20 találat (1 oldal)
gyengül 1. a kimerültség által a kimerültség gyengévé, gyengévé • gyengül • gyengül • gyengül: a test hosszú betegség által legyengült, (z) meggyengült, meggyengült • kifej.: motyogás • motyogás • motyogás (mumpussá válik, mint egy rongy): izmainak motyogása • elsorvad • vékony. megnagyobbodik (elsorvad) • zsibbad • zsibbad: zsibbad, zsibbad a test • beszl. lógni • elesni • hívni. elesik: felakasztották a kilőtt madarat, leengedték szárnyaikat; kezei lehullottak a fáradtságtól. hogy megvédje • pl. idegesíteni: a menyasszony valahogy kiborult • arcot csinálni • arcot csinálni (arczá válni): járni
2. veszít az intenzitás, erő, aktivitás stb. • gyengül • gyengül • leesik • leesik: emlékezete már meggyengült, (z) meggyengült; a hangulat leesett, leesett • megbénít • zsibbad (az ember mentális képességeiről): megbénul az akarata; figyelme zsibbadt • lenyugodni • lenyugodni • lehűlni: az érdeklődés alábbhagyott, a lelkesedés lehűlt • ellazulni • elengedni • elengedni: a fájdalom enyhült • enyhít • enyhít: a fagyok enyhültek, enyhültek • engednek: a szél feladja túlóra
gyengülnek gyengülnek, gyengülnek (op. erősödnek) • gyengülnek • gyengülnek • gyengülnek: a szél (z) meggyengült; a betétre nehezedő nyomás gyengült (z) • lenyugodni • elnémulni • kimenni • leesni • leesni (intenzitásában, erejében, aktivitásában): az érdeklődés alábbhagyott; a lelkesedés elhalványult; emléke leesett, láza leesett • könyv elhalványul (elveszíti erejét): a remény nem halványul el • gyengül • hígul. megfázni • kimerülni • fáradni • megbetegszik (megerőltetés, kimerültség, betegség stb.): teste legyengült betegség után; a robotban gyorsan elfogyott, fáradt volt • zsibbadni (zsibbadni): a betegségtől mindannyian bólintott • felhígult. nagyít (idős korban gyengül, elsorvad) • kifej. elhalasztás • hívássá válás. kifejez lélegezz ki (maradj rakoncátlan, nem tudsz tovább dolgozni, stb.): két órás fáradozás után teljesen kifújtuk a levegőt
a teher nehézzé, letargikussá válik (a testre és annak részeire vonatkozóan) • gyengévé válik • kifejez. mérlegeljen: a feje nehéz volt, nehéz, a lába vékonyabb volt. megnehezíti (Rázus) • legyengülni • süllyedni: a borból az egész nehezedett le
lógni, hogy bejusson a lógó al. alacsonyabb helyzet (általában tehertől, tehetetlenségtől) • esés • esés • könyv. lóg: hóval nehéz ágak lógtak, lehullottak, lógtak • kifej. . leesik (vállon, orcán) • nat. kifejez gurgle: gurgle kupakja • túlnyúlás (maradjon lógva valamin vagy valamin): a feje túlnyúlik a szék támláján
megadás 1. versengésben, harcban stb. ismerje el az ellenség felsőbbrendűségét • megadás: a város védői megadták magukat, harc nélkül megadták magukat • megadják magukat: az ellenfél nyomására képviselőink kapituláltak; az ellenség nem volt hajlandó megadni magát • fraz. dobjon puskát/puskát rozsba • adja fel (általában negatívummal): Nem adjuk fel ilyen könnyen!
2. elsajátítani, irányítani valaki al. valaminek • engedjen meg: adja meg magát, engedjen a jövő félelmeinek • adja meg magát: engedje meg magát a félelemnek, bánatnak, bánatnak • engedelmeskedjék • engedelmeskedjék: engedelmeskedjen a szerelemnek, engedelmeskedjen a nő minden szeszélyének • benyújtani: a bennszülöttek elálltak ellenállás nélkül: az érvek nyomására visszavonta, elutasította kérését
3. menjen kisebb intenzitásra • engedjen • engedjen el • engedjen el: a tél már februárban adott, már feladta, elengedte, elengedte, enyhítette • enyhíti • enyhíti • gyengíti • gyengíti • visszavonul: a fájdalom alábbhagyott estére, (legyengült), visszahúzódott • állj meg • nyugodj meg • nyugodj meg • gyengül: a szél megállt, meggyengült; az eső alábbhagyott
enyhíteni 1. erő, intenzitás elvesztése (általában testi vagy lelki érzésekről, természetes állapotokról) • megengedni • enyhíteni: a fog fájdalma enyhült, elengedett, elengedett; február végén a fagyok enyhülnek, elengednek, elengednek • könnyítenek • enyhülnek: egy év után enyhült a gyász • visszavonulás • megállás • leállítás • gyengül • gyengül: este a felhőszakadás leállt, (meggyengült) • gyengül: erőfeszítéseik gyorsan gyengül • feladja • lenyugszik • lenyugszik: egy óra múlva a vihar engedett, elcsendesedett, lenyugodott
2. alacsonyabb ár, érték • futás • árengedmény tárgyalása: nem akart lassítani, futni, leárazni az árat vagy a koronát • elvinni • felszabadítani • megengedni (követelésekből, árból stb.): Nem szeretnek szabadulni ötleteitől, állításaitól
elengedni 1. tegyen valami feszültet, feszeset, feszeset; engedje fel kissé (húzza meg újra) • lazítsa meg • lazítsa meg: lazítsa meg, lazítsa meg a kötelet, az övet, az övet; lazítsa meg, lazítsa meg a nadrágot, a kantárt
2. elveszíti a kohéziót, megreped, megreped • felszakad • felszakad: a gumiabroncs lapított, felszakadt; felfújt léggömb elengedett, felrobbant, puffadt; a vízvezeték megrepedt, felszakadt • meglazult • szakadt • szakadt (általában a szövet körül): a nadrág ugráskor szakadt, szakadt; a harisnya térdre szakadt
3. (fizikai vagy mentális érzésekről, természetes állapotokról) kevésbé kezd hatni, elveszíti erejét • ellazul • enyhít: a fájdalom enyhén enyhül, enyhül, enyhül; haragját még mindig nem engedte el, nem engedett; tél márciusban enyhült, enyhült; hő megengedett • enyhítésére • enyhítésére • gyengülésre • gyengülésre • alábbhagyásra: sajnos alábbhagy, gyengül, alábbhagy • visszahúzódik • megszűnik • megnyugszik • lenyugszik: megfázik, a fájdalom alábbhagyott, alábbhagy • megszűnni (teljesen eltűnni, elpusztulni): az esőre visszavonult, abbahagyta; a láz reggel leállt, leállt • megadódik: a betegség idővel alábbhagy • gyengül: a vihar hirtelen gyengül
4. o. visszavonulás 2, 3 5. o. elhagy
összeomlani) lo, összezsugorodott; pénztárcám összezsugorodott • megijesztett: a tó egyszer siratott, egyszer felemelkedett • leesett • meggyengült • megereszkedett • megereszkedett (meggyengült, elveszíti rugalmasságát): szárnyai lógtak
2. csak együtt. erő (k) erő kézzel, tenyérrel élesen tegye a kezét, a tenyerét (általában a döbbenet, kétségbeesés stb. Jelében) • pofon • repedés • szorítás: nyál (k) erő, pofon kézzel, tenyérrel • hajtogatás (csak kötőszó. hajtsa össze a karjait, kezeit): annyi szerencsétlenségre hajtotta a karját • híg. Kopog: Megremegett a keze csodálkozásától
kuss 1. állítsd meg a hangzást (a hangokról vagy azok forrásairól) • kussolj • kussolj • kussolj • kussolj: az utcai sikolyok elnémultak, elhallgattak, elhallgattak; a dalok csendesen némaak voltak, némaak, némaak; hirtelen mindenki elhallgatott a beszélgetésben, hallgattak • lenyugodni: a nevetés hirtelen lecsillapodott • elfelejtette • kifej. elnémít • elnémít • kifejez. fókusz • költő. meghalni • csendben maradni (egy időre abbahagyni a beszélgetést): elfelejteni, szótlanná válni a félelemtől, a csodálkozástól; egy ideig szünetelt • kifej. hígított. megfulladni: a gyerekek meglepetéstől a fulladásig • pl.: hallani • sóhajt: a gyülekezet meglepetten hall; az éneklés bűzlik • csípés (részben legyen egy kicsit csendes): a sírás csípős • gyengül • gyengül • gyengül • lenyugszik (elveszíti az intenzitást, az erőt; a hangról): a dobok nem álltak meg • megálltak: a szél tekerése leállt • könyv. kialszik: a nevetés egyszerre kialszik • híg. néma: mormolta a távolban a visszhang
2. hogy megszüntesse létét, megszűnik létezni (általában a természeti jelenségekről, hangokról stb.) • megszűnik • megszűnik • visszahúzódik • lenyugszik: egy óra múlva a vihar megszűnt, megszűnt, visszahúzódott • elmúlik • elpusztulni: a tabletta utáni fájdalom eltűnik; eltűnik a távolban éneklés
csendesnek lenni 1. csendesebbé válni, csendesnek lenni (a hangról) • elnémítva: a hívás el van némítva, elnémítva • elnémítva (kicsit): a szomszéd szoba nevetése csillapodik • elhallgat ( részben egy kicsit): minden körülötte
2. elveszíteni az intenzitást, az erőt • megnyugodni • megnyugodni: a harag rohama alábbhagyott, enyhült; a sírás alábbhagyott • gyengült • gyengült • gyengült: a vihar (ok) gyengült, gyengült • megnyugodott: bánata kissé megnyugodott • lelassult • lelassult: a tempó lelassult, lelassult
o. be is csuk 1
depresszió 1. érzelmi állapot, amelyet szomorú hangulat, bizalomvesztés, érdeklődés elvesztése, alacsonyabbrendűség érzése, lassú gondolkodás • depresszió • depresszió • szorongás: depressziónak, depressziónak, feszességnek • gyengeségnek • nehézségnek • penzivitás • szédülés • fájdalom • szorongás bizonytalanság érzése valami ismeretlen iránt) • melankólia (depresszió mentális állapota) • melankólia • undor • könyv.: beképzeltség • depresszió • lép (unalomhoz kapcsolódó melankólia): lépe van • világfájdalma: világfájdalmai vannak
2. geol. tengerszint alatti terület • szurdok
gyengeség p. fáradtság, depresszió 1
a test fáradtságos állapota, amelyet hosszan tartó megterhelés, kényelmetlenség stb. okoz: fáradtság hosszú vonatúton, tavaszi fáradtság • fáradtság: fáradtságot okoz • kimerültség • kitartás • befejezés
malát 1. fizikailag al. értelmi fogyatékos; jelezve a fizikai al hiányát. mentális erők (op. élénk, éles) • legyengült: lomha, legyengült testét emelte ki az ágyból • legyengült • gyenge • halvány: a sebesült gyenge, halk hangon hangzott • gyenge • tompa • homályos: gyenge, homályos tempó; gyenge, unalmas teljesítmény • fáradt • kimerült • zavart • hívás. kifejez fonnyadt (lassú a fáradtságtól): fáradt, kimerült látás; fáradt, lesoványodott, elszáradt elme • depressziós • depressziós • zaklatott • könyv. depressziós (a mentális erő hiányára utal; op. vidám): lehangolt, depressziós, torz tekintettel nézett ránk • pl. enyhe (mozgáskoordináció nélkül): a vak enyhe mozgásai • pl. morcos (bizonyos ügyetlenségre, alkalmatlanságra utal): a hőségtől az egész morcos
rugalmatlan 1. amely nem képes visszatérni az eredeti helyzetbe, amely elvesztette rugalmasságát (op. rugalmas) • lelógó • meggyengült • pl.: fonnyadt • fonnyadt: rugalmatlan, petyhüdt alak; megereszkedett, megereszkedett, elszáradt bőr (az arcon) • merev • mérő • pren. fa (amelyet nem lehet hajlítani; op. rugalmas): rugalmatlan, hajlíthatatlan, mérõ gerinc; fatáncos • kifej. csípős (rugalmasság és erő nélkül): rugalmatlan, csípős izmok
2. aki nem tud rugalmasan, gyorsan reagálni a változásokra stb. ennek bizonyítéka (op. rugalmas) • nem feltűnő • esetlen: rugalmatlan, nem feltűnő üzletember; nem feltűnő, esetlen üzletember • pejor.: esetlen • esetlen: esetlen, ügyetlen üzletvezetés • nehézkes (a gondolkodásban rugalmatlan): esetlen hangszórói reakciók (op. gyors) • alkalmazkodatlan (alkalmazkodni képtelen) • alkalmazkodatlan: rugalmatlan, alkalmazkodhatatlan reklám • csontos • mérhető • könyv.: merev • merev: csontosodott, kimért, merev, merev gondolkodás
legyengült 1. amelynek kevesebb ereje, intenzitása van, mint korábban al. az elején (op. kibővítve) • csökkent • csökkent • csökkent: gyengült, csökkent az érdeklődés; gyengült, csökkentett, fogyatkozó hallgatók figyelme • furcsa. atrófiás
2. akinek fizikai al. a mentális erő meggyengült; ilyen gyengeséget jelez • gyenge • gyenge • letargikus: gyenge, gyenge, gyenge idős ember; legyengült, letargikus test; gyenge, gyenge idegzetük van • halvány • legyengült • pl. gyászos: halk hang; gyenge, izmos izmok • kimerült • fáradt • fáradt • kimerült (általában fizikai megterhelés következtében): kimerült látás; fáradt, megállt mozgások; kimerült, kimerült szervezet • depressziós • depressziós • elcsúfított • kifej.: hervadt • hervadt • lefelé (szellemileg legyengült): depressziós, zaklatott elme; depressziós, elszáradt hangulat • rugalmatlan (eredeti rugalmasság nélkül) • lelógó: megereszkedett, rugalmatlan bőr • rugalmatlan (eredeti rugalmasság nélkül): rugalmatlan gerinc
megbénult 1. aki elvesztette a működésének, fejlődésének stb. • legyengült • meggyengült • pl. bénult: bénult, legyengült akarat; megbénult, legyengült gazdaság • diszfunkcionális • diszfunkcionális (nem tölti be funkcióját): megbénult, diszfunkcionális ipar; bénult, diszfunkcionális szállítás • nehéz (nagyon nehéz körülmények között hajtják végre): a gazdaság nehéz működése
2. o. megbénult 1 3. o. kábult 1
gyenge 1. amelynek kevés fizikai ereje van (op. erős): gyenge, mint légy • ellenáll a törékenyeknek (ami fizikailag vagy mentálisan nem elég erős; amely nem bírja a betegségeket, a nagyobb terhelést, változásokat stb.): ellenálló, törékeny organizmus • gyenge • lesoványodott: csak a lélek megy aludni gyenge, lesoványodott testében. aszténikus • rossz közérzet • gyengült • gyengült • gyengült • gyengült • gyengült • legyengült (fizikailag): aszténikus beteg; lomha, legyengült, legyengült, legyengült, legyengült, legyengült gyermek nem tud járni • gyenge • egészségtelen • megtört • instabil (gyengeség a morbiditás miatt): gyenge, egészségtelen, megtört, instabil egészségi állapot; beteg öregember • rakoncátlan • tehetetlen • gyengélkedő • halvány • zsibbadt (aki elvesztette az erejét): rakoncátlanul, tehetetlenül fekszik, képtelen az ágyban; üljön zsibbadva, halványan • finom • finom • érzékeny: gyenge, finom, finom, érzékeny a gyomorra • hűvös • pl.: szúró • csípős • szúró: szúró izmok; denglive, csicsergő gyermek • elengedve: kitolt lerakott lovak • pl.: gyenge • gyenge • gyenge • gyenge • gyenge (nagyon gyenge) • gyenge (túl gyenge)
2. ami nem kielégítő, bizonyos szempontból elégtelen (op. Erős, nagy) • elégtelen • nem kielégítő • elégtelen: csak gyenge, elégtelen bizonyíték van; gyenge, nem kielégítő, elégtelen nyereség • kicsi • kicsi (op. nagy, gazdag) • gyenge: kicsi, kicsi a termés; rossz év • rossz • nyomorult: rossz, nyomorult alvás • alacsony • gyenge • gyenge • szerény: alacsony színházi látogatottság; szegény, gyenge jövedelem; gyenge, nagyon szerény ismeretekkel rendelkező hallgatók • átlag alattiak • normálisnál alacsonyabbak (az átlagosnál gyengébbek): átlag alatti diákok, teljesítmény • pl. vékony: vékony ebéd • csipetkék • bárkák (túl maradványok) • könyv. ritka: szúró, ritka nap • sápadt • kifej.: gyenge • pramizerný • pren. kifejez tea (nagyon gyenge): a győzelem sápadt reménye; ezek gyenge, csekély eredmények • gyér: ritka leves • unalmas: unalmas emlékek, unalmas jövőgondolat • rövid • szivárgó • szklerotikus • feledékeny (emlékezetet érintő) • rossz • gyenge (túl gyenge) • pl.: gyenge • gyenge • gyenge • gyenge • gyenge
3. amelynek alacsony intenzitása van (op. Erős): gyenge ütés • csendes • tompa • fojtott • suttogott • suttogott • nyikorgott • vékony • kifej. beragadt (a hangról, a hangról): halvány, csendes, tompa, fojtott nyögés; gyengén, suttogva, suttogva, nyikorgó, vékony hangon felülmúlja • sápadt • világos (kb. szín): halvány, világoskék árnyalat • homályos • homályos • homályos: homályos hangok, halvány fény; halk, homályos éneklés • enyhe • észrevehetetlen • szelíd: ajka enyhe, észrevehetetlen, szelíd mosolyra húzódik • halvány • észrevehetetlen • megfigyelhetetlen: gyenge hó, észrevehetetlen, észrevétlen villanás az égen • lek. fonalas: gyenge, rostos impulzus • pl. morcos • híg. villogó (gyenge fény) • költő. szemcsés • gyenge (túl gyenge)
4. akinek kevés feltételezett képessége van, a kívánt tulajdonságokkal rendelkezik (személyről; op. Képes, jó, minőségi) • gyenge: gyenge, gyenge tanuló • képtelen • rossz: képtelen, rossz szakértő • tehetségtelen • sikertelen • nem ismeri fel: gyenge, tehetségtelen, sikertelen színész; el nem ismert művész • pren. kifejez tea: teaénekes, • gyenge
5. o. rugalmas 2 6. o. vékony 1, vékony 1, 3, gyenge 7. o. tehetetlen 1, 2 8. o. rossz 2
tompa 1. amelynek gyenge pengéje van, amelynek élessége elveszett használatakor (op. éles) • életlen • életlen • életlen: vágja a kenyeret tompa, éles, életlen, éles késsel • tompa • tompa • lépcsős • tompa • tompa, tompa, lépcsős fűrészfogak • tompa (túl tompa)
2. amelynek nincs éles csúcsa, éles, hegyes alakja (op. Éles): tompa orra (op. Hegyes, tiszta, terminális) • lekerekített • lapos: lekerekített, lapos reszelőhegy; lekerekített, lapos asztalszél • életlen
3. homályos (a hangról) • üreges • sötét: tompa, üreges ütések; tompa, üreges, sötét hang; messziről sötét zúgás hallatszott • pren. fa
4. amelynek nincs al. aki elvesztette az észlelés, azonnali, éles reagálás képességét (az emberről és érzékeiről); ennek a • unalmas • unalmas könyvnek a bizonyítékai. blasé (unalommal teli, elárasztja az élet) • apatikus • letargikus • közönyös: tompa, zsibbadt, támogatott állú apatikus; lángoló, apátikus, letargikus, közömbös arckifejezés • üres • lelketlen • kifejezéstelen • homályos (op. okos, szellemes): üresnek, lelketlennek látszik; tompa, homályos szemek • meggyengült • meggyengült • érzéketlen • könyv. érzéketlen (kimerültség, lemondás, közöny miatt nem érzékelhető): legyengült, legyengült, érzéketlen, érzéketlen érzékek