- Infoservice
- Blog
- Események
- Esetjog
- Jogszabályok
- Válogatás a beszélgetésből
Néhány mítosz a családjogból
Egyes családjogi intézetekkel kapcsolatos tévhitek viszonylag rendszeresen jelennek meg és fordítanak a laikus közönségben - közülük néhányat szemléltetésre választottunk, és megpróbáljuk őket a megfelelő szintre hozni, mivel őket hatékony jogrend szabályozza.
A szlovák törvény nem ismeri el a házasságkötési megállapodást, azaz. a vagyonrendezésről szóló ilyen megállapodást, amelyet a házasság felbontása után kell követni, nem lehet érvényesen megkötni a házastársak közötti házasságkötés előtt.
A hatályos Ptk csak az ún házastársak (azaz nem házastársak) közötti módosítási megállapodások, amelyek szabályozhatják a házastársak nem részarányos tulajdonjogának (a továbbiakban: BSM) törvényi hatályát. A házastársak házassági megállapodások révén (i) kiterjeszthetik a BSM jogi hatályát, (ii) szűkíthetik a BSM jogi körét, vagy (iii) fenntarthatják a BSM létrehozását a házasság felbontásának napján. Ezek a megállapodások azonban csak a házasság időtartamára és közjegyzői okirat formájában köthetők meg.
A házasságkötési megállapodás intézetének bevezetését a magánjog újraszerkesztése tervezi, ahol ennek a típusú szerződésnek meg kell találnia a helyét az új Ptk-ban - ez a szerződés a párra vonatkozna, ill. lehetőséget biztosít a házastársaknak arra, hogy tulajdonviszonyaikat alapvetően saját elképzeléseik szerint (a törvényi korlátok betartásával) módosítsák, ami jelentősen teret teremt a házasság felbontása utáni települési viták megelőzésére.
Mítosz 2 - válás megegyezés alapján
A mindennapi kommunikációban, de a szlovák filmekben vagy sorozatokban is lehet olyan kijelentésekkel találkozni, mint például "a férjem még nem írta alá a válási papírjaimat". A társadalomban elterjedt ilyen kijelentések aztán oda vezetnek, hogy a házasság felbontása a házastársak megállapodása alapján történik, ami nincs összhangban a törvényekkel.
A házasság felbontása az egyetlen törvény által megengedett forma a házasság felbontására mindkét házastárs élete során, és a házasság felbontási eljárást bármelyik házastárs kezdeményezheti. Nincs azonban törvényes joga a válásra, azaz. a bíróság elválhat a házasságtól, ha nem, még akkor is, ha mindkét házastárs beleegyezett.
Kizárólag a bíróság feladata annak eldöntése, hogy a válás összes anyagi feltétele teljesülhet-e - a házasság felbontása akkor indokolt, ha a házastársak kapcsolata olyan súlyosan megzavaródik és tartósan megszakad, hogy a házasság nem tudja szolgálni a célját, és a házastársak nem számíthatnak a házasság felbontására. a házassági együttélés folytatása.
Az egyik házastárs nézeteltérése önmagában nem akadályozhatja meg a válást; valamint beleegyezés vagy mindkét házastárs megállapodása nem támasztja alá törvényes jogukat a házasság felbontása iránti kérelem teljesítésére.
Így a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé a házasság felbontását a házastársak kölcsönös megállapodása alapján, és a házasság felbontási eljárását bíróság sem tudja rendezni; Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a válási kérelmet (amelyet formálisan tévesen neveznek válási kérelemnek) nem kell mindkét házastársnak aláírnia, de elegendő, ha az egyik házastárs a bírósághoz fordul .
Mítosz 3 - tartásdíj 25 évig
"Fiam, 25 éves korodig etetlek, akkor vigyázol magadra" - tehát ezt a kultikus kultuszt már mindenki hallotta kamaszkorában. Az azonban valóban igaz, hogy a szülő csak 25 éves koráig köteles eltartani gyermekeit?
Amint azt gyakran félreértelmezik, a szülők gyermekekkel szembeni tartási kötelezettségét nem korlátozza a gyermek korhatára - a Családtörvény a tartási kötelezettség időtartama alatt nem ismer el semmilyen korszámlálást.
A szülők gyermekeikkel szembeni tartási kötelezettségének teljesítése mindaddig tart, amíg a gyermek nem tudja táplálni önmagát, azaz. ez a kötelezettség csak akkor jár le, ha képes önállóan kielégíteni igényeit - ezt a tényt egy adott eset körülményei (pl. a gyermek egészségi állapota, tanulmányok stb.) alapján értékelik, semmiképpen sem az életkor a gyermek.
A tartási kötelezettség megszüntetése minden jogosult számára egyedi kérdés. Figyelembe veszik a gyermek életkorát, egészségi állapotát, a tanulmányokat, mint a jövőbeni szakmára való felkészülést és a foglalkoztatást, a munkavégzés és a munkavégzés képességét, anyagi helyzetét stb. A gyermek csak akkor képes eltartani önmagát, ha a munkájának rendszeres díjazása alapján képes önállóan kielégíteni igényeit, miközben fizikai és szellemi képességeinek, valamint a társadalom igényeinek megfelelő munkának kell lennie.
Ha a tartást bírósági határozattal állapították meg, az a tartási kötelezettség törléséről szóló bírósági határozat alapján lejár. A pusztán annak a ténynek a teljesülése, hogy olyan jogi helyzet alakult ki, amelyben a gyermek képes eltartani önmagát, nem mentesíti a felelős személyt a gyermek iránti tartási kötelezettségének bírósági döntés nélküli teljesítése alól. Ezért ha a törvény megköveteli a tartásdíj fenntartásához szükséges előfeltételeket, a felelős személy a bírósághoz fordulhat e kötelezettség megsemmisítésének követeléséhez.
A gyermek akkor tekinthető képesnek tartani magát, ha nem dolgozik, és munkájáért nincs rendszeres javadalmazása. A bíróság figyelembe veszi az elvégzett iskolai végzettséget és a gyermek munkaerő-piaci munkaképességét, és ha a bíróság véleménye szerint a gyermeknek lehetősége van a munkaerőpiacon dolgozni, akkor is felmondja a tartási kötelezettséget, ha a gyermek nincs munkavállaló.
A fentiekből következik, hogy ha a tartási kötelezettséget bírósági határozattal állapították meg, és olyan jogi helyzet alakult ki, amikor a gyermek el tudja tartani magát, akkor a tartási kötelezettség megszűnik, amelyet a bíróság megsemmisítés iránti kérelem alapján határoz. a családtörvény 78. §-a alapján. A szülőknek a gyermek iránti tartási kötelezettsége az első legmagasabb szintű oktatás (az első befejezett középiskola vagy egyetem) megszerzésével ér véget. Ebben a pillanatban a gyermek készen áll arra, hogy továbbra is eltartsa önmagát (vannak azonban olyan kivételek, mint a súlyos fogyatékosság stb.)
Ez a téves elképzelés a tartási kötelezettség 25 éves korhatárra történő korlátozásáról valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy ez a határ a gyermek után nyújtott támogatás korlátozott folyósítása, amelyhez az állam hozzájárul az eltartott gyermek neveléséhez és fenntartásához, de legfeljebb 25 év a gyermek tanul.