A szlovák nyelv rövid szótára
fejjel lefelé a hátoldalán, éppen ellenkezőleg: fordítsa meg a ruhát n.
karok -e b. könyv b. karok: n. virágok
nincs doki. bekérni -a: hallgatta, mi n-ju
karok -ia s. a kinyújtott kezek közötti tér; tartalma: tartsa a gyermeket n-i-ben, vigye be a gyermeket n-ia-ba, nyissa meg n.;
üdvözölni, elfogadni valakit, valamit nyitott n-him i fraz. szívesen, szívesen;
(za) n. sena
-
A szlovák helyesírás szabályai
Szlovák szótár (1959 - 1968) 1
bántani, -e/-a, -u/-ajú, rozk. -gumi/-gumi dok. (mit, mit) felhalmoz, előkészíti vágással: n. fa (fa), n. sok szén a bányában;
Alkonyat előtt mindig levágjuk az ágakat. (Ondr.)fejjel lefelé éppen ellenkezőleg, fordítva: fejjel lefelé fordította a kabátját. (Ő c.);
pren. A világ felforgat minket. (Karv.)hibáztatni, -a, -aj doki. felhalmozódni, szerezz összeütközéssel: Aztán köveket tört és letette a ház alapjait. (Ábra.)
|| találkozni, -a, -a gyakran neos. rohanással halmozódnak fel;
pren. támadni (általában a hó körül): hó esett
karok, -ia központ. és a nők karjai. r.
1. a kinyújtott, kinyújtott kezek közötti tér: birtokolni, valamit (valakit) tartani az n-i-ben (az n-i-ben), elvinni, vinni (pl. Egy gyereket) n-ia-ba (n-e-be);
dobni, valakit n-ia-ba (n-e) dobni;
repülni, befutni, belebukni valakibe és megölelni, pren. (és minek) átadni al. hatalomra kerül;
n-i (n-i) valakiben lenni;
nyitott n. tárja szét karjait, hogy megöleljék;
bezár, szorít valakit n-ia (n-e) -be;
Széles karjaiban hordott egy hároméves fiút. (Fr. King) Felemelte üres karját. (Jég);
pren. bázis. n. halál, alvás, álom halál, alvás, álom● üdvözölni, elfogadni valakit nyitott n-m (kedves n) -vel, kedvesen, kedvesen, szívélyesen;
vágyakozva várni valakire nyitott n-t (nyitott n-t);2. a kinyújtott, kinyújtott kezek közötti térbe vihető mennyiség:
zavar, -í, -ia doc. (kinek meghatározatlanul és közösséggel) parancsolni; (Kuk.) Az ezredes megparancsolta az őröknek, hogy hozzák el a lovakat. (Rys.);
ned. megrendelésre, -a, -aj
karhossz m. amely a jobb oldali kocsiban van a haladási irányban: n. ló, ökör