Hogyan érzékeli az újszülött? Mit lát és hogyan érzékel? Az egészséges baba képes közvetlenül a születése után vizuálisan érzékelni a körülötte lévő világot, bár még nem teljes. A legjobban képes érzékelni a szemétől mintegy 25-30 cm távolságban előforduló tárgyakat és embereket.
Amit egy újszülött lát?
Úgy gondolják, hogy egy újszülött látásélessége körülbelül a fele, mint egy felnőtt látóélessége, látótere csak körülbelül húsz fokosra korlátozódik a megfigyelt tárgytól vagy személytől. A korlátozott oldalnézet részben a rendszer éretlenségének tudható be. A baba nem képes ellenőrizni a fej és a szem pontos mozgását. Viszont vizuálisan érzékeli közvetlen környezetét. Az 1. ábrán láthatjuk, hogy az újszülött milyen szépen összpontosította tekintetét a nagymamájára, amikor a lány az arcától az optimális távolságra tartotta és rámosolygott.
Más érzékekkel érzékeli
Az újszülött más érzékekkel, azaz hallással, tapintással, szaglással és ízleléssel is érzékeli a környező világot. Ha lehetősége van arra, hogy egy bizonyos dolgot egyszerre több érzékkel is érzékeljen, főleg látással és hallással, mint például egy csörgés esetében, akkor egy ilyen dolog hamarabb érdekli. Érdekes, hogy a környezet észlelésekor az újszülött az emberi ingereket részesíti előnyben, különösen a felnőttek arcát, hangját és érintését. A csecsemő etetésekor az anya arcának észlelése összefügg a tejszívás ízének, az anya érintésének, testszagának és hangjának érzékelésével. Ezért az élet első napjaiban az anyát részesítik előnyben más felnőttekkel szemben.
Fizikai lehetőségek a hátoldalon
Születése után és az élet első hónapjában a baba leggyakrabban a hátán fekszik, és nem tudja magát oldalra vagy hasra fordítani. Néha kissé oldalra fordul, de az ilyen forgatás nem szándékos. Azonnali mozgás, amelyet az okoz, hogy még a háton lévő helyzet sem nagyon érett és a baba sem stabil, szilárd.
Hanyatt fekve még nem tartja középen a fejét, és egyik oldalra fordul. A gyermeknek nem szabad csak az egyik oldalát kedvelnie, hogy a fej ne egyoldalúan ellapuljon, és a test és a vele kapcsolatos végtagok tartása ne legyen aszimmetrikus. A legfiatalabb gyerekek szeretnek a fény mögé nézni, vagy abba az irányba, ahol valami történik, valami mozog. Ügyelni kell arra, hogy az "érdekes" ingerek ne mindig az egyik oldalról érkezzenek a gyermekhez, hanem fokozatosan mindkét oldalról, hogy a gyermek megpróbálja a fejlécet az egyik és a másik oldalra fordítani.
A fej egyik oldalra tárcsázását hajlamosnak nevezzük, és néha társulhat a nyaki izmok szétzúzásával a szülés során. A megelőző vizsgálatok során az orvos fel fogja mérni, hogy a gyermeket neurológusnak kell-e megvizsgálnia, és szükséges-e célzott testmozgást kezdeni. A korai testmozgás és a rehabilitáció nagyon fontos a gyermek további fejlődése szempontjából.
Gyakorlási lehetőségek a hason
A legfiatalabb gyerekek általában gyomorra görbülnek, és a fejüket ismét az egyik vagy a másik oldalra teszik. A lábak a has alatt, a kezek a mellkas alatt kuporognak. Ha kinyújtjuk a lábukat, megpróbálnak mászó mozdulatokat végrehajtani, és kissé megemelik a fejüket. De hamarosan elfáradnak. Jó, ha a baba kezdettől fogva hozzászokik a has helyzetéhez. Ennek azonban mindig az ébrenlét időpontjában kell lennie, amikor a babával vagyunk.
A legjobb, ha az időt arra használjuk, hogy megváltoztassuk, amikor a csecsemő meztelen és szabad lábai vannak. Azoknak a gyerekeknek, akik születésüktől fogva nem szokják meg a hasi helyzetet, később nehezen lehet átgurulni a hason, mert nem biztos, hogy szeretik ezt a helyzetet. Késleltethetik a későbbi mászást is, ami nagy kár, mert a mászás nagyon fontos a gyermek egészséges fejlődése szempontjából. A szülőknek ezért nem szabad elfelejteniük ezt az első "mozgásjátékot", amelyet csak akkor kell elvégezni, ha a gyermek ébren van és nem sír. A hasi helyzetben tett első mozdulatokért dicsérjük a gyermeket, és megmutatjuk neki a teljesítmény örömét.
A legkisebb gyermekek kommunikációja és érzelmi reakciói
A legfiatalabb gyermekek számára a kommunikáció fő eszköze a sírás, amely tudatja velünk, hogy nem érzik jól, hogy szükségük van valamire. Amikor sírnak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy valami fáj. Lehet, hogy sírnak, mert fáznak vagy melegednek, vagy szeretnék megváltoztatni a helyzetüket, és nem lennének képesek egyedül. Sírhatnak azért is, mert magányosnak vagy fáradtnak érzik magukat, feltéve, hogy a környezetük egy pillanatra sem hagyja őket békén. Az idő múlásával a szülők minden bizonnyal megtanulják, hogy jó megfigyelők legyenek a gyermek viselkedésében, és sírva tudják felismerni, mit akarnak mondani kicsik.
A sírás elégedetlenséget fejez ki. De hogyan tudatja velünk, hogy elégedett? Állítólag boldog álmában, ha nem szakítják meg túl gyakran. Akkor is elégedett, ha ébren van, amikor nyugodtan fekszik, és a szeme tágra nyílik. Az ilyen hangulat közvetlenül arra készteti a gyermeket, hogy boldogan beszéljen vele. Még nem tud ránk mosolyogni. Eddig azzal fog jutalmazni minket, hogy alaposan figyeli az arcunkat, amiről egy pillanat múlva beszélni fogunk.
Olvassa el még:
Játék - gyermekekkel játszhatunk születésünktől kezdve?
A világ, amelyben a baba születik, jelentősen különbözik attól a környezettől, amelyben születése előtt élt, ezért egy újszülött számára meglehetősen nehéz alkalmazkodni egy új és nagyon eltérő környezethez. Ennek eredményeként egyesek úgy gondolják, hogy az újszülöttkori időszak kezdetén a gyermek teljes mértékben részt vesz az új környezethez való alkalmazkodás fiziológiai folyamatainak irányításában, azaz a légzésben, a hőmérséklet-szabályozásban és testi szükségleteinek kielégítésében, azaz az étkezés, az alvás iránti igény kielégítésében. stb. Ezért nem mutat érdeklődést a játék iránt. Itt azonban lehet kifogást emelni.
Ha az újszülött képes érzékelni közvetlen környezetét, előnyben részesíti az emberi arcot és hangot, és rájuk koncentrál, akkor nem teljesen foglalkoztatja biológiai szükségleteinek kielégítése. Az élet első napjaiban azonban keveset reagál szülei próbálkozására, hogy vonzza a figyelmét. Ennek ellenére a szülők ezen próbálkozásai fontosak. Különböző tanulmányok kimutatták, hogy minél több lehetősége van a gyermeknek megfigyelni a felnőtt arcát, annál inkább nő az érdeklődése a körülötte lévő világ iránt.
Ha a játékot olyan tevékenységként értjük, amelynek jelentős fejlődési hatása van, akkor feltételezhetjük, hogy a játék a gyermeknél születésétől fogva fordul elő. Szükséges azonban, hogy a játék megfelelő pillanatait akkor használjuk, amikor a gyermek nyugodt, éber, tágra nyílt szemmel.
A felnőtt arca, mint első "játék"
A kutatások kimutatták, hogy az újszülött nemcsak az emberi arcot részesíti előnyben más dolgokkal szemben, hanem képes utánozni néhány mimikai reakcióját. Amikor egy felnőtt a gyermek fölé hajol, és utánzó mozdulatokat hajt végre, például kinyitja a száját vagy az ajkait forgatja, akkor tapasztalhatja, hogy a gyermek megpróbálja ugyanezt a mozdulatot végrehajtani, mint amit egy felnőttnél lát. Ez egy különleges fajta utánzás, amely a legkorábbi életkorban fordul elő.