Hogyan ne fulladjon el az államháztartás, a nyugdíjak, az oktatás és az egészségügy

A közigazgatás működtetése pénzügyek nélkül nem valósítható meg. A jó politikusnak meg kell értenie az államháztartást, hogy jó és felelős menedzser is lehessen. A Politikai Akadémián átfogóan az államháztartásra összpontosítottunk - a nyugdíjak és segélyek finanszírozásától a legszegényebbekig, az oktatás és az egészségügy finanszírozásáig.

nyugdíjak

Első nap: Radovan Ďurana, Vladimír Burjan, Peter Dráľ

Az idei Politikai Akadémia második szemináriumára 2017. október 25. és 28. között került sor. A téma az államháztartás volt, különös tekintettel az oktatás, az egészségügy és a szociális rendszer finanszírozására. Az első napot az államháztartás és a nyugdíjrendszer szakértője, elemző nyitotta meg Radovan Ďurana az INESS-től. Bevezető előadást tartott a közigazgatás finanszírozásának átfogó áttekintéséről. Elmagyarázta, honnan veszi az állam a pénzt, melyik közigazgatási osztály tölti a legtöbbet, mennyit és hogyan osztja el a kormány az adóbevételeket. Ugyanakkor szemléltette az egyes kiadási és bevételi tételek arányát, még az államadóssághoz viszonyítva is. Az átfogó előadást gyakorlati műhely követte, amelyen a résztvevők alkalmazhatták az újonnan megszerzett ismereteket, amikor 1 milliárd eurót kellett megtakarítaniuk állami forrásokból. A résztvevők csoportokban dolgoztak, és a végén bemutatták megoldásaikat a közigazgatás ésszerűsítésére, amelynek köszönhetően kiegyensúlyozott költségvetést tudnak elérni. Radovan Ďurana kommentálta a bemutatott megoldásokat és értékelte azok valóságát, a jelenlegi politikai prioritásokra tekintettel.

A délutáni blokkkal folytatta Vladimir Burjan, a Dobrá škola magazin főszerkesztője és a Tanuló Szlovákia című dokumentumfilm társszerzője. Burjan úr előadását az iskolarendszernek és a szlovák oktatás problémáinak elemzésének szentelte. Az iskolarendszer válságának gyökereiként Ausztria-Magyarország abszolutista rendszerét határozta meg, amely területünkön bevezette a kötelező iskolalátogatást. A tekintélyelvű állam hierarchikus elemeket is alkalmazott az iskolarendszerben, amelyek nincsenek összhangban a mai társadalom demokratikus alapelveivel. Az oktatás nagyon konzervatív, lassan újul meg, ami oda vezet, hogy a mai iskolákban megtalálhatók a tekintélyelvű időszak elemei. Az előadó Finnország példáját hozta fel, amely a nemzetközi rangsor szerint kiváló oktatási rendszerrel rendelkezik, de ott is, ahol több mint 20 éve dolgoznak az innováción.

Az oktatási rendszer másik problémája a hallgatók döntéshozatali lehetőségeinek hiánya volt. Azt állítják, hogy a gyerekek nem tudják, mi a jó nekik. Burjan azt állítja, hogy a fiatalabb hallgatók számára is van hely az önálló döntéshozatalra, de gyakran még a középiskolásoknak sincs sok lehetőségük az önmegvalósításra vagy a döntéshozatalra. A tanítást egy manufaktúrához hasonlította, ahol a tanár belép, tanít, elmegy és jön a következő. A hallgatók passzívan kapják az információkat, és nincs sok lehetőségük az interakcióra. A szlovák oktatás egyik fájdalmának a mikromenedzsmentet és a szigorú szabályozást írta le, amelyek nem teszik lehetővé az új tanítási módszerek alkalmazását. További problémaként említette a munkaadók erőteljes lobbizását az oktatásban, amelynek során a diákokat csak munkavállalóként, nem vállalkozóként oktatják. Az előadást beszélgetés követte, ahol a felvázolt témákat mélyebben megvitatták.

Ő vezette a másik két blokkot Peter Dráľ, az Új Oktatás portál elemzője, aki részt vesz a "Van értelme" kezdeményezésben vagy a "Szeretnénk többet tudni" kampányban is. Az első blokkban bemutatta a résztvevőknek az "Atlas on the future of education in Slovakia" dokumentumot, amely a különböző közösségek oktatással kapcsolatos elképzeléseinek és véleményeinek összefoglalója. Ugyanakkor a résztvevőkkel megvitatta a gyermekek és a felnőttek oktatásának különbségeit, arról, hogy az oktatás mely területeit határozták meg értelmetlenül és milyen következményekkel jártak. Később a vita a közvélemény-kutatásokra és azok iskolai rendszerben való alkalmazhatóságára tért át. Dráľ kritizálja az adatgyűjtés módját, amely nem tükrözi a tanulók és hallgatók valós igényeit. Problémaként jellemezte az alapítók, az iskolák és a jogszabályok közötti kompetenciák tisztázatlan megosztását is.

Megnyitottuk a pályázatot a Politikai Akadémia 3. évfolyamára:
"A regisztráció (link) június 30-ig tart nyitva, de a kapacitás évente 50 jelentkezőre korlátozódik. Jelentkezzen be a lehető leghamarabb.

Második nap: Ľudovít Ódor, Radovan Ďurana, Róbert Chovanculiak

Másnap nyitotta meg a Politikai Akadémián Ľudovít Ódor a költségvetési felelősségről szóló tanácsi Az első blokkban a hiányról és annak elfogadhatóságáról beszélt a társadalomban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a költségvetési hiányt manapság gyakran normális állapotnak tekintik. Ugyanakkor a kiegyensúlyozott költségvetés célját az újévi kötelezettségvállalásokhoz hasonlította, amelyeket gyakran nem tartanak be, mert az emberek tökéletlen lények és különféle betegségeknek vannak kitéve. Ódor szerint 4 előfeltétel megléte szükséges a költségvetési felelősség növeléséhez: világosan meghatározott költségvetési célok, a szabálysértésekért járó büntetések, a támogatók (szavazók) és a választottbírák nyomása. Számos eszközt mutatott be e feltételezések megvalósításához.

Az első eszköz a fiskális tanács, amelynek közvetett befolyása és nyomása van a politikusokra. A nagyobb hatékonyság második útja a vétójog a költségvetés jóváhagyása során. Például, ha az elnöknek joga van feloszlatni a kormányt, ha a költségvetési cél nem teljesül, az nagyobb nyomást gyakorol a jóváhagyási folyamatra. A hiány nem jobb- és nem baloldali, a politikai preferenciák kiegyensúlyozott költségvetés mellett is alkalmazhatók. Ugyanakkor inspirálódhatnak a fiskális akadályok más országokban, ahol sikeresebb és kevésbé sikeres statisztikákat látunk. A hiány-adósság viszonnyal kapcsolatban Odor számos gyakorlati példát hozott fel arra, hogy a gazdaságok hogyan stabilizálódtak a pénzügyi válság után. A Szag szerint a kis gazdaságok kevésbé tolerálják az adósságokat, mint a nagyok, mivel általában magasabbak az adóbevételek.

Az előadás végén az előadó ismertette az adósságfékezés mechanizmusát és a szabálysértés büntetését. Megemlítette a nyugdíjrendszert és az idősödő népességnek az államháztartásra gyakorolt ​​hatását is. A következő műhely híd volt a nyugdíjrendszer kérdésével. A résztvevők azt a feladatot kapták, hogy állítsák fel a nyugdíjrendszert úgy, hogy az pénzügyileg fenntartható legyen. Csoportokban dolgoztak, majd eredményeiket bemutatták Ľudovít Ódornak és Radovan Ďurannak, akik értékelték a rendszerek hatékonyságát és megvalósíthatóságát.

Újra megnyitotta az első délutáni blokkot Radovan Ďurana az INESS. Az előadásban elmagyarázta a társadalmi rendszer működését. A szociális rendszer előnyeit három ágra osztotta, a finanszírozás jellege szerint - segítségnyújtás, támogatás és biztosítás. Megismertette a résztvevőket a nagycsaládosok szociális juttatásainak kérdésével, amelyet Szlovákiában nagyon szigorúan határoznak meg. Az előadás másik pontja a szociális szolgáltatási szektor volt, amelyet régóta problémásnak tartanak. A szociális ellátó otthonokban jelentkezők száma körülbelül 7700. Az előadás másik témája a nyugdíjrendszer volt. Ďurana elmagyarázta, hogyan számítják ki a nyugdíjakat, miben áll a levezetett minimális nyugdíj, és miben különbözik azoktól a nyugdíjasok anyagi szükségletekben nyújtott ellátásától, akik életük során nem dolgoztak.

Az előadást gyakorlati műhely követte, amelyen a résztvevőknek lehetőségük volt mélyebben gondolkodni a társadalmi rendszerről az alapjövedelemről szóló vita kapcsán. A csoportok résztvevői az alapjövedelemre vonatkozó saját javaslataikon dolgoztak, ami szintén elfogadható lenne a költségvetésben. A végén bemutatták ötleteiket Ďurannek, aki értékelte a javaslatok előnyeit és hátrányait.

Kora este a résztvevők lehetőséget kaptak konzultálni olyan projektekkel kapcsolatban, amelyeket a Politikai Akadémián folytatott tanulmányaik részeként fognak megvalósítani. Az első négy résztvevő bemutatta a projekt előrehaladását, megosztotta tapasztalatait és egyéb terveit. Később egyéni konzultációkra került sor Marie Stracenskával, amikor az egyes projektek céljait egyértelműbben meghatározták. Időközben megvitatták az oktatási rendszer finanszírozását és felállítását a Robert Chovanculiak az INESS-től.