mellitus

A terhességi cukorbetegség (GDM) a cukorbetegség 4 fő típusának egyike. Ez a kóros állapot jellemzően a terhesség 2. - 3. trimeszterében fordul elő, és elégtelen kompenzáció mellett fokozott kockázatot jelent mind az anya, mind a gyermek számára. A szlovákiai klinikai gyakorlatban jelentős tartalékokkal rendelkezünk e rendellenesség átfogó diagnosztizálásához a naprakész szabványok szerint.

Az American Diabetes Society (ADA) szerint 2017-től a GDM a terhesség 2. vagy 3. trimeszterében kimutatott cukorbetegségnek minősül olyan nőknél, akiknek anamnézisében nem volt DM a terhesség előtt. Ez a rendellenesség általában hat héten belül megszűnik (ha nem oldódik meg, akkor ez nem GDM, és át kell sorolni egy másik típusú cukorbetegségre). A GDM-en kívül minden más típusú cukorbetegség előfordulhat terhesség alatt (1-es típusú DM, 2-es típusú DM, ritka specifikus DM-típusok).

Régebbi adatok szerint a GDM a terhességek mintegy 4% -át bonyolítja, de a HAPO-tanulmány (Hyperglykaemia és káros terhességi eredmények) szerinti felülvizsgált "szigorúbb" diagnosztikai kritériumok alkalmazásával a GDM a terhes nők akár 18% -át is érinti. A nagy nemzetközi központú HAPO prospektív tanulmány a Diabetes és Terhességi Tanulmányi Csoportok Nemzetközi Szövetségének (IADPSG) projektje volt, és 25 505 terhes nőt értékelt. Megállapította, hogy az anyai glikémiával a terhesség és a perinatális szövődmények kockázata folyamatosan nő. Az új, 2010-es IADPSG diagnosztikai kritériumokat fokozatosan elfogadta az Amerikai Diabetes Társaság, az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Európai Szövetség a Diabétesz Kutatásáért (EASD) és számos nemzeti diabéteszes társaság. Ezek alapul szolgálnak a Szlovák Diabetológiai Társaság (SDS) 2012-től kezdődően a GDM diagnosztizálására vonatkozó friss ajánlásaihoz is.

A GDM előfordulása világszerte növekszik az életmódváltásokkal, az elhízás növekedésével és a terhesség későbbi életkorra való halasztásával együtt, és megfelel a 2-es típusú DM növekvő előfordulásának. Hasonló tendenciát mutat be a Szlovák Köztársaságban az Országos Egészségügyi Információs Központ statisztikai adatai. 2016-ban 1541 nőnél jelentettek GDM-et 28,4/100 000 lakos prevalenciával, míg 2012-ben 1338 esetet, 24,7/100 000 lakos prevalenciával. A legnagyobb előfordulási arány a 30-34 éves nők korosztályában volt, a legtöbb nő Pozsony régiójában volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy hazánkban a GDM előfordulására vonatkozó adatok relevanciáját csökkentik a különböző munkahelyeken alkalmazott nem egységes diagnosztikai előírások.

Etiológia

A GDM főleg genetikailag hajlamos nőknél fordul elő, akiknek a családjában 2-es típusú DM vagy GDM szerepel. További kockázati tényezők a 25 év feletti életkor, a túlsúly vagy az elhízás, a testmozgás hiánya, a magas vérnyomás, a GDM kórtörténete, a magzat 4000 g feletti szülés, a visszatérő vetélések, a halva született, a policisztás petefészek szindróma és a veszélyeztetett etnikai csoportok. Azoknál a betegeknél, akiknél korábbi terhességben volt GDM, a GDM kialakulásának kockázata 30-50%.

A GDM általában a terhesség 2. és 3. trimeszterének fordulóján nyilvánul meg, abban az időben, amikor a placenta humán korionogonadotropin (hCG) termelése, amely a terhesség kezdetén növeli az inzulinérzékenységet, csökken, és fordítva, az anyai és a placenta hormonok szintje és az inzulint csökkentő anyagok. Ezek különösen a progeszteron, az ösztrogén, az emberi placenta laktogén (hPL), a prolaktin, a kortizol, a tumor nekrózis faktor alfa (TNFα), a leptin és a rezisztin. A hatásuk által kiváltott inzulinrezisztencia növekedésének fiziológiai jelentősége van. A tárolóanyagok termelésének csökkentésével több szabad glükóz marad rendelkezésre a magzat növekvő metabolikus igénye miatt.

Klinikai kép

A GDM diagnózisát a laboratóriumi paraméterek alapján határozzák meg. Mivel a vércukorszint csak kismértékben emelkedik a diagnózis felállításakor, a klinikai tünetek ilyenkor általában nem fejeződnek ki.

A kezeletlen vagy rosszul kontrollált GDM komoly klinikai hatást gyakorol mind az anyára, mind a gyermekre. Tipikus magzati makrosómiában (4000 g feletti tömeg vagy 90 felett a percentilis az adott terhességi héten) gyakoribbak a gyakoribb születési sérülések, válldystocia (a medence vállának ékelődése miatt a vajúdás progressziójának megállítása) és a császármetszés szükségessége. Hosszú távon a GDM-ben szenvedő nők 40% -ánál 15-20 év után alakul ki 2-es típusú DM. A szoptatás csökkenti a 2-es típusú DM kialakulásának kockázatát mind anyánál, mind gyermekénél.

A rosszul kontrollált GDM fő megnyilvánulása az úgynevezett diabéteszes fetopátia, amely gyakran a cukorbeteg anyák újszülöttjeiben jelentkezik, bár gyakran csak nagyon enyhe formában. Az újszülött egyes tüneteinek intenzitása a GDM kompenzáció időtartamától és minőségétől függ. Tipikus jellemzője a makrosomia, az újszülött elhízott lehet, krumpli arccal és feszült, fényes bőrrel. Ennek oka a szubkután zsír megnövekedett mennyisége. A szülés utáni első órákban hipoglikémia, policitémia, hiperbilirubinaemia, ásványi anyag egyensúlyhiány jelen lehet. A túlsúly ellenére az újszülött létfontosságú szervei funkcionálisan éretlenek lehetnek. A szervi makrosóma befolyásolhatja a szívet, és hipertrófiás kardiomiopátiához és súlyos szívritmuszavarokhoz vezethet. A légzési distressz szindróma súlyosabb lefolyása ismert. A későbbi fejlődésben a GDM-ben szenvedő anyák gyermekeinek különböző neuropszichés rendellenességeik lehetnek, felnőttkorban az elhízás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri és az agyi érrendszeri megbetegedések fokozott kockázata.

Diagnosztika

A GDM szűrést minden terhes nőnél el kell végezni a 24. - 28. terhességi héten. Kivételt képeznek a képernyő alól azok a nők, akiknél már korábban ismert a glükóz anyagcsere-károsodása. Ezzel szemben a GDM kialakulásának nagy kockázatú nőket (DM családi kórelőzményei, elhízás, 35 év feletti életkor, hipertónia, preeclampsia kórelőzménye, GDM, 4000 g feletti magzati születés, visszatérő vetélések, halva születés) a terhesség észlelése után azonnal el kell végezni. negatív eredmény esetén ismételje meg a 24. - 28. héten. A GDM-et standard orális glükóz tolerancia teszttel (oGTT) határozzuk meg. A vizsgálatot ugyanolyan körülmények között végzik, mint a cukorbetegség más típusainak diagnosztizálására, ezen felül a vércukorszintet 60 percnél meg kell határozni. Az eredményeket a GDM specifikus kritériumai alapján ítéljük meg (nem a prediabetes vagy más típusú cukorbetegség értékei alapján!). A buktató az, hogy a Szlovák Köztársaságban nincs kötelező érvényű konszenzusunk a GDM diagnosztizálásával kapcsolatban, amelyet széles körben elfogadnak az orvosi szakterületek és munkahelyek, amelyek ezt a diagnózist végzik - legyen szó akár diabetológiai klinikákról, nőgyógyászati ​​és szülészeti klinikákról vagy magukról a laboratóriumokról. A teszt végrehajtása és értékelése ezért következetlen, gyakran nincs összhangban a jelenlegi orvosi ismeretekkel.

A glikémia növekedését a 3 minta bármelyikében a GDM pozitív megragadásaként értékeljük (1. táblázat).

Valószínű, hogy a helyes vizsgálati eljárás alkalmazása több GDM-ben diagnosztizált beteget jelent, és ezáltal nagyobb megterhelést jelent a diabéteszes ambuláns klinika munkájára, de a GDM-ben szenvedő betegek túlnyomó többségében elegendő az étrenddel és a kezelési renddel történő kezelés. inzulinkezelés szükségessége.

Differenciáldiagnosztika

A GDM mellett a terhesség alatt minden más típusú cukorbetegség előfordulhat (1-es típusú DM, 2-es típusú DM, ritka specifikus DM-típusok), amelyek a terhesség előtt ismertek, vagy a terhesség alatt ritkábban észlelhetők. A GDM klinikai képe kezdetben gyenge. A súlyosabb hiperglikémiával járó tünetek (szomjúság, polydipsia, polyuria, fogyás, vízumkárosodás, fertőző megnyilvánulások, anyagcsere-lebontás stb.) Jelenléte inkább a DM, mint a GDM típusait jelzi. Ha más típusú DM gyanúja merül fel, akkor a differenciáldiagnózist folytatjuk, amint az az egyes betegségtípusok osztályozásához szükséges.

GDM-ben szenvedő betegek monitorozása

A GDM-ben szenvedő betegek ellátása diabetológus és nőgyógyász együttműködésével történik. A diabetológuson végzett járóbeteg-ellenőrzések intervallumai egyediek, általában 2 - 4 hét után. Konzultálunk a menükkel és a glikémiával, amelyet a beteg maga mér. A betegek glükométerrel vizsgálják vércukorszintjüket - az ún a glikémia önellenőrzése. Az éhomi vércukor-célok az önellenőrzéshez GDM-ben legfeljebb 5,3 mmol/l; 1 óra étkezés után legfeljebb 7,8 mmol/l; 2 óra étkezés után 6,7 mmol/l-ig. A legmagasabb étkezés utáni glikémia általában reggeli után következik be, amikor az inzulinrezisztencia fokozódik. Az ellenőrzések során súlygyarapodást, vérnyomást, ödéma jelenlétét észleljük. A laboratóriumi paraméterek alapján figyelemmel kísérjük a HbA1c-t (a glikált hemoglobin a hosszú távú metabolikus kompenzáció paramétereként, általában a terhesség alatt egyszer), a glikémiát, a kreatinint, a májteszteket, a pajzsmirigybetegség szűrését és a vizelet alapvető biokémiai vizsgálatát. A vizelet keton testének ismételt vizsgálata a GDM esetében nem szükséges. A terhességi ketózis fiziológiás és nem jelent kockázatot az anyára vagy a magzatra (ellentétben a ketoacidózissal).

A nőgyógyászati ​​vizsgálatok gyakoribbak a GDM-ben szenvedő betegeknél, mint az egészséges terhes nőknél, a magzat fejlődésének USG-vizsgálata általában 3 hetes időközönként történik. A GDM-ben szenvedő betegek születése általában spontán történik, de kerülni kell a magzati átvitelt.

A szülést követő hat hét és 3-6 hónap elteltével az oGTT-t meg kell ismételni GDM-ben szenvedő nőknél. Ez a szülés utáni vizsgálat a GDM-től eltérő típusú cukorbetegség kizárására szolgál. Ebben az indikációban a normális oGTT-t (éhomi éhomi plazma meghatározása és 2 órával az orális glükózgyakorlat után) alkalmazzák annak értékelésére, mint nem terhes betegeknél. A cukorbetegség kialakulásának kockázata érdekében a GDM-t legyőző betegeket legalább kétévente ellenőrizni kell az életciklusukon, kontrollal.

Rendszerintézkedések a GDM számára

A GDM farmakológiai kezelése

Következtetés

A GDM a terhesség leggyakoribb anyagcserezavarai, a terhes nők akár 18% -ánál fordul elő. A GDM helyes diagnózisa a szűrés minőségétől függ. A kezelési módszerek alkalmazása a kezelés alapvető terápiás eljárása. A GDM kezelés jobb megragadása és optimalizálása hatékonyan megelőzheti az anya és a gyermek esetleges szövődményeit.