"Nem érdekel, mit eszel. Szeretném tudni, mire vágysz, és van-e bátorságod álmodni a szíved vágyainak teljesítéséről. Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Szeretném tudni, hajlandó vagy-e a szerelemre és az álmaidra, a kalandra azt is megkockáztatod, hogy bolondnak tűnj. ”- Oriah Mountain Dreamer 1954

boldog

Sikeresnek és gazdagnak lenni nem jelenti azt, hogy boldog legyen.

Talán ismersz magad körül embereket, vagy te vagy az egészséges, gazdag, sikeres, akinek szerető családja van, csodálatos barátai vannak, és mégsem ez az. Valami nem ül bent. Hiányzik valami az életből. A csodálatos apa, nagy menedzser, vagy gyönyörű nő és "tökéletes anya" státusza ellenére elégedetlennek vagy csalódottnak érezheti magát. Megkérdezed, hogyan is lehetséges, ha "mindened" megvan?

Ebben a cikkben megtalálhatja a választ.


Gyerekként mindent szívből tettünk.

Térjünk vissza most együtt a gyermekkorodba. Képzelje el magát kisgyerekként. Emlékszel még erre? Mit élveztél? Mit játszott, amikor kicsi voltál? Ön volt űrhajós, buszsofőr, táncos, tanár? Mit szeretett? Mi lobbantotta fel benned az energia lángját, hogy nem akartál megállni, és éjjel-nappal többször is meg tudod csinálni?

Miért említem a gyermekkorot? Nagyon egyszerű. Gyerekkorodban minden tevékenységet szívből végeztél. Amit nem akartál, azt nem tetted vagy tetted erőszakkal, amit a szüleid vagy a pedagógusaid bizonyosan sírással, undorral vagy nehezteléssel éreztek megfelelőnek. Kevesen kényszeríthettek rá, hogy játsszon olyasmit, ami nem tetszett, vagy tegyen valamit, amit nem igazán akart.

Gyermekkorában még mindig felismerte, hogy mi teljesít ki, anélkül, hogy megítélné mások gondolatait, és nem értékelné önmagát. Ebben az időszakban a környezet nem hatott rád annyira, még nem volt bevett hitrendszered. Akkor TE voltál. Elégedett, amilyen vagy. Láttál már kisgyereket sírni, mert túlsúlyos? Egy csecsemő, aki nem örülne annak, amit kinéz?


Ahogy öregszünk, elveszítjük egyediségünket.

Később, az évek múlásával megtanulta, hogyan kell "viselkedni", hogy illeszkedjen. Úgy kezdtél viselkedni, ahogyan neked megtanították őket, "ahogy lennie kell". "Ne kiabálj, dolgozz, ne üvölts, köszönj, ne nevess, végezd el a házi feladatodat" és egy csomó egyéb utasítást, amelyet évek óta kaptál a szeretteidtől. Biztosan tudni fogja. Ön átvette a környezet véleményét és meggyőződését arról, hogy mi a helyes és mi nem. Hogyan viselkedjünk "megfelelő" módon, és azt is, amit nem szabad megtenni. Még azt is megtanulta, hogy hogyan kell kinéznie vagy sem.

Az idő múlásával kezdtél rájönni, hogy minél jobban "passzol" (vagyis minél jobban egyetértesz a tudat alatt vagy szándékosan előadott nézetekkel), annál elfogadottabb leszel, és az emberek szeretni fogják. Valószínűleg jutalomban részesült, ha takarított, ha elvégezte a feladatot, és ellenkezőleg, megfelelő büntetést kapott, amikor minden nem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna. Nem tudom pontosan, hogy volt az általános iskolában, de hazánkban nevetség tárgya volt, aki nem illett a "tömegbe". Azért állt ki a sorból, mert egyszerűen más volt. Azt sem tudom, hogyan érzékeli ma, de egy alapvető tényre szeretném összpontosítani a véleményét, valóban rossz-e a különbség? Vagy csak megtanultuk ezt a jelentést adni neki?

Az évek során nemcsak a közvetlen környezet, hanem természetesen az iskola, a tanárok, a barátok hatására is különböző meggyőződésekre jutottál önmagadról és a világról, amelyben élsz. Ez alapján kialakítottál egy "saját" véleményt arról, hogy mi vagy és miben nem vagy jó. Milyen munka alkalmas az Ön számára, mire van vagy nincs tehetsége. Fokozatosan azzá lettél, aki ma vagy. Teltek az évek, már felépítetted a karrieredet, a családodat, még anyagi háttered is van, és mégsem vagy boldog. Hogy lehetséges ez?


Kinek az életét éljük?

Gondoltál már arra, hogy valójában nem a saját értékeid szerint élsz? Hogy az Ön értéke egyáltalán nem a vagyon felhalmozódása? Hogy egyáltalán nem az a munka, amelyet csinálsz, boldognak érzed magad? Reggel úgy ébredsz, mintha várnád a munkát, vagy fordítva van? Örülsz annak, hogy nézel ki, vagy miért találsz kritikát?

Hogyan akarsz boldog életet élni, amikor nem is a saját életedet éled? Egy fontos dolog megvalósítása "ami fontos neked az életben?„Milyen értékei vannak? ez az utazás és a szabadság érzése? virágkötés, emberek segítése vagy gyerekekkel való játék? Talán szereted a természetet . vagy nagyszerű előadó vagy, és szeretnéd jobbá tenni ezt a világot. Mi az, ami igazán örömmel tölt el és tölt el úgy, hogy amikor ezt megteszed, nem érzékeled az időt, és bármikor megteheted, akár éjfélkor is?

Bármi legyen is, a válasz benned van. a válaszok mindig rejtőznek benned, nem kívül. Ne kérdezze meg kollégáit, barátait, feleségeit, gyermekeit vagy a főnököt, hogy mit kell tennie vagy mit nem szabad tennie. Ez a boldogság érzése, nem az övék. Ami valójában a tiéd és ki vagy valójában, az el van rejtve benned.


Ismerd meg az értékeidet, ismerd meg önmagadat is.

Végezhet egy kis gyakorlatot: Kényelmesen üljön le, csukja be a szemét, és képzelje el, hogy belélegzi és kifújja szívének területét. Nagyon egyszerű. Vegyen egy nagy levegőt, és koncentráljon a szív területére. Engedjen el minden gondolatot, amely kavarog a fejében, álljon meg, üljön csendben, és lassan és ritmikusan lélegezzen. Lélegezzen így legalább 5 percig, majd írja le egy papírra, hogy mi fontos az életben. Írja meg, mi jut először eszébe, cenzúra nélkül. Melyek az értékeid és mit szeretnél az életedtől? Írj mindent, amire csak gondolhatsz. Biztosan egyetért velem abban, hogy az őszinteség a siker alapvető előfeltétele. Ezért ne értékelje a fejével, amit ír, nem ítélkezik. Bármit is írsz, nem baj. Az értékelés nem az, amit el akarunk érni. Számos módszer létezik annak kiderítésére, hogy mik a vágyai, hogyan találja meg önmagát, és hogyan fedezze fel saját értékeit. Mindegyik fokozatosan önmagához vezet. A ez az önismeret útja. Ha úgy dönt, hogy elégedett, boldog és teljes életet él, akkor örömmel kísérjük Önt az önismeret útján. Egy út, ami megéri.