Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2017/01956-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Remurel 20 mg/ml
fecskendőbe töltött oldatos injekció
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
1 ml oldatos injekció 20 mg glatiramer-acetátot tartalmaz, ami 18 mg glatiramer-bázisnak felel meg előretöltött fecskendőnként.
* A glatiramer-acetát átlagos molekulatömege 5000–9000 dalton között mozog. Komplex összetétele miatt egyetlen polipeptid sem írható le pontosan aminosav-sorrendben, bár a glatiramer-acetát végső összetétele nem teljesen véletlenszerű.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció előretöltött fecskendőben.
Tiszta, színtelen vagy enyhén sárga/barna oldat, látható részecskék nélkül.
Az injekciós oldat pH-ja 5,5 - 7,0, ozmolaritása körülbelül 265 mosmol/l.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A glatiramer-acetát a sclerosis multiplex (SM) kiújuló formáinak kezelésére javallt (a hatékonyságot igazoló populációval kapcsolatos fontos információkat lásd az 5.1 pontban).
A glatiramer-acetát nem javallt primer vagy szekunder progresszív SM esetén.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az ajánlott adag felnőtteknek 20 mg glatiramer-acetát (egy előretöltött fecskendő) naponta egyszer szubkután injekció formájában.
Jelenleg nem ismert, hogy a beteget meddig kell kezelni.
A hosszú távú kezelésről a kezelőorvosnak egyedileg kell döntenie.
Gyermekek és serdülők: Gyermekeken és serdülőkön nem végeztek prospektív, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokat vagy farmakokinetikai vizsgálatokat. Néhány közzétett adat azonban azt sugallja, hogy a 12–18 éves serdülők biztonsági profilja naponta egyszer szubkután glatiramer-acetátot kap, hasonló a felnőtteknél tapasztaltakhoz.
Nincs elegendő információ a glatiramer-acetát 12 év alatti gyermekek számára történő alkalmazásáról, hogy ajánlásokat tegyenek annak alkalmazásához. Ezért a glatiramer-acetát nem használható ebben a populációban.
A glatiramer-acetátot időseknél nem vizsgálták.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
A glatiramer-acetátot nem vizsgálták vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).
A betegeket oktatni kell az öninjekciózás technikájáról, és az első injekciót egészségügyi szakember felügyelete alatt kell megkapniuk, és a beadás után 30 percig felügyeletük alatt kell maradniuk.
Minden nap más és más injekciót kell választani, hogy csökkentse a helyi irritáció vagy fájdalom valószínűségét az injekció beadásának helyén. A beteg számára az injekció beadásának megfelelő helye a has, a váll, a csípő és a comb.
4.3 Ellenjavallatok
A glatiramer-acetát ellenjavallt a következő esetekben:
• Túlérzékenység a glatiramer-acetáttal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A glatiramer-acetátot csak szubkután szabad beadni. A glatiramer-acetát nem adható intravénásán vagy intramuszkulárisan.
A glatiramer-acetát-kezelést az SM kezelésében jártas neurológus vagy orvos felügyelete alatt kell megkezdeni.
A kezelőorvosnak meg kell magyaráznia a betegnek, hogy a glatiramer-acetát injekció beadását követő néhány percen belül az alábbi tünetek közül legalább az egyikhez társuló reakció léphet fel: értágulat (bőrpír), mellkasi fájdalom, légszomj, palpitáció vagy tachycardia. E tünetek többsége rövid ideig tart és spontán megszűnik minden következmény nélkül. Ha súlyos mellékhatás jelentkezik, a betegnek azonnal le kell állítania a glatiramer-acetáttal történő kezelést és orvoshoz kell fordulnia vagy elsősegélyt kell nyújtania. A tüneti kezelést az orvos belátása szerint meg lehet kezdeni.
Nincs arra utaló bizonyíték, hogy a betegek bármely csoportja nagyobb kockázatot jelentene ezekre a reakciókra. Ennek ellenére körültekintően kell eljárni, ha a glatiramer-acetátot szívbetegségben szenvedő betegeknél alkalmazzák. Ezeket a betegeket a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell.
Ritkán jelentettek görcsöket és/vagy anafilaktoid vagy allergiás reakciókat.
Súlyos túlérzékenységi reakciók (pl. Hörgőgörcs, anafilaxia vagy csalánkiütés) ritkán fordulhatnak elő. Ha a reakciók súlyosak, megfelelő kezelést kell elkezdeni, és a glatiramer-acetátot le kell állítani.
A glatiramer-acetátra reagáló antitesteket a betegek szérumában detektáltuk a glatiramer-acetáttal végzett napi hosszú távú kezelés során. A csúcsszintet átlagosan 3-4 hónapos kezelés után érték el, majd csökkent és stabilizálódott a kiindulási értéktől kissé magasabb értékeken.
Ezekről a glatiramer-acetátra reagáló antitestekről nem bizonyított, hogy semlegesítenek, vagy valószínűleg befolyásolják a glatiramer-acetát klinikai hatékonyságát.
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a glatiramer-acetát-kezelés alatt ellenőrizni kell a vesefunkciót. Noha az immunokomplexek glomerulusokban történő lerakódását a betegeknél nem igazolták, ez a lehetőség nem zárható ki.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A glatiramer-acetát és más gyógyszerek kölcsönhatásait hivatalosan nem értékelték.
A meglévő klinikai vizsgálatok megfigyelései és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok nem utalnak jelentős kölcsönhatásokra a glatiramer-acetát és az SM betegeknél általánosan alkalmazott terápia között, ideértve a kortikoszteroidok egyidejű alkalmazását akár 28 napig.
In vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a glatiramer-acetát erősen kötődik a vér plazmafehérjéihez, de nem helyettesíti vagy helyettesíti fenitoin vagy karbamazepin. Mivel azonban elméleti lehetőség van arra, hogy a glatiramer-acetát befolyásolhatja a fehérjét megkötő anyagok eloszlását, az ilyen gyógyszerek egyidejű alkalmazását szorosan ellenőrizni kell.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Az állatokon végzett vizsgálatok nem mutattak reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). A terhes nőkről jelenleg rendelkezésre álló adatok nem utalnak a glatiramer-acetát fejlődési rendellenességeire vagy magzati/újszülöttkori toxicitására. Nem állnak rendelkezésre releváns epidemiológiai adatok. Elővigyázatosságból célszerű elkerülni a Remurel 20 mg/ml alkalmazását terhesség alatt, kivéve, ha az anya számára nyújtott előny meghaladja a magzatra jelentett kockázatot.
Nincsenek adatok a glatiramer-acetát, metabolitjai vagy antitestjeinek kiválasztódásáról az anyatejbe. Óvatosan kell eljárni a szoptató anyáknak történő alkalmazás során. Figyelembe kell venni az anya és a gyermek viszonylagos kockázat-haszon arányát.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Valamennyi klinikai vizsgálatban az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók voltak a leggyakoribb mellékhatások, amelyekről a glatiramer-acetátot kapó betegek többsége számolt be. Kontrollált vizsgálatokban a glatiramer-acetáttal kezelt betegeknél magasabb volt azoknak a betegeknek az aránya, akik legalább egyszer jelentettek ilyen reakciókat (70%), mint azoknál a betegeknél, akik placebo-injekciót kaptak (37%). Az injekció beadásának helyén, a klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően a leggyakrabban jelentett reakciók az eritéma, a fájdalom, a bőr megvastagodása, viszketés, ödéma, gyulladás és túlérzékenység, ritkán a lipoatrophia és a bőr nekrózisa volt.
A következő tünetek legalább egy vagy több tünetével járó reakciót az injekció beadása utáni azonnali reakcióként írják le: értágulat (bőrpír), mellkasi fájdalom, légszomj, szívdobogásérzés vagy tachycardia. Ez a reakció néhány percen belül bekövetkezhet a glatiramer-acetát injekciója után. Ennek az azonnali injekció utáni reakciónak legalább egy tünetéről legalább egyszer számoltak be a glatiramer-acetátot kapó betegek 31% -ában, míg a placebót kapó betegek 13% -ában.
Az összes olyan mellékhatást, amelyet a glatiramer-acetáttal kezelt betegeknél gyakrabban jelentettek, mint a placebót kapó betegeknél, az alábbi táblázat foglalja össze. Ezek az adatok négy sarkalatos, kettős-vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatból származnak, összesen 512, glatiramer-acetáttal kezelt és 509, legfeljebb 36 hónapig placebóval kezelt betegnél. Három klinikai vizsgálat relapszus-remitáló sclerosis multiplexben (RRMS) szenvedő betegekkel összesen 269, glatiramer-acetáttal kezelt és 271, legfeljebb 35 hónapig placebót kapott beteget tartalmazott. Az első klinikai epizódot és a klinikailag egyértelmű sclerosis multiplex azonosított kockázatának magas kockázatát mutató negyedik klinikai vizsgálatban 243 glatiramer-acetáttal kezelt és 238 placebóval kezelt beteget vontak be legfeljebb 36 hónapig.
Szervrendszer osztály
Nagyon gyakori (≥ 1/10)
Gyakori (≥ 1/100 - ♣, helyi reakció *, perifériás ödéma, ödéma, pyrexia
Ciszta, hányinger alkoholfogyasztás után, hipotermia, azonnali injekció utáni reakció, gyulladás, nekrózis az alkalmazás helyén, nyálkahártya-rendellenesség
Sérülések, mérgezések és a kezelés szövődményei
* Több mint 2% -kal (> 2/100) magasabb előfordulási gyakoriság a glatiramer-acetát csoportban, mint a placebo csoportban. A * jel nélküli mellékhatások különbsége legfeljebb 2% vagy egyenlő.
§ Az „injekció beadásának helyén fellépő reakciók” (különféle típusok) kifejezés magában foglalja az injekció beadásának helyén fellépő összes nemkívánatos eseményt, kivéve az injekció helyének atrófiáját és az injekció helyének nekrózisát, amelyeket a táblázat külön felsorol.
♣ Tartalmazza az injekció beadásának helyén lokalizált lipoatrophiához kapcsolódó állapotokat.
A fent említett negyedik klinikai vizsgálatban a nyílt kezelés fázisa követte a placebo-kontrollált fázist (lásd 5.1 pont). A következő 5 éves nyílt szakaszban nem figyeltek meg változásokat a glatiramer-acetát ismert kockázati profiljában.
A kontrollálatlan klinikai vizsgálatokban glatiramer-acetáttal kezelt SM-es betegek és a glatiramer-acetát forgalomba hozatalát követő tapasztalatok alapján a következő mellékhatásokat jelentették: túlérzékenységi reakciók (beleértve a ritka anafilaxiát, ≥ 1/10 000, Kapcsolatfelvételi feltételek Segítség Visszajelzés Adatvédelem