Meghatározás és jellemzők: A mitrális szűkület egy szelephiba, amelyet a kétfejű szelep szájterületének különféle előrehaladásával jellemeznek. 
Etiopatogenezis: A mitrális stenosis szinte mindig reumatikus eredetű. A szűkület lényege a szelepek éleinek beteges összekapcsolása szalaggal. Hegyeik nőnek, a szárny ínhúrjai megrövidülnek, és a fedél meszesedhet. A bal pitvar a mitrális stenosis során kitágul (kitágul), és gyakran trombusok képződnek benne. A bal pitvar gyakorlása változásokat okoz a pulmonalis keringésben. A vér stasis a tüdőben fordul elő, és a jobb kamra másodlagosan megterhelődik.
Klinikai kép: A mitrális stenosis dyspnoe, gyakran hemoptysis és a nagy artériákba embolia formájában nyilvánul meg. Az embriók forrása a trombózis a bal pitvarban. A mitrális stenosisban szenvedő betegeknél cianotikus árnyalatú bőrpír és az ajkak cyanosis (mitral arc - facies mitralis) figyelhető meg. A mitrális stenosis gyakran pitvarfibrillációval jár. A szívelégtelenség súlyos szövődmény.
A mitrális szűkület felismerése fizikai megállapításokon (hallgatáson), a megváltozott szív alakjának röntgenfelvételén, de különösen echokardiográfiás vizsgálaton alapul.
Átfogó kezelés: A funkcionálisan jelentéktelen mitralis stenosisban szenvedő betegek általában problémamentesek, és nem kell külön kezelési rendet követniük. Csak rendkívül megerőltető teljesítmény esetén szabad kerülniük a terhelést.
Súlyos formában csökkenteni kell a fizikai aktivitást, sótlan étrendet kell előírni, kezelni kell a szívelégtelenség kialakulását és a pitvarfibrillációt. Ha trombózis léphet fel a bal pitvarban, a beteg antikoaguláns terápiát folytat hosszú ideig. Néhány betegnél a szűkületet műtéti úton korrigálják, vagy az adhéziók megszakításával (commissurotomia, ballon valvulotomia), vagy egy mesterséges szeleppel.