Tanulás és gyermekfejlesztés az óvodában
A játék a gyermekkor fő és formáló tevékenysége. Ha egy gyermek kezdeményezi és egy tanár támogatja, akkor ez az óvodai tanítási folyamat jele. A tanítási folyamat kölcsönhatás a gyermek/gyermekek, a tanár és az oktatás releváns tartalma között.
Az óvodai didaktika szempontjából a játék hatékony módszer, stratégia, oktatási eszköz, valamint a tanulás és a gyermek személyiségének fejlesztésének, valamint a tanár tanításának egy lehetséges formája. A gyermek és a tanár által a tanítási folyamatban használt játékot didaktikai játéknak nevezzük. A játéknak több funkciója van: társasági, motivációs, kognitív, kreatív, kommunikációs stb. Minden pedagógiai - didaktikai tevékenység alapvetően játék. Pedagógiai - didaktikai tevékenység - a játéknak átfogóan kell fejlesztenie a gyermek teljes személyiségét. A játék a tanulás egyik feltétele.
A gyermekeknek különféle típusú fejlesztési és tanulási stratégiákat kell kidolgozniuk tanulásuk támogatása érdekében. A játék összekapcsolja a tanulási stratégiák hálózatát, így a tanulásnak van értelme a gyermek számára.
A gyermek megfelelő motivációja, amelyet külső motiváció támogat, aktiváló elemmé, a tanulási folyamat pszichológiai előkészítésévé válik. A gyerek minden nap az óvodába jön, hogy játsszon valakivel, valamivel, valamivel stb. és nem tudja, hogy a tanár játékok révén szándékosan és közvetve fejleszti egész személyiségét. A tanár szerepe a játékok széles skálájának megtervezése és kínálása a gyermekek számára (pedagógiai - didaktikai tevékenységek).
A tanár támogatja a gyermekeket abban, hogy minőségi oktatási tapasztalatokat szerezzenek az élményszerű tanulás és tanítás elve alapján. Ez szándékos ösztönzés a fontos kompetenciák, valamire/valamire való kompetenciák bővítésére és fejlesztésére. Az iskolának lehetőséget kell biztosítania a kutatásra, kutatásra, keresésre, manipulálásra, saját tapasztalatszerzésre. A gyermek saját tapasztalata pedig nem ruházható át.
A módszer a cél elérésének eszközeként
A jelenlegi pedagógiában és didaktikában a gyereket mint egyént értik - fontos potenciállal rendelkező tantárgyként és saját tanulásának szerzőjeként, aki kompetens (képes) létrehozni tudását, és képes megfelelő felhasználására. A tapasztalat fokozatosan tudássá válik. Céljainak elérése során felhasználja az iskolán kívüli környezetben szerzett tapasztalatait, és a gyermek értékesebb tapasztalatokat szerez az óvodától. Felveszik a kapcsolatot az oktatás releváns tartalmával, szándékos, célzott és céltudatos oktatási tevékenységekkel, képzett beavatkozásokkal a tanulási és fejlesztési folyamatokban, megfelelően kiválasztott kiválasztott szervezeti formákkal, stratégiákkal és alkalmazható módszerekkel. A tanítási folyamat a kérdések feltevésének, a keresés, a keresés, a kutatás, a kutatás, az ismeretek előállításának területe, a gyermek túlsúlya mellett. A tanárt úgy tekintik, mint a gyermekek tudásalkotásának támogatóját, közvetítőt.
Maňák J. (In: Obdržálek, 1993) a módszert a tanár oktatási tevékenységének és a gyermekek/tanulók tanulási tevékenységének összehangolt rendszereként határozza meg, amelyek az oktatás céljainak elérésére összpontosítanak. A gyermek, valamint a tanár ugyanazt a módszert használja egyszerre, ugyanazon tevékenységek során, ugyanazon cél érdekében.
A pedagógia és a didaktika jelenleg olyan módszerekre épít, amelyek a problémamegoldáson alapulnak. A problémamegoldásnak két szintje van, ésszerű és kreatív. Ehhez meg kell választani a tanárnak a megfelelő módszereket, figyelembe véve a gyermekek tanulásának és fejlődésének természetes jellegét. A módszereket hozzá kell igazítani a gyermek sajátosságaihoz, sajátosságaihoz, sajátosságaihoz gyermekkorban. Az óvodában a gyermek tanulásának és megismerésének jellemzője a (tanulási) problémák és a (tanulási) helyzetek aktív megoldása figyelemmel kísért játék formájában.
Az aktiválás kifejezés az iskola, a társadalom, az egyén céljainak szándékában a tevékenység felkeltését, előidézését és a gyermek/tanuló/tanuló felé történő irányítását jelenti a tanítás során. Az aktiváló módszerek akkor képviselik azokat a módszereket, amelyek támogatják az alany működését. Beszélhetünk a gyermekről, mint tanulásának és fejlődésének aktív alanyáról. A nyolc éven aluli gyermek tanulásának és fejlődésének legtermészetesebb módszerei a játék (sa), a kutatás és a tanulás, a megfigyelés, a kísérletezés, a megbeszélés módszere stb.
Az oktatási folyamat leggyakrabban alkalmazott módszerei
A módszer kifejezés a célok elérésére irányuló tevékenységek szisztematikus sorozatát jelenti. A módszerek felosztásának kritériuma a tudás forrása. Ennek megfelelően fel vannak osztva: verbális, szemléltető és gyakorlati módszerekre.
Klasszikus - hagyományos módszerek csoportjai
1. Szóbeli módszerek - az információ forrása a beszélt, a nyomtatott vagy az írott beszéd.
a/monológ - az ismeretek forrása a tanár szava, ezek tartalmazzák: elbeszélés, magyarázat, leírás és előadás
b/dialógus - interjú és vita
c/a könyvvel való munka módszere
2. Bemutatási módszerek - az ismeretek forrása az élő nézés, ezek a következők: bemutatás, megfigyelés és kirándulás.
3. Gyakorlati módszerek - az ismeretek forrása az aktív tevékenység.
A legfontosabb módszerek a logika szempontjából:
a/analitikai - szintetikus módszerek
b/induktív módszer
c/deduktív módszer
1. Információ-recept módszer - a tanár a kész formában tájékoztatja a hallgatókat az információkról. (memorizálás vagy megértés)
2. Reprodukciós módszer - az alapvető jellemző a tevékenység reprodukciója/megújítása/és megismétlése
3. Problémaértelmezés - azaz a tanár gondolati párbeszéde a hallgatókkal. A tanár a gondolkodást serkentő kérdéseket tesz fel.
4. Heurisztikus módszer - a hallgatók aktívan részt vesznek az új ismeretek felfedezésében.
5. Kutatási módszer - a tanár vagy a hallgatók egy problémás feladatot mutatnak be, amelynek megoldásához ismeretlen ismeretek felfedezése vagy alkalmazásuk szükséges.
A gyermekekkel való munka formái az óvodai nevelési folyamatban
Az oktatási folyamat szervezeti formái az alábbiak szerint oszthatók fel:
1. az oktatási folyamatban a tanárral együtt részt vevő gyermekek száma
- egyén (egy gyermek-egy tanár),
- szentmise (egy tanár - több gyermek),
- vegyes (egyéni és vegyes kombinációja),
2. az oktatási folyamat megvalósulásának helyei
- iskola (osztályban, az udvaron stb.),
- tanórán kívül (kirándulás, séta stb.),
A gyermekek munkájának önállóságának 3. foka az oktatási folyamatban, az ún társadalmi formák
- egyéni gyermekmunka,
- a gyermekek csoportos munkája,
- frontális gyermekmunka.
Az óvodában a gyermekek számát használjuk:
Ø egyéni forma - Egy tanár tanít egyet. Szervezetileg igényes, meglehetősen nehézkes és nem hatékony, főleg nagyobb számú gyermek esetén. (- idegen nyelvvel való ismerkedéskor, a gyermek egyéni megközelítésével)
Ø tömeges forma - Egy tanár egyszerre tanít egy egész diákcsoportot. Az időegység a lecke. Az óvoda körülményei között ez munka (pedagógiai-didaktikai tevékenység) .
Ø vegyes forma - egyéni és kollektív formát használ egy bizonyos kombinációban.
A harmadik kritérium szempontjából az óvodában használjuk:
Ø a gyermekek egyéni munkája - a lényeg az egyes gyermekek önálló és aktív tevékenysége. Orientálódhat a tananyag megszilárdítására és elmélyítésére. A gyermek önállóan, egyénileg dolgozik.
Ø a gyermekek csoportos munkája - a gyerekek új ismereteket és készségeket szereznek, elmélyítik és megerősítik a csoportos munkát. Az egyik igényesebb tevékenységi forma.
Ø frontális gyermekmunka - A tanár egy vagy több azonos feladatot rendel az osztály gyermekeihez. (beszél, magyaráz, bemutat, motivál stb.)
Differenciált forma - az alap a pedagógiai diagnosztika ismerete. A tehetséges, kevésbé tehetséges gyermek tanulási ütemét figyelembe vesszük. A gyermekeket bizonyos szempontok szerint csoportosítják. (életkor, nem, érdeklődés, sajátos képességek, a ruhák színe, a haj stb.)
Az említett módszereket és munkaformákat az óvónők a napi rend egyes szervezeti formáiban alkalmazzák.
A napi menetrend szervezeti formái:
Játékok és játéktevékenységek
Fizikai és relaxációs gyakorlatok
Életmód tevékenységek
(forrás: ISCED 0, 2008)
Ezek egymástól függetlenül valósulnak meg, vagy homogén szervezeti egységet alkotnak a folyamatosan követett tevékenységek sorozataként, közös tematikus fókusszal.
Különösen a gyermekeknek fejleszteniük kell az aktivitást, az önállóságot, az elkötelezettséget, a kreativitást, a koncentrálóképességet és a gondolkodás függetlenségét, a döntéshozatalt, a saját véleményük bemutatásának és megvédésének képességét, az ismeretek gyakorlati életben való alkalmazásának képességét. . Képes kommunikálni a környezettel és csapatban dolgozni.
Ha ezen módszerek használatát fontolgatja:
Ø Először is, a gyerekeknek már tudniuk kell valamit a kérdésről, rendelkezniük kell némi ismerettel.
Ø A tanárnak fel kell adnia a menedzsment direktív módszerét, fel kell adnia az osztálytermi domináns pozíciót.
Ø Ezek a módszerek több időt igényelnek, és nehéz őket megszervezni és előkészíteni.
Ø A tanár magatartásának statikus, változatlan eljárásait dinamikusakkal kell felváltani, amelyek jelentősen megnyilvánulnak aktivitásban, kezdeményezőkészségben, függetlenségben és felelősségben.
Ø Ezeknek a módszereknek az alkalmazása megköveteli a tanár szakmai képességeinek fejlesztését és alkalmazását, például az osztálytermi és iskolai légkör megváltoztatását, valamint az általános iskolai munkarendszer megváltoztatását.
A heurisztikus utasítások (heurisztika) nagyon alkalmasak a kreatív problémamegoldásra, a heurisztika a kreatív problémamegoldás egyik módszere, és a tanulók kreativitásának fejlesztését is szolgálja.
A heurisztikus kézikönyv szerzői (M. Zelina és M. Zelinová/1990 /).
A név a kezdőbetűkből származik.
Megoldás 1. lépés D: definiálja a problémát
Megoldás 2. lépés: Tudja meg a problémát
3. megoldási lépés T: megoldások, ötletek, hipotézisek létrehozása
Megoldás 4. lépés: Az ötletek, megoldások értékelése
R 5. megoldási megoldás: a kiválasztott megoldások megvalósítása a gyakorlatban
Ötletgyűjtés/vihar, agyrázás/fordítva
A módszer lényege, hogy minél több ötletet hozzon létre egy adott témában.
A módszer szabályai:
1. A kritika tilalmának szabálya
2. A képzelet felszabadításának szabálya
3. A lehető legtöbb ötlet szabálya
4. A kölcsönös inspiráció szabálya
5. A résztvevők teljes egyenlőségének szabálya
Az ötletgyűjtésnek különböző változatai vannak:
(a) írásbeli ötletelés
b) pinpong ötletelés
d) Gordon módszere.
Az ötletgyűjtő módszer általában a következő szakaszokból áll:
1. A résztvevők megismertetése a találkozó céljával, a problémával és a szabályokkal
2. Ötletek, megoldások létrehozása, előállítása
4. A javaslatok, megoldások értékelése
A hallgatók megkapnak egy bizonyos helyzetet vagy esetet a tanterv, az oktatás, az interperszonális kapcsolatok területén.
Ismerünk szituációs módszereket: a, modell - valós élethelyzetek
b, problematikus - esettanulmányok.
A hallgatók eljátszanak/színpadra/bizonyos szerepeket, azaz. egy bizonyos szimulált társadalmi helyzetet rendeznek. Ezután megpróbálják megtalálni a kiutat a helyzetből a vita során, azaz. problémamegoldás.
A gyakorlatban használhatjuk: - strukturált produkciókat - mesejátékot
- strukturálatlan produkciók - csak leírást kapnak, egyedül játszanak
- sokoldalú szerepjáték - pozitív és negatív, kezdet és befejezés
Probléma megoldási módszer
A kreatív tanár segíti a kreatív személyiség fejlődését. Felajánlja és az oktatás tartalmára összpontosít (tanulási) problémák formájában. Ez a módszer a projekt és a kooperatív tanulást és tanítást használja. A problémát megoldó entitás: a) meghatározza a problémát, megoldási alternatívákat hoz létre, értékeli és kiválasztja az alternatívákat, átülteti azokat a gyakorlatba és ellenőrzi azok hatékonyságát (racionális problémamegoldás); b) megváltoztatja az ismertet az ismeretlennek és az ismeretlent az ismertnek, kidolgozza a problémát, megváltoztatja a problémát, kibővíti a jelenlegi alternatívákat és kombinálja.
A megismerés és a természetes gondolkodás tárgya az egész problémás helyzet. A probléma megoldása bizonyos viszonyok feltárását feltételezi egy adott helyzetben. Fontos megkülönböztetni a feladatot a problémától. A tanítási folyamat során a tanár bemutatja a gyerekeknek a feladat tartalmát, és a gyerekek a tanár utasításai vagy a feladatból fakadó utasítások szerint hajtják végre. A problémát akkor értjük, ha az alany/egyén ismeri a kívánt célt, amelyet el kell érnie vagy el kell érnie, de nem ismeri annak elérésének módjait, módszereit, módszereit vagy stratégiáit. A feladat teljesítésekor a reproduktív folyamatokról szól (az ismeretek szintje!), És egy tanulási probléma megoldásakor a produktív - kreatív gondolkodásról (a kreatív gondolkodás szintje!).
A problémás feladatokra vonatkozó követelmények:
A problémás feladatnak a következőknek kell lennie:
- természetesen kapcsolódik a megszerzett tananyaghoz, logikusan következzen belőle,
- az élethelyzet alapján,
- ismeretlen elemet kell tartalmaznia,
- kellően összetett és igényes, ugyanakkor megoldható,
- Problémafeladat kérdés formájában is.
A tipikus problémakérdések a következő szavakkal kezdődnek: Miért. Mi a különbség. Hasonlítsa össze. Hogyan magyaráznád. Írja le. Magyarázza el. Bizonyítsd be. Hogyan viszonyul. Mi az oka. Milyen közös jellemzők.
Ez "olyan tanítási módszerként értendő, amely során a hallgatókat gyakorlati tevékenységek és kísérletek útján bonyolult problémák megoldására és tapasztalatszerzésre irányítják". (projektoktatás)
A problémáknak elsősorban az életből, a tanórán kívüli tapasztalatokból kell származniuk. Megoldásuk több tudománytól igényel ismereteket. A problémákat diákcsoportok oldják meg. A megoldások konkrét eredményekhez, termékekhez vezetnek (írott dolgozatok, rajzok, videoprogramok, modellek, valós tárgyak, kiállítások, dramatizálás stb.). Projekteknek nevezzük őket.
A projektek javaslatot tehetnek:
Gyermekek
Tanárok
Gyerekek és tanárok együttműködésben
A cél szerint a projektek feloszthatók:
- problémás (a probléma megoldása a cél, pl. miért áradások jelentkeznek),
- strukturális (hozzon létre valamit, konstruáljon, pl. egy robot funkcionális modellje),
- értékelő (megvizsgálja és összehasonlítja - pl. környezet),
- gyakorlatok (gyakoroljon valamilyen készséget, pl. keresse meg a szükséges információkat).
A kutatók számától függően az egyén és a csoport az idő hossza szerint lehet rövid és hosszú távú, a megvalósítás helyétől függően iskola, otthon és együttesen.
Projekt szakaszai:
A projekt témájának megválasztása.
Projekt megoldások tervezése.
Projekt megoldás, terv végrehajtása.
A projektmegoldás eredményeinek közzététele, a projekten végzett munka értékelése
A kreatív dráma módszere
A kreatív dráma tapasztalaton alapul. A tapasztalat útján történő tanulás magában foglalja a személyes érzések, hozzáállás és értékek feltárását. A kreatív drámamódszerek lényege a szerepjáték.
A szerepek eljátszásának (átvétele és színlelése) módszere
A gyermekek által átvett és színlelt szerep lehetőséget kínál kompetenciáik (képességeik) önmegvalósítására, valamint korábbi tudásuk önbemutatására a szerep jellegéről. Ezeket bemutatja és a játékban mint olyan tovább fejleszti, javítja stb. Az interperszonális interakció biztosított a tanítási folyamatban.
A tanár biztosítja a feltételek és körülmények alkalmasságát a gyermekek zökkenőmentes játékához. Az említett módszerekkel kapcsolatban a DIFFERENT ACTION DRAMA stratégiája is alkalmazást talál. A játék, az akció és a dráma kifejezéseket tartalmazza. Ezek a fogalmak megfelelnek a mai felnőttek és gyermekek társadalmának életmódjának jellegének.
Fogalmi feltérképezési módszer
Fogalmi (fogalomtérképek), mint minősített válasz arra a kérdésre, hogy miként lehet érzékelni és megszervezni az átmenetet a gyermekek és a tanárok homályos, spontán elképzeléseitől a tudományos fogalmakig (fogalmak). A létrehozott MAPS eszközként szolgál a gondolkodás (ötletek) és az ismeretek szervezett szervezéséhez és megjelenítéséhez a kiválasztott koncepció (koncepció) - KULCSSZÓ tartalmából, amelynek kettős funkciója van:
szembesülve a gyermekkel:
- ötletek és ismeretek fejlesztése és fokozatos fejlesztése
- reflektáláshoz, az ismeretek formalizálásához annak logikai tisztázása és összehasonlítása céljából
a tanárral konfrontációban szolgál:
- a gyermek lehetséges kognitív és operatív útjainak, motivációjának és kognitív fejlődésének individualizálása,
- hogy képviselje a tudás és a jelentések fejlődését.
Hangos gondolkodási módszer
Az ember jellemző sajátossága, hogy cselekedeteit verbálisan kíséri. A verbális kifejezések egy (tanulási) probléma megoldását is kísérik. Ha a tanár időt és teret biztosít a gyermeknek a verbális kifejezésekhez, akkor támogatja és fejleszti a gyermek kommunikációs képességeit.
Az (óvoda) tanítási folyamatában pótolhatatlan helye van. A gyermekeknek szüksége van arra, amit gondolnak, és amit megtanulnak verbálisan kifejezni, de a rajz, a háromdimenziós modellek stb. A tanár elegendő időt biztosít gondolkodásra, megbeszélésre a barátjával (barátokkal), majd egy csoportos megbeszélésre az osztályteremben.
"Mellette és ellene" érvek
Ez egy módszer a keresésre, a válogatásra, a mentális képességek és az önérdekek fejlesztésére. Ez a módszer a vita egy másik formája. A probléma kiválasztása után argumentációra kerül sor.
Arról szól, hogy egy csoportban hatékony együttműködést érjünk el, és interperszonális kapcsolatokat alakítsunk ki, egyéni és csoportos döntéseket hozzunk.
Az óvodában sokkal több aktiváló módszer létezik. Itt mutatjuk be azokat, amelyek kevésbé ismertek és érdekesebbek a nagy pedagógiai közönség számára. A tanárnak ismernie és meg kell értenie a különböző módszerek jellegét, hogy meg tudja határozni, hogy melyik lesz hatékonyabb a gyermek/gyermekek fejlődésének és tanulásának ezen vagy azon területén, valamint melyik gyermek számára a tanításban. folyamat. A tanárnak el kell fogadnia a kihívást, hogy megváltoztassa a módszerekkel kapcsolatos pedagógiai gondolkodását.
Felhasznált irodalom: Knapíková, Z., Kostrub, D., Miňová, M .: Módszerek és formák aktiválása az óvónő munkájában. 1. kiadás, Rokus, Eperjes, 2002. ISBN 80-89055-18-4