virág v. »Személyes blogok/2013-02-02 12:29:01/16 hozzászólás/29 kedvelés/330x megtekintve

életét

Volt egyszer egy nő. Klasszikusan élt, mint a legtöbben. Reggel felkelt, vizet tett kávéhoz a hálóingbe, mezítelen lábát dörzsölte a vádlijához, és azon gondolkodott, vajon akarja-e még. Akár hivatalos arcot akar sminkelni, akár olyan munkába menni, ahonnan remeg a térde. Nem izgatottságból, a mű nem váltotta be, sőt elrabolta a szemében az utolsó öröm és fény maradványait. Délután hazajött, felvett egy kötényt, kinyitott egy 1937-es szakácskönyvet a "desszertek" részlegen, és a szeme annyira izzott, hogy egy bekapcsolt sütővel versenyzett. Elgondolkodva törölgette dühös kezeit mosolygós arcán. Gyerekkorában imádta a tésztát, és azon dolgozott, hogy pihenjen fehér ruhában. Kávét főzött és boldog volt.
Hét év után úgy döntött, egyik reggel nem nyújtotta meg hivatalos arcát, fogott egy papír tollat ​​és felszabadította a lelkét, egy szóval:.
A lélek az űrbe repült, mint Gagarin, és a nő már ma is boldog.
A nő a húgom, úgy döntött, hogy követi az álmát, és csodálom őt, és a lábujjait tartom rajta. Mert rájött, hogy csak egyszer él, és azt akarja csinálni, amit élvez.
És valószínűleg ez hiányzik a mai embernek, hogy édes életet élhessen akkor is, ha nem akar cukrász lenni.

PS: Ha könyvet rendel a galériámból, mézeskalácsot is kap a nővérem munkájából.

Hozzászólások

Petula igen, ezért néztek ki a desszertek egy profi cukrászból:))) ! Nos, értem.:) hogy voltak!:))))

Zuziq Soha nem késő elölről kezdeni, ahogy mindig is szerettük volna. A csodálatos folyóirat, a Flowers nagyon boldoggá tett, köszönöm!:)

Kacenka A hüvelykujjain, az ujjaimon és az ujjaimon kapaszkodom. és a kávé és a fernet mellett valami imádnivalót is rendelek tőle;)