Áttekintés Osteoporosis alatt a csonttömeg, a szerkezet és a funkció elvesztését értjük, amely a csontváz fájdalmas mechanikai instabilitásához és a csonttörések kockázatához vezet. A csontritkulás legfontosabb formái a posztklimatikusak és az idősek

osteoporosis

2004. június 8-án 21: 11-kor Primar.sme.sk

Áttekintés

Osteoporosis alatt a csonttömeg, a szerkezet és a funkció elvesztését értjük, ami a csontváz fájdalmas mechanikai instabilitásához és a csonttörések kockázatához vezet. A csontritkulás legfontosabb formái a posztklimatikus és a szenilis csontritkulás.

Az osteoporosis oka általában a csontképződés és a csontvesztés közötti eltérés. A betegség fő tünetei elsősorban a súlyos csontfájdalmak. A szövődmények közé tartoznak a csonttörések, amelyek tartós csontváltozásokhoz vezethetnek, pl. hogy csökkentse a testmagasságot. A korai stádiumú osteoporosis diagnózisa jelenleg korlátozott. Másrészt a betegség előrehaladott stádiuma egyértelműen meghatározható a röntgensugarakon. Az oszteoporózis kezelése a csontanyagcserére ható gyógyszeres hatásból áll. A kezeletlen csontritkulás még mindig előrehalad, és fogyatékossághoz, valamint gondozást igénylő állapothoz vezethet. Nagy jelentőséggel bírnak a megelőző intézkedések, amelyek a kalciumban gazdag étrend és a rendszeres fizikai aktivitás mellett az átmeneti nők hormonterápiáját is magukban foglalják. Ugyanakkor a hormonális kezelést élesen kritizálják az USA legújabb tanulmányainak köszönhetően.

Meghatározás/általános információk

Az oszteoporózis a térfogategységre eső csonttömeg csökkenésére utal, amely meghaladja az adott életkorra és nemre jellemző természetes sebességet. A csont szerkezetének és működésének egyidejű gyengülése miatt a csontváz fájdalmas mechanikai instabilitása alakul ki a csonttörések kockázatával. A csontritkulás az egész csontvázat vagy csak az egyes csontokat érintheti.

Osteoporosisban egy gyakoribb elsődleges és egy másodlagos forma különböztethető meg. Az elsődleges forma postclimactericusra - azaz a menopauza után bekövetkező osteoporosisra - és a szenilis osteoporosisra oszlik.

Másodlagos csontritkulás

A másodlagos csontritkulás az anyagcserezavarokkal és a hormonkezeléssel járó betegségek következtében jelentkezik. Ezt követően a primer osteoporosis formái tisztázódnak.

Okoz

Körülbelül 40 éves korára az emberi csonttömeg tovább növekszik, egyrészt a növekedés, másrészt a csontsűrűség növelésével, amíg el nem éri az egyéni maximális csonttömeget. Körülbelül 40 éves kortól ezen maximális tömeg alapján kb. 0,5-1,5%. Azok a rendellenességek, amelyek növelik ezt a természetes csontvesztést, csonttörések kockázatával járó csontritkulás kialakulásához vezetnek. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élet első négy évtizedében az amúgy is csökkent csontképződés elősegíti az oszteoporózis kialakulását az alacsonyabb maximális csonttömeg miatt.

A csontképződés csökkenésének okai

  • genetikai tényezők
  • elégtelen fizikai aktivitás
  • elégtelen kalcium- és D-vitamin-ellátás
  • ösztrogénhiány lányoknál és fiatal nőknél, pl. késő pubertásban

Ennek a csökkent csontképződésnek a következményei azonban általában csak 50 éves kor után nyilvánulnak meg. Jelenleg a becslések szerint az osteoporosisban szenvedő betegek nagy száma hozzájárult a betegséghez. én. elégtelen ellátás a második világháború alatt és a háború utáni időszakban.

A fokozott csontvesztés okai (posztklimatikus osteoporosis)

A női hormonok jelentősége az oszteoporózis kialakulásában egyértelműen abból a tényből fakad, hogy a gerincvelő csontritkulásában szenvedő tíz betegből kilenc nő. Az átmenet során a petefészkekben az ösztrogéntermelés leáll. Az ebből eredő ösztrogénhiány sok mechanizmus révén fokozza a csontanyagcserét a csonttömeg csökkenésével. A csontokból felszabaduló kalcium a vér kalciumszintjének enyhe növekedését okozza, ami viszont a kalcium egyensúlyáért felelős hormonok csökkenéséhez vezet. A kalcium felszívódása a gyomor-bél traktusból csökken, míg a kalcium kiválasztása a vesén keresztül nő. Az elmúlt évtized óta megnövekedett várható élettartam miatt a nők "saját" csontritkulást szenvedtek.

Az ösztrogének és a csontanyagcsere közötti kapcsolat terhesség és szoptatás alatt is nyilvánvaló. A szoptatás során az anya kb. 500 ml tej, ami kb. 500 mg kalcium. Ez kb. tíz szoptatási időszak megfelelt az anya csontvázában található teljes kalciummennyiségnek. A kompenzációs mechanizmus ezért fokozott ösztrogéntermelés terhesség alatt.

Az ösztrogének és az oszteoporózis közötti ismert összefüggések ellenére nem minden átmeneti nő betegszik meg. A genetikai hajlam mellett állítólag ma a következő mechanizmusok felelősek:

  • megfelelő kalcium- és D-vitamin-ellátás
  • rendszeres testmozgás

A szenilis csontritkulás okai

Idősebb korban kb. 70 éves kortól szenilis csontritkulás lép fel, amely főleg férfiaknál csonttörésekhez vezet.

A férfiak nemi hormonhiánya lassan öregséggé fejlődik. Ennek a hiánynak a hatása mellett az osteoporosis az élen jár a test elégtelen kalciumellátásában, valamint a testmozgás hiányában.

Frekvencia

A különböző fajok tagjait a betegség különbözőképpen érinti; a fogyatékkal élők gyakorlatilag feketék, míg az európaiak és az ázsiaiak gyakran megbetegednek.

Tünetek

Míg a csonttömeg csak csökken, az oszteoporózis kevés nehézséget okoz. Ha azonban a betegség folyamán csonttörések és deformitások lépnek fel, súlyos fájdalom jelentkezik, amely megakadályozza a további mozgást. Ha hosszú csöves csontok érintettek, mint pl. combnyaktörésnél egyértelmű állapotok vannak. A lábakat már nem lehet mozgatni, a futás lehetetlen. Bár a gerinc törései súlyos fájdalommal is társulnak, gyakran félreértelmezik őket "keresztbe vágva" vagy "isiász". A gerinc törései a testmagasság akár 20 cm-es csökkenését, a kerek hát kialakulását és az ágyéki gerinc megnövekedését eredményezik. Ezek a változások olyan messzire nyúlhatnak, hogy a bordák közvetlenül érintkeznek a medence gerincével! Postclimactericus osteoporosisban az első csonttörések kb. 6-12 évvel a menopauza után, vagyis az utolsó menstruációs vérzés után.

Nehézségeik enyhítésére sok beteg igénybe veszi a mozgás és a gyengéd testtartás korlátozásának eszközét, és az ebből eredő izommerevség fájdalmas. Hosszú betegség után a betegek legfeljebb egyharmada függ a napi segítségtől. Ez az életminőség-csökkenés semmiképpen sem hiányozhat a nehézségek listájáról.

Diagnózis

Jelenleg oszteodenzitometriával és kvantitatív komputertomográfiával lehet meghatározni a csontsűrűséget. Számos csonttöréssel járó, csontritkulás miatt szenvedő beteg azonban teljesen normális értéket mutat. Ezenkívül a mai napig a kezelést nem jósolták a kezelés miatt bekövetkező csontsűrűség növekedése miatt, mivel csökkent a csonttörés kockázata. Ezért a csontsűrűség meghatározásának értéke korlátozottnak tűnik.

Sajnos az osteoporosis diagnózisát a csontdeformációk vagy törések előfordulása előtt ma nehéz bizonyítani.

A röntgenkép fokozott átlátszóságot mutat az egészséges csontokhoz képest. Itt azonban nehézségek merülnek fel a megfigyelő szubjektív értékelésében, és gyakran a különböző forgatási körülmények miatt is. Ezenkívül a csontszerkezet változásai, mint az oszteoporózis korai jelei, csak néhány betegnél mutathatók ki röntgensugárzáson. Mivel a csont meszesedése csak akkor látható röntgensugárzáskor, ha a csonttömeg kb. 30% -kal korai diagnózis nem lehetséges.

Előrehaladott betegség lefolyása esetén a csontokban bekövetkező változásokat általában nem lehet figyelmen kívül hagyni egy röntgenvizsgálaton. A gerincen lehet pl. a csigolyatestek nyilvánvaló törése, valamint ék, hal vagy lapos csigolya képződése az egész gerincen.

A csontanyagcsere változásai ellenére ennek a betegségnek nincsenek tipikus laboratóriumi paraméterei. Nem egyértelmű megállapítások esetén szükség lehet mintavételre, majd a nem kalcifikált készítmény szövettani vizsgálatára.

Nemrégiben ismert, hogy génhiba kapcsolódik a csontvesztéshez és a csonttörések gyakoriságához, amelyeket osteoporosis okoz posztklimakteriális osteoporosisban szenvedő nőknél. Ez egy mutáció az I. típusú kollagén alfa-1 génben. A génteszt felhasználható a génhibával küzdő emberek azonosítására anélkül, hogy meg kellene várni az átmeneti időszakot. A jelenlegi ismeretek szerint az oszteoporózis kockázata háromszoros, ha génhibát észlelnek. Hogy ismét világossá tegyem: a teszt a betegség fokozott kockázatát mutatja, de maga a betegség nem bizonyítható. Ezért fontosnak lehet tulajdonítani a postclimactericus osteoporosis megelőzését, pl. hormonpótló kezelés alkalmazása veszélyeztetett betegeknél.

Terápia

A csontritkulás legsikeresebb kezelése annak elkerülése. A betegségmegelőzési lehetőségeket az alábbiakban soroljuk fel.

A betegség lefolyásától függően a kezelés a csontanyagcserében való fellépésből, a fájdalom leküzdéséből, a csonttörések kezeléséből és a korlátozott életminőség javításából áll, pl. ellátást igénylő állapotban.

Befolyásolja a csontanyagcserét

A csontritkulásban szenvedő betegeknek elegendő kalciumot kell kapniuk étrendjükben, ill. emellett használjon kalciumkészítményeket, mivel ez csökkentheti a csonttörések számát. Ezenkívül ügyelni kell a megfelelő D-vitamin-ellátás biztosítására. A vesekőben szenvedő betegek azonban nem szedhetnek további kalciumot.

Bár a fluorid növelheti a csontképződést, a csonttörések számának csökkenését bizonyosan nem bizonyították. A fluorok nem alkalmasak korlátozott vesefunkciójú betegek számára. A fluort és a kalciumot nem szabad egyidejűleg alkalmazni.

A kalcitonin, a szervezet saját hormonja, gátolja a csont lebontását. A lazac kalcitonin kimutatták, hogy különösen hatékony emberben. Bár a csonttörések előfordulására eddig nem gyakorolt ​​hatást, a kalcitonin enyhíti a fájdalmat a gerincoszlopban szenvedő legtöbb betegben. Ezenkívül bizonyítékok vannak a csonttömeg növekedésére.

A biszfoszfonátokkal lassítani lehet a csont lebontását is. A kutatás során kimutatható volt a csonttörések gyakoriságának csökkenése.

A csonttömeg már meglévő csökkenését nem befolyásolhatja a helyettesítés ill ösztrogénpótlás.

Bonyodalmak

A csontritkulás legfontosabb szövődménye egy törés, a csont törése sérülés nélkül. A gerinc törései különösen gyakran fordulnak elő posztklimatikus osteoporosisban szenvedő nőknél; a combnyak törései rendkívül gyakoriak a szenilis csontritkulásban, amelyek mindkét nemet érinthetik. Idős betegeknél az is előfordul, hogy a szív- és érrendszer betegségei, pl. túl alacsony nyomáson és a lassabb reakcióképesség miatt az esések gyakoribbak, mint fiatalabb korban, amelyeket ráadásul a rosszul edzett izmok sem tudnak megfogni. Ezt "védtelen zuhanásnak" nevezik. Osteoporosisban szenvedő betegeknél az ilyen "védtelen esést" különösen gyakran törések bonyolítják.

Profilaxis

Ha az eddig ismert ill. A betegség feltételezett okai a következő megelőző intézkedésekre vezethetők vissza:

Hormonpótló terápia menopauzás nőknél

Hormonpótló kezelést kell alkalmazni azoknál a nőknél, akiknél fokozott a csontritkulás kockázata. Az osteoporosis fokozott kockázata fennáll azoknál a nőknél, akik

  • nagyon hamar (kevesebb mint 50 év) léptek átmeneti időszakba,
  • hirtelen hormonhiánynak vannak kitéve, pl. a petefészkek műtéti eltávolítása miatt,
  • vékony csontszerkezettel rendelkeznek,
  • vannak csontritkulásban szenvedő családtagjaik,
  • génhibát hordozzon az I. típusú kollagén-alfa-1 génben.

Kombinált készítményeket alkalmaznak, amelyek az ösztrogének mellett progesztogéneket is tartalmaznak. A kezelésnek kb. hat-tizenkét év. Az Egyesült Államokban végzett, legutóbbi, nagyszámú nővel végzett tanulmány azonban jelentős mellékhatásokat mutatott ki, amelyek azt jelentik, hogy a hormonális gyógyszerek terápiában vagy megelőzésben való hosszú távú használatát alaposan át kell fontolni. A mellékhatások olyan súlyosak voltak, hogy még úgy is döntöttek, hogy abbahagyják ezeket a vizsgálatokat. Ezért, mielőtt egy nő megfontolná a hormonok alkalmazását, nagyon gondosan konzultálnia kell a kezelőorvossal, ill. hormonális kezelés szakorvosával!

Kalciumban gazdag étrend

Törekedni kell a napi 1000–2000 mg kalcium bevitelére, amelyet egyrészt kalciumban gazdag ételek, például tej és sajt, másrészt kalcium-sók formájában pezsgőtablettából.

Rendszeres testmozgás

A rendszeres testmozgás nemcsak az izomtömeg növekedését támogatja, hanem a csontok felépítését is. Ezenkívül a gondos testtartás és az izmok merevsége ellensúlyozható.

Előrejelzés

Kezelés nélkül a betegség előrehalad és állandó változásokhoz vezet, például súlycsökkenéshez, hátfájáshoz, súlyos csontfájdalomhoz, többszörös csonttörésekhez. Az állandó fájdalom és a mozgás korlátozása miatt szinte felmerül a fogyatékosság és a külföldi segítségtől való függés. Nagyszámú betegnél nem akadályozható meg a szociális gondozó intézménybe történő elhelyezés.

Ezért a legnagyobb jelentőséget a csontritkulás megelőzésének és korai kezelésének tulajdonítják, mert ily módon lehet ellensúlyozni a betegség kialakulását, valamint annak előrehaladását és szövődményeit.