmény, hogy alá kell vetnie magát annak a tanárnak a hatósága alá, aki az iskola kezdetén idegen személy, és a gyermek számára nincs olyan személyes jelentősége, mint a szülőknek. Tanáraival szemben a tanár semlegesebb, viselkedése kevésbé differenciált. Nem automatikusan fogadja el a hallgatót, függetlenül a tényleges viselkedésétől, hanem mindig azzal kapcsolatban, hogy megfelel bizonyos követelményeknek és normáknak, amelyek nagyrészt újdonságok a gyermek számára. A kis iskolás nem tudja teljesen semlegesen elfogadni a tanárokat, kapcsolatának érzelmi dimenzióval is rendelkeznie kell. A tanárral való kötelék erősíti a biztonság érzését.

Az iskola elején a tanár szubjektíven fontosabb a gyermek számára, mint valaha. Ha a tanárnak sikerrel jár a szerepe, akkor meg kell felelnie a gyermekek szükségleteinek, és érzelmileg elfogadó bizalomforrásként kell bemutatnia magát az osztálynak. A tanárral való kapcsolattartás elengedhetetlen az iskolai alkalmazkodáshoz, ez segít a gyermeknek abban, hogy megbirkózzon az életmódváltással járó új feladattal. A gyermek hasonló támogatást vár el a tanártól, mint a családban. Ha megkapja, akkor valószínűleg jobban fog dolgozni.

Egy kis iskolás szemszögéből nézve az osztály szubjektíven túl nagy, mindkét nemből származó gyermekcsoport, az elején nem tesz különbséget közöttük. Az iskolába lépett gyermek főleg aszerint ítéli meg osztálytársait, hogy miként jelennek meg számára. Fontos szerepet fognak itt kapni a figyelem könnyen felkeltő jellemzői. A gyermek először megjelenésével mutatja be magát osztálytársai előtt. Ezt adja a gyermek szomatotípusa és kialakítása, különösen a ruházat, amelynek jelentős társadalmi jelentősége van. A különbség elutasítására és a sztereotípiák preferálására való hajlam nyilvánvaló ebben a korban is. A szembetűnő osztálytárs némi bizonytalanságot okoz más gyerekekben, mert nem felel meg elvárásaiknak. A gyermek hozzáállása könnyen befolyásolható, és sok ilyen megnyilvánulás csak a szülői vélemények reprodukciója. Egy másik gyermek különböző reakciókat vált ki, és attól függ, hogy képes-e kezelni a fokozott figyelem kifejezését. A gyermekek preferenciái a tapasztalatok hatására változnak, a felsőbb osztályokban a gyerekek hosszú távú kifejeződéseik és személyes tulajdonságaik alapján értékelik osztálytársaikat.

A gyermekek viselkedését osztályon kívül és kívül más normák szerint értékelik. A gyermekcsoport számára a gyermek iskolán kívüli megnyilvánulásai jelentősebbek, amelyeknek meg kell felelniük egy bizonyos követelménynek. Ez elsősorban a verbális és a verbális kommunikáció egyik módja, a nyelv és annak használatának ismerete. A kortárscsoporttal kapcsolatban a finom jelentésdifferenciálás és a csoport-specifikus kommunikációs minták is nagyon fontosak. A kontextus megértésének képessége a társadalmi tanulás eredménye. Ha a gyermeknek nincs hasonló tapasztalata, akkor nem tudja helyesen megérteni osztálytársait, és nem fog megfelelően reagálni. Ugyanilyen fontosak azok a kulturális szokások és magatartásformák, amelyeket a gyermek a családból hoz. Ha a gyermek különbözik ebből a szempontból, ezek a különbségek megnehezítik számára a gyermekcsoportban való alkalmazását. A család valamilyen módon újra meghatározza a gyermeket, és befolyásolja társadalmi sikereit.

Egy fiatalabb iskolás számára fontos a tanárok véleménye az egyes osztálytársakról. Feltétel nélkül elfogadott, legyen szó verbális vagy nem verbális. Így a tanárfüggőség nemcsak az önbecsüléssel függ össze, hanem befolyásolja az osztályban lévő más gyerekekkel való kapcsolatokat is.