A test adaptív fiziológiája miatt, amely minden intenzív testmozgás után megváltoztatja biológiai beállításait, a kocogással vagy a gyaloglással szemben még egy előnye van a futásnak, és ez az égés, amely a futás vége után is egy ideig tart. Ez az utóégetés egyszerűen egy megnövekedett kalóriaégetési állapot, amely meghaladja az alap kalóriaégetés értékét, amely hazánkban nyugalmi állapotban zajlik, és ez a megnövekedett állapot még egy ideig fennmarad minden intenzív aerob edzés után.
Ez az egyik oka annak nagy intenzitású intervallum edzés annyira hatékony, és annak az oka is, hogy miért érünk el jobb eredményeket, ha a kocogáshoz vagy a gyalogláshoz képest igényes tempóban futunk. A séta után a test szinte azonnal visszatér normál alapégési üzemmódba, míg a gyors futás állapotot teremt megnövekedett energiafogyasztás, amely vége után akár fél óráig is eltarthat.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a futás körülbelül kétszer annyi kalóriát éget el, mint a gyaloglás, és ezt még nem számoljuk. utóégetés, amely csak futás után következik be, vagy nagy intenzitású intervallum edzés. A kocogás valahol a kettő között van, és néha kevesebb kalóriát égethetünk el kocogással, mint gyors gyaloglás követelésével, ebben az esetben leginkább a bokán vagy a csuklón lévő súlyokkal.
Ha azonban a kardiovaszkuláris edzés elsődleges eszközének a gyaloglást tekintettük, akkor figyelembe kell vennünk, hogy körülbelül kétszer annyit kellene gyalogolnunk, mint amennyit futnánk. Tehát figyelembe kell venni azt a tényezőt, hogy minden egyes kilométer futáshoz két kilométer gyaloglás szükséges, hogy azonos számú kalóriát égessünk el.
Végül szem előtt kell tartanunk a test adaptív reakcióját a testmozgásra. A test folyamatosan optimalizálja működését annak érdekében, hogy csökkentse az energiaművelet költségeit.
Ez azt jelenti, hogy ha három hónapig minden nap ugyanazt a távolságot járjuk be, miközben javítjuk a fitneszünket, testünk kevesebb kalóriát éget el egy adott tevékenység során. Ez azt jelenti, hogy növelnünk kell a tempónkat és el kell kezdenünk a futást. Ugyanez vonatkozik a kocogásra is. Valamikor csak el kell kezdenünk. Futás közben meg kell találnunk a módját arra, hogy folyamatosan motiváljuk magunkat a jobb teljesítményre, akár növeljük a sebességünket, vagy a megtett távolság növelésével, vagy a tempónk állandó változtatásával, tehát valójában a nagy intenzitású intervall edzés futási egyenértékét próbáljuk megtenni, ahol folyamatosan változtatjuk a tempót azáltal, hogy egy ideig teljes sebességgel haladunk, majd jelentősen lelassulunk, majd ismét gyorsulunk. A hatékonyabb égés érdekében helyénvaló egy magasabb termogén hatású étrend (magas fehérjetartalmú ételek) beiktatása is, amely meghosszabbítja a kalóriaégetés hatását és egyúttal megvédi izomtömegünket.
Összegzés
Séta, kocogás vagy futás energiára van szükségük testünk adott távolságon történő szállításához, de a futásnak a legmagasabb az energiaigénye, és a leggyorsabb élettani válaszokat is produkálja. A nagy különbség az, hogy a futás, ellentétben a kocogással vagy a gyaloglással, utólagos égési hatást vált ki, amelynek eredményeként a futás vége után néha fél órával az energia eléget.
Alkalmassági és egészségügyi szempontból már megértjük, hogy:
- Ha annyi kalóriát akarunk égetni gyaloglás közben, mint futás közben, akkor körülbelül kétszer kell megtennünk a megtett távolsághoz képest.
- A kocogás gazdaságosabban égeti az energiát, mint a gyaloglás, így kocogáskor kevesebb kalóriát égethetünk el, mint gyors gyalogláskor.
- A futás állandó kihívás a test számára, és minél gyorsabban futunk, annál több energiát használunk fel az adott sebesség fenntartására.
Végül testünk folyamatosan változtatja és optimalizálja működését. És folyamatosan hozzá kell igazítanunk a futási rendszert hozzám, hogy a testünk ne szokja meg az adott edzést, és hogy folyamatosan kénytelen legyen alkalmazkodni az új körülményekhez, mert csak akkor égünk messze a legtöbb energiától és csak akkor valóban haladunk előre.