Hivatalos Lap L 179, 09/07/2002 o. 0013 - 0018
A Bizottság 154/2003/EK rendelete 1226/2002
a 64/432/EGK tanácsi irányelv B. mellékletének módosításáról
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,
Tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,
Tekintettel a legutóbb az 1774/2002/EK bizottsági rendelettel módosított, a szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állat-egészségügyi problémákról szóló, 1964. június 26-i 64/432/EGK tanácsi irányelvre [1], 535/2002 [2] és különösen annak 16. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, 1,
(1) Az Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Tudományos Bizottság 1999. október 11-én jelentést [3] hagyott jóvá a 64/432/EGK tanácsi irányelv műszaki mellékleteinek a tuberkulózis, brucellózis és az enzootikus szarvasmarhafélék tudományos fejlődésének figyelembevétele érdekében történő módosításáról. leukózis.
(2) A fenti jelentéssel összhangban a tuberkulózis vizsgálatokat az OIE Nemzetközi Járványügyi Hivatal (OIE) Diagnosztikai vizsgálatok és oltások szabványainak kézikönyve, 1996. harmadik kiadása, 1996. kézikönyve szerint kell elvégezni.
(3) 2001 augusztusában az OIE kiadta a 2000. évi kézikönyv negyedik kiadását, amely tartalmaz néhány módosítást a tuberkulózis tesztek leírásával kapcsolatban.
(4) 2002 januárjában az Európai Gyógyszerminőségi Igazgatóság kiadta a 2002. évi európai gyógyszerjegyzék negyedik kiadását, beleértve a madár- és szarvasmarha-tuberkulin tisztított fehérje-származékairól szóló 0535. és 0536. monográfiákat.
(5) Ezért módosítani kell a 64/432/EGK irányelv B. mellékletét a felügyeletre és a Közösségen belüli kereskedelemre alkalmazandó vizsgálati eljárások meghatározása érdekében, figyelembe véve az Állat-egészségügyi Tudományos Bizottság véleményét.
(6) Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével.,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
A 64/432/EGK irányelv B. melléklete helyébe e rendelet melléklete lép.
Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2002. július 8-án
[1] Ú. ban ben. 121U 121., 1964.7.29., 1. o. 1977/64.
[2] Ú. ban ben. LU L 80, 2002.3.23., 1. o. 22.
1. A SZERZŐ AZONOSÍTÁSA
A szarvasmarha-tuberkulózis-kórokozó Mycobacterium bovis (M. bovis) jelenléte a klinikai és a post mortem mintákban színváltozások vagy immunoperoxidáz technikák vizsgálatával igazolható, és megerősíthető a szervezet elsődleges izolációs táptalajon történő tenyésztésével.
Az M. bovis megerősítésére szolgáló patológiai anyagokat a túlzott (rendellenes) nyirokcsomókból és parenchymás szervekből, például tüdőből, májból, lépből stb. Abban az esetben, ha az állatok nem mutatnak kóros elváltozásokat, retrofaringeális, bronchiális, mediastinalis, supramammary, mandibularis és bizonyos mesenterialis nyirokcsomókból és májból származó mintákat kell gyűjteni vizsgálatra és tenyésztésre.
Az izolátumok azonosítását általában tenyésztési és biokémiai tulajdonságok meghatározásával végezhetjük. A polimeráz láncreakció (PCR) szintén alkalmazható az M. tuberculosis komplex kimutatására. A DNS-analízis technikái gyorsabbak és megbízhatóbbak lehetnek, mint a biokémiai módszerek a M. bovis megkülönböztetésére a M. tuberculosis komplexum többi tagjától. A genetikai ujjlenyomatok lehetővé teszik a M. bovis különböző törzseinek megkülönböztetését, valamint a M. bovis eredetének, terjedésének és elterjedésének tipikus példáinak leírását.
Az alkalmazott technikáknak és eszközöknek, azok szabványosításának és az eredmények értelmezésének összhangban kell lennie az OIE diagnosztikai tesztekre és oltásokra vonatkozó szabványok kézikönyvének negyedik kiadásának 2000. évi 2.3.3. Fejezetében (szarvasmarha-tuberkulózis) meghatározottakkal.
2. TUBERCULIN BŐR TESZT
A hivatalos tuberkulin bőrvizsgálatnak a 2.2. Bekezdésben említett eljárásokkal összhangban történő elvégzéséhez a 2.1. Bekezdésben említett előírásoknak megfelelő tuberkulin PPD-t (tisztított fehérjeszármazékok) kell használni.
2.1 2.1. A tuberkulin (szarvasmarha és madár) szabványai
A tuberkulin tisztított fehérje-származéka (PPD, szarvasmarha vagy madár) olyan készítmény, amelyet Mycobacterium bovis vagy Mycobacterium avium (amelyik lehetséges) növekedésének és lebomlásának hőkezelt termékeiből nyernek, amely képes mikroorganizmusokra fogékony állatban kimutatni a késleltetett túlérzékenységet. ugyanazon faj.
2.1.2 2.1.2. Termelés
Vízben oldódó frakciókból nyerik, amelyeket szabadon áramló vízgőzben melegítenek, majd folyékony szintetikus közegben tenyésztett M. bovis vagy M. avium (adott esetben) tenyészeteit kiszűrik. A szűrlet aktív, főleg fehérjéből álló frakcióját kicsapással, mosással és újraoldással izoláljuk. Olyan antimikrobiális tartósítószert adhatunk hozzá, amely nem okoz hamis pozitív reakciókat, mint pl. fenol. A mikrobaktériumokat nem tartalmazó végső steril készítményt aszeptikusan steril üvegtartályokba viszik át, amelyeket ezután lezárnak a szennyeződés megelőzése érdekében. A készítmény liofilizálható.
2.1.3 A termék azonosítása
Injekciózzon egy sor fokozatos dózist a bőrbe, különböző helyeken, megfelelően szenzibilizált albínó tengerimalacokban, amelyeknek egyikének sem szabad kisebbnek lennie, mint 250 g. 24–28 óra elteltével az ödéma ödéma formájában jelentkező reakciók erythemával vagy nekrózissal vagy anélkül az injekció beadási pontjain jelentkeznek. A reakciók nagysága és intenzitása az adagtól függően változik. Az érzéketlen tengerimalacok nem mutatnak választ a hasonló injekciókra.
2.1.4.1 pH: a pH 6,5-7,5 között van.
2.1.4.2 Fenol: Ha a vizsgálandó készítmény fenolt tartalmaz, annak koncentrációja nem haladhatja meg az 5 g/l-t.
2.1.4.3 Szenzibilizáló hatás: Használjon három tengerimalac csoportját, amelyeket nem kezeltek olyan anyaggal, amely zavarja a vizsgálatot. Három alkalommal, ötnapos időközönként, minden tengerimalacba szubkután injekciót adunk a vizsgálandó terméknek egy adagját, amely 500 NE-nek felel meg 0,1 ml-ben. 15–21 nappal a harmadik injekció beadása után ugyanazt az adagot (500 NE) injektálja ezen állatok bőrébe, és egy három azonos súlyú tengerimalacból álló kontrollcsoportba, amely korábban nem kapott tuberkulin injekciót. 24–28 órával az utolsó injekciók után a két csoport reakciója nem különbözik szignifikánsan.
2.1.4.4 Toxicitás: Két, legalább 250 g tömegű tengerimalacot használjon, amelyeket előzőleg nem kezeltek olyan anyaggal, amely zavarja a vizsgálatot. Injektáljon 0,5 ml vizsgálandó terméket szubkután az egyes tengerimalacokba. Hét napig figyeljük az állatokat. A megfigyelési időszak alatt nem fordul elő rendellenes hatás.
2.1.4.5 Sterilitás: Az állatgyógyászati felhasználásra szánt oltóanyagok monográfiájában előírt sterilitási tesztnek megfelelően, 4. kiadás, 2002. Európai Gyógyszerkönyv.
A tisztított tuberkulin fehérje származék (szarvasmarha és madár) hatékonyságát úgy határozzuk meg, hogy összehasonlítjuk az érzékenyített tengerimalacokban a vizsgálandó termék hígítási sorozatának intradermális injekciójával kapott reakciókat a tisztított tuberkulin fehérje származék ismert koncentrációival kapott reakcióval. (szarvasmarha vagy madár). szempontok), nemzetközi egységekben kalibrálva.
A teszt csak akkor érvényes, ha a feltételezett hibahatárok (P = 0,95) a becsült hatékonyság 50% -ánál kisebbek és 200% -ánál nagyobbak. A szarvasmarha-tuberkulin becsült hatékonysága a deklarált hatékonyság legalább 66% -a és legfeljebb 150% -a. A madár-tuberkulin becsült hatékonysága nem kevesebb, mint 75% és legfeljebb 133% -a a deklarált hatékonyságnak. A deklarált hatékonyság legalább 20 000 NE/ml ezen tuberkulinok (szarvasmarha és madár) esetében.
Tárolja 5 ± 3 ° C-on és fénytől védve.
A címke a következőket mondja:
- hatékonyság nemzetközi egységekben/milliliter,
- az egyes hozzáadott anyagok neve és mennyisége,
- liofilizált készítmények esetében:
- a szedendő rekonstrukciós folyadék neve és térfogata,
- a termék rekonstrukciót követő használata.
2.2 2.2. Vizsgálati eljárások
2.2.1. Az alábbiakat ismerik el hivatalos intradermális tuberkulin tesztként:
- egyszerű intradermális teszt: ehhez a vizsgálathoz szarvasmarha-tuberkulin egyetlen injekciójára van szükség,
- összehasonlító intradermális teszt: ehhez a vizsgálathoz egy szarvasmarha-tuberkulin injekciót és egy madár-tuberkulin injekciót kell egyidejűleg beadni.
2.2.2 Az injektált tuberkulin adagja:
- legalább 2000 NE szarvasmarha-tuberkulin,
- legalább 2000 NE madár-tuberkulin.
2.2.3 A befecskendezett injekciók térfogata nem haladhatja meg a 0,2 ml-t.
2.2.4 A tuberkulin teszteket tuberkulin (ok) injektálásával végzik a nyak bőrébe. Az injekciós pontokat a nyak elülső és középső harmada közötti határfelületen kell elhelyezni. Ha ugyanabba az állatba injektálják, mind a madár, mind a szarvasmarha tuberkulinba, a madár tuberkulin injekció helye körülbelül 10 cm-re van a nyak nyakától, és a szarvasmarha tuberkulin injekció helye körülbelül 12,5 cm-rel alacsonyabb a váll vonallal párhuzamos vonalon vagy más a nyak oldalai; fiatal állatok esetében, ahol a nyak egyik oldalán nincs hely a helyek megfelelő szétválasztására, a nyak mindkét oldalán egy injekciót adnak ugyanazon a helyen a nyak középső harmadának közepén.
2.2.5 A tuberkulin technika és a reakciók értelmezése a következő:
Az injekciós helyeket kivágják és megtisztítják. Az egyes levágott területeken a bőrredőt megfogják a mutatóujj és a hüvelykujj között, féknyergekkel mérik és rögzítik. Ezután a tuberkulin adagját úgy injektálják, hogy biztosítsa a tuberkulin intradermális eloszlását. Rövid, steril tű, felfelé néző, ferde éllel, tuberkulinnal töltött osztott fecskendővel ferdén, a bőr mélyebb rétegeibe lyukasztva. A megfelelő injekció megerősíthető, ha egy kis borsószerű duzzanatot érez az injekció mindkét oldalán. Az injekció beadásának helyén a bőrredő vastagságát az injekció beadása után 72 órával (± 4 óra) újra meg kell mérni és fel kell jegyezni.
2.2.5.2 A reakciók értelmezése
A reakciók értelmezése klinikai megfigyeléseken és a bőrredő vastagságának megfigyelt növekedésén (t) figyelhető meg az injekció beadásának helyén 72 órával a tuberkulin (ok) beadása után.
a) Mellékhatás: ha csak korlátozott duzzanat figyelhető meg a bőrredő vastagságának legfeljebb 2 mm-es növekedésével, olyan klinikai tünetek nélkül, mint diffúz vagy kiterjedt ödéma, folyadékgyülem, nekrózis, fájdalom vagy a nyirokcsatornák gyulladása a területen, vagy nyirokcsomók.
b) Nem meggyőző reakció: ha az a) pontban említett klinikai tünetek nem figyelhetők meg, vagy ha a bőrredő vastagságának növekedése nagyobb, mint 2 mm és kevesebb, mint 4 mm.
c) Pozitív reakció: ha az a) pontban említett klinikai tünetek figyelhetők meg, vagy ha az injekció beadásának helyén a bőrredő vastagsága legalább 4 mm-rel növekszik.
2.2.5.3 A hivatalos intradermális tuberkulin tesztek értelmezése a következő:
2.2.5.3.1. Egyszerű intradermális teszt:
a) pozitív: pozitív szarvasmarha-reakció a 2.2.5.2. szakaszban meghatározottak szerint. c);
b) nem meggyőző: a 2.2.5.2. szakaszban meghatározott meggyőző reakció. b);
c) negatív: negatív szarvasmarha-reakció a 2.2.5.2. szakaszban meghatározottak szerint. a).
Azokat az állatokat, amelyek nem reagálnak egy egyszerű intradermális vizsgálatra, legalább 42 nap elteltével további vizsgálatnak kell alávetni.
Azokat az állatokat, amelyek nem reagálnak negatívan erre a második vizsgálatra, úgy tekintjük, hogy pozitívan reagáltak a tesztre.
Az egyszerű intradermális tesztre pozitívan reagáló állatok összehasonlító intradermális tesztnek vethetők alá, ha hamis pozitív vagy zavaró reakció gyanúja merül fel.
2.2.5.3.2. Összehasonlító intradermális teszt az állomány hivatalosan tuberkulózistól mentes állapotának megerősítésére és fenntartására:
a) pozitív: a szarvasmarha pozitív reakciója, amely több mint 4 mm-rel nagyobb, mint a madárreakció, vagy a klinikai tünetek jelenléte;
b) nem meggyőző: pozitív vagy nem meggyőző szarvasmarha-reakció, amely 1–4 mm-rel nagyobb, mint a madárreakció, és nincsenek klinikai tünetek;
c) negatív: negatív szarvasmarha-reakció vagy pozitív vagy nem meggyőző szarvasmarha-reakció, amely azonban egyenlő vagy kevesebb, mint pozitív vagy nem meggyőző madárreakció, és mindkét esetben nincsenek klinikai tünetek.
Azokat az állatokat, amelyek nem reagáltak összehasonlító intradermális tesztre, legalább 42 nap elteltével további vizsgálatnak kell alávetni. Azokat az állatokat, amelyek nem reagálnak negatívan erre a második vizsgálatra, úgy kell tekinteni, hogy pozitívan reagáltak a tesztre.
2.2.5.3.3 Az állomány hivatalosan tuberkulózistól mentes státusza felfüggeszthető, és az állományból származó állatok nem léphetnek be a Közösségen belüli kereskedelembe, amíg a következő állatok státusát vissza nem állítják:
a) olyan állatok, amelyekre úgy tekintettek, hogy nem reagálnak egy egyszerű intradermális tuberkulin-tesztre;
b) olyan állatok, amelyeket egyszerű intradermális tuberkulin-tesztben pozitívnak tekintettek, de összehasonlító intradermális teszt formájában ismételt vizsgálatra várnak;
c) olyan állatok, amelyeket nem reagáltak összehasonlító intradermális vizsgálatra.
2.2.5.3.4. Ha a közösségi jogszabályok előírják, hogy az állatoknak a mozgás elõtt intradermális vizsgálaton kell átesniük, a vizsgálatot úgy kell értelmezni, hogy egyetlen olyan állat sem helyezhetõ el a piacon a közösségen belül.
2.2.5.3.5 2.2.5.3.5. Annak érdekében, hogy egy állományban vagy régióban meg lehessen mutatni a fertőzött és beteg állatok maximális számát, a tagállamok módosíthatják a teszt értelmezési kritériumait a jobb érzékenység elérése érdekében, a 2.2.5.3. Pontban említett összes nem meggyőző reakcióval. 1. (a) b) és 2.2.5.3.2. levél b) pozitív reakciónak tekinthetők.
3. TOVÁBBI VIZSGÁLAT
Annak érdekében, hogy az állományban vagy régióban meg lehessen mutatni a fertőzött és beteg állatok maximális számát, a tagállamok engedélyezhetik az OIE diagnosztikai tesztekre és oltásokra vonatkozó szabványainak kézikönyve, 2000. évi 4. kiadás, 2000. évi gamma-interferon teszt alkalmazását., 2.3.3. Fejezet. (szarvasmarha-tuberkulózis), a tuberkulin teszt mellett.
4. ÁLLAMI INTÉZMÉNYEK ÉS NEMZETI REFERENCIA LABORATÓRIUMOK
4.1 Szerepek és felelősségek
Állami intézetek és referencialaboratóriumok, amelyek a 3.2. felelősek a (2) és (3) bekezdésben említett tuberkulinok vagy reagensek hivatalos vizsgálatáért saját államukban annak biztosítása érdekében, hogy ezek a tuberkulinok vagy reagensek mindegyike megfelelő legyen a fenti előírásokhoz képest.
4.2 Állami intézetek és nemzeti referencialaboratóriumok felsorolása
Paul-Ehrlich Institut (PEI), Bundesamt für Sera und Impstoffe, D-23207 Langen; Szövetségi Egészségvédelmi és Állatorvosi Intézet - Jena környéke - D-07743 Jena;
Institut Scientifique de la Santé Publique - Louis Pasteur, 14 Rue Juliette Wytsman - B 1050 Brüsszel - Belgium;
Országos Állatgyógyászati Laboratórium, Fougères;
4. Luxemburgi Nagyhercegség:
A szállító ország intézete;
Felső Fokozó Közegészségügyi Intézet, Róma;
Központi Állattenyésztési Intézet Lelystad (CIDC-Lelystad), Lelystad;
Danmarks Veterinærinstitut, Bülowsvej 27, DK-1790 Koppenhága;
A szállító ország intézete;
9. Egyesült Királyság:
Állatorvosi Laboratórium, Addlestone, Weybridge;
Kentro Kentinatri Kindramatonos, Nápoly 25, 153 10 Ainea;
Sanitárius és állattenyésztési laboratórium Granadában;
Laboratorio Nacional de Investigação Veterinária, Lisszabon;
Bundesanstalt für veterinärmedizinische Untersuchungen, Mödling;
Állategészségügy és állategészségügy - laitos - Állatorvosi és élelmiszeripari kutatóintézetek, Helsinki;
Statens veterinärmedicinska anstalt, Uppsala.