alimentarius

  • HACCP irányelv
  • A GMO-élelmiszerek kockázatelemzésének alapelvei
  • CODEX STAN 16-1981 Tartósított bab és gyümölcs
  • CODEX STAN 38-1981 Ehető gombák és ezekből készült termékek
  • CODEX STAN 39-1981 Szárított ehető gombák
  • CODEX STAN 55-1981 Gombakonzerv
  • CODEX STAN 58-1981 Konzerv borsó
  • CODEX STAN 131-1981 Hámozott pisztácia
  • CODEX STAN 171-1989 Néhány impulzus
  • CODEX STAN 175-1989 Szójafehérje termékek
  • CODEX STAN 177-1991 Kókuszreszelék
  • A Codex Alimentarius iránymutatásai az NCCP működéséhez
  • Az élelmiszer-biztonság hirtelen veszélyeztetése esetén az információcserére vonatkozó alapelvek és iránymutatások
  • A tej és tejtermékek higiéniai gyakorlatának kódexe
  • Az élelmiszerek és takarmányok dioxinokkal és poliklórozott bifénekkel való szennyeződésének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó gyakorlati kódex
  • Az élelmiszerek ólomszennyezésének csökkentésére vonatkozó bevált gyakorlatok kódexe
  • A dió aflatoxin-szennyezésének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó bevált gyakorlatok kódexe
  • Az ökológiai élelmiszerekről szóló irányelv tartalma
  • Az élelmiszerekben az akrilamid csökkentésére vonatkozó bevált gyakorlatok kódexének tervezete
  • A kockázatelemzés működési alapelvei az államban


Az élelmiszer-biztonság hirtelen veszélyeztetése esetén az információcserére vonatkozó alapelvek és iránymutatások

Az élelmiszer-biztonság hirtelen veszélyeztetése esetén az információcserére vonatkozó alapelvek és iránymutatások

CAC/GL 19-1995, Rev. 1-2004

1. BEMUTATKOZÁS

  1. Az élelmiszer-biztonságot hirtelen fenyegető veszély esetén rendkívül fontos, hogy az érintetteket a lehető leghamarabb tájékoztassuk az élelmiszer-biztonsági probléma jellegéről és mértékéről az emberi egészségre gyakorolt ​​káros hatás minimalizálása érdekében. Ezt úgy kell megtenni, hogy megelőzzék az ugyanabból az országból származó vagy más, nem érintett országokból származó más élelmiszerekkel szembeni váratlan tevékenységeket. Az élelmiszer-kereskedelem globális jellege megköveteli, hogy ez a kommunikáció az államok között a megfelelő kormányzati szinten történjen.
  2. Ez a dokumentum útmutatást nyújt a kormányoknak és a regionális gazdasági integrációs szervezeteknek az információcseréhez az élelmiszer-biztonság hirtelen fenyegetése esetén.

2. HATÁLY

  1. Ezeket az elveket és az irányelvet azokra a helyzetekre kell alkalmazni, amikor az importáló és/vagy az exportáló ország illetékes hatóságai hirtelen veszélyt tapasztalnak az élelmiszer-biztonságra, és közölni kell a helyzetből fakadó kockázatokat.
  2. Ezeket az elveket és az irányelvet azokra a helyzetekre kell alkalmazni, amikor az élelmiszer-veszélyt kifejezetten meghatározták (pl. Mikrobiológiai, kémiai, radiológiai vagy fizikai). Alkalmazható olyan helyzetekre is, ahol az élelmiszer-veszélyt nem sikerült azonosítani, de a tudományos adatok összefüggést sugallnak az élelmiszer-fogyasztás és a súlyos egészségügyi következmények kialakulása között.
  3. Az elvek és iránymutatások az élelmiszer-biztonság hirtelen fenyegetéseire vonatkoznak az importált vagy exportált élelmiszerek, illetve az esetlegesen importálható vagy exportálható élelmiszerek vonatkozásában. Az elvek és iránymutatások alkalmazhatók ilyen esetekre haszonállatok takarmánya esetében is
  4. Az elvek és az irányelv nem vonatkozik az élelmiszerek szokásos elutasítására, ha az importáló ország normáit nem tartották be. Megoldja ezeket a helyzeteket Irányelv az országok közötti információcseréről az importált élelmiszerek elutasítása esetén (CAC/GL 25-1997).

3. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

  1. Az élelmiszer-biztonság hirtelen fenyegetése: Olyan helyzet, amelyben a felelős hatóság véletlenszerű vagy szándékos, súlyos, ellenőrizhetetlen közegészségügyi veszélyt állapított meg, amely azonnali intézkedést igényel.

4. ALAPELVEK

  1. Ha az élelmiszer-biztonságot hirtelen fenyegetik, az információcserére a következő elveket kell alkalmazni:
    1. Az illetékes hatóságnak világosan és teljes körűen le kell írnia a fenyegetés jellegét és mértékét.
    2. A felelős hatóságok által kijelölt kapcsolattartó pontok információt cserélnek az élelmiszer-biztonsági fenyegetésekről.
    3. Az az állam, amely veszélyes helyzetet azonosított, akár importáló, akár exportáló, haladéktalanul tájékoztatja az összes olyan államot, amelyről tudomása szerint érintett lehet.
    4. A nem biztonságos helyzetet azonosító felelős hatóságok közölnek minden lényeges információt, hogy minden érintett vagy potenciálisan érintett állam megalapozott kockázatkezelési és/vagy kockázatkommunikációs döntéseket hajthasson végre.
    5. A felelős hatóságok a lehető legnagyobb mértékben világos, releváns, konkrét és időszerű információt nyújtanak az érintett érdekelt felek számára.
    6. Az információáramlásnak átláthatónak és fenntartottnak kell lennie az élelmiszer-biztonsági helyzet minden szakaszában az általános fejlődés értékelése érdekében.

5. AZ ÉLELMISZER-BIZTONSÁG CSOPORTOS VESZÉLYE

  1. Az élelmiszerbiztonság hirtelen fenyegetésének jellegét, beleértve a rendelkezésre álló tudományos információkat, világosan, tömören és helyesen kell leírni. Még abban az esetben is, ha egy adott élelmiszer-veszélyt nem határoztak meg pontosan, az illetékes hatóságnak minden világos és releváns információt meg kell adnia az élelmiszer fogyasztása és a közegészségügyre gyakorolt ​​súlyos káros hatások közötti összefüggésről, az irányelvben meghatározott elvekkel összhangban. 8. bekezdés.
  2. Ha egy élelmiszerhez vagy élelmiszerekhez élelmiszer-veszély társul, ezeket az élelmiszereket a lehető legrészletesebben meg kell határozni az érintett élelmiszerek azonosításának és helyének felgyorsítása érdekében. Más esetekben, amikor a veszély több különböző élelmiszer-kategóriára vonatkozik, és potenciálisan egy adott földrajzi területre vonatkozik, meg kell határozni az összes érintett élelmiszert.

6. AZ INFORMÁCIÓ CSERÉJÉHEZ KIJELÖLT HIVATALOS KAPCSOLATPONTOK

  1. Minden államnak ki kell jelölnie egy elsődleges kapcsolattartó pontot az élelmiszer-biztonság hirtelen fenyegetése esetén, amely ilyen esetekben nemzeti kapcsolattartó pontként működhet az információcsere érdekében. Az élelmiszerbiztonság hirtelen fenyegetése esetén az információcseréhez szükséges elsődleges hivatalos kapcsolattartó pontok listája rendelkezésre áll, a 8.b pontban említettek szerint, és a kormányoknak rendszeresen frissített listát osztanak ki. Minden állam felelőssége, hogy rendszeres frissítéseket tegyen az elsődleges kapcsolattartó hivatalos webhelyén az Egészségügyi Világszervezethez, amely frissíti a listát. A hivatalos elsődleges kapcsolattartó pont az első kapcsolattartó pont, ezért nyilvánvaló, hogy egy bizonyos hirtelen élelmiszer-biztonsági fenyegetés esetén a kormányok egy speciális kapcsolattartó pontot akarnak kijelölni.
  2. Az élelmiszer-biztonság hirtelen veszélyeztetése esetén a tevékenységek koordinálásáért felelős illetékes hatóságok kijelölt kapcsolattartó pontjait egyértelműen meg kell határozni. Információk a felelős hatóság nevéről és részletek, ideértve a helyzet kezeléséért felelős személyek vagy hatóságok nevét, címét, telefonszámát, faxszámát és e-mail címét, amely további részleteket tartalmazhat az élelmiszerekben rejlő veszélyekről., a megtett intézkedések és egyéb vonatkozó információk. Ugyancsak meg kell adni egy naprakész információkat tartalmazó webhelycímet.

7. MINDEN FEJLETT VAGY POTENCIÁLISAN SÉRTETT ÁLLAM TÁJÉKOZTatása

  1. Az élelmiszer-kereskedelem globális jellege miatt az élelmiszer-biztonság hirtelen fenyegetése messzemenő következményekkel járhat. Annak az államnak a felelős hatóságának, ahol a veszélyt azonosították, lehetőségei szerint és más felelős hatóságokkal együttműködve meg kell határoznia az érintett élelmiszer (ek) minden lehetséges fogadó országát és az összes olyan államot, amelyből a potenciálisan szennyezett élelmiszer vagy élelmiszer élelmiszer-összetevőt importáltak. Az élelmiszer-biztonsági fenyegetésekkel kapcsolatos minden lényeges információt meg kell adni az így azonosított országok felelős hatóságainak.
  2. A kommunikációt a legmegfelelőbb módon és a lehető leghamarabb biztosítani kell, miközben ellenőrizni kell, hogy a címzettek megkapták-e az információt. Telefonon, e-mailen, faxon és, ha szükséges, rendes levélen keresztül történő kommunikáció is megfontolandó a mielőbbi kommunikáció és annak biztosítása érdekében, hogy a felelős hatóságok a lehető leghamarabb megkapják az üzenetet.
  3. Elismert tény, hogy az első információk nem mindig teljesek, ezért a fenyegetést azonosító ország felelős az információk elkészítéséért, amint azok rendelkezésre állnak.
  4. Elismert tény, hogy az információknak az egyes felelős hatóságok számára történő nyilvánosságra hozatalának jellegét és mértékét az adott állam jogával összhangban az engedély határozza meg.

8. INFORMÁCIÓCSERE

  1. A felelős hatóságoknak meg kell cserélniük a következő információkat minden érintett vagy potenciálisan érintett állammal az élelmiszer-biztonsági fenyegetés azonosításával kapcsolatban.
    1. Az élelmiszer-biztonsági fenyegetés jellege, beleértve az azonosított veszélyeket és kockázatokat, az alkalmazott módszertant és a figyelembe vett esetleges körülményeket;
    2. Az érintett élelmiszer (ek) részletes meghatározása, beleértve a termék megnevezését, a tanúsítással kapcsolatos információkat;
    3. Az érintett és potenciálisan érintett népességcsoport (ok);
    4. Szállítás és kapcsolódó információk, pl. az exportőr, az importőr, a feladó és a szállító neve és elérhetősége;
    5. A veszélyek csökkentése vagy megszüntetése érdekében tett intézkedések;
    6. A kijelölt hivatalos kapcsolattartó pont és az illetékes hatóság minden részlete.
  2. Az élelmiszerbiztonsági veszélyek jellegéről és mértékéről szóló közleménynek tartalmaznia kell a kockázat jellegére és értékelésére vonatkozó rendelkezésre álló, rendelkezésre álló tudományos információkat, beleértve azokat az információkat is, amelyek tekintetében a nemzetközi szabványokat figyelembe vették.
  3. Az importáló és az exportáló országoknak egyaránt ajánlott szabványos formátumot használniuk a releváns információk cseréjéhez. A szabványos formátumot a melléklet tartalmazza. Alternatív formátum használata esetén ügyelni kell az egyértelműségre és az összes lényeges információ feltüntetésére.

9. A FELELŐS HATÓSÁG SZEREPE

  1. A fenyegetést azonosító felelős hatóságnak haladéktalanul kommunikálnia és megbeszélnie kell az érintett állam (ok) illetékes hatóságával/hatóságaival. Az intézkedések összehangolásáért felelős felelős hatóságoknak értesíteniük kell az érintett élelmiszereket fogadó államokat a jelenlegi intézkedésekről. Az élelmiszer-biztonsági veszélyekre vonatkozó tudományos és egyéb információk pontosságát és megbízhatóságát ellenőrizni kell a kockázatelemzés, a kockázatkezelés és a kockázatkommunikáció terén hozott döntések támogatása érdekében. Az illetékes hatóságnak minden zavaros információt haladéktalanul orvosolnia kell.
  2. Fontos az is, hogy az összes többi érintett felet adott esetben tájékoztassák a fenyegetés jellegéről és állapotáról. A felelős hatóságok ezért egyértelmű, releváns, konkrét és időszerű tájékoztatást nyújtanak a rendkívüli helyzetről az ipar, a fogyasztók, más érdekeltek és a média számára.

10. INFORMÁCIÓFOLYAMAT

  1. Az exportáló és az importáló államok közötti kommunikációnak átláthatónak és folyamatosnak kell lennie a veszélyhelyzet minden szakaszában, a probléma kezdeti értesítésétől kezdve, lehetőleg a felhasznált releváns kockázatértékelések részletein keresztül, amíg a probléma meg nem oldódik. Ez lehetővé teszi az államok számára, hogy a helyzet változásával átgondolják kockázatértékelésüket, kockázatkezelésüket és kockázatkommunikációs stratégiáikat.

11. EGYÉB KÖRÜLMÉNYEK AZ INFORMÁCIÓ CSERÉJÉN

Az élelmiszer-elosztás szintje

  1. A megfelelő kommunikációs intézkedésekről történő döntéshozatal során az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az élelmiszer mennyiségét, az elosztás mértékét és az élelmiszer kiosztásának szintjét (pl. Nagykereskedelem, kiskereskedelem). Bizonyos esetekben az élelmiszereknek még nem kellett belépniük az importáló országba, és a kommunikáció az importőrökre összpontosul. Más esetekben azonban az élelmiszer már beléphetett az országba, és szét lehetett osztani vagy át lehetett vinni más országokba. A felelős hatóság figyelembe veszi, hogy az élelmiszert nagykereskedelmi, kiskereskedelmi vagy fogyasztói szinten osztották-e vagy valószínűsítik-e, és megfelelő kockázatkezelési és -kommunikációs intézkedéseket hajt végre, beleértve a visszavonást egy vagy több terjesztési szinten.

Élelmiszerek újrakivitele veszélyhelyzetben

  1. Azokkal az ételekkel, amelyeket egy országba megtagadtak, vagy egy országba való belépés után elutasítottak, az irányelvnek megfelelően kell kezelni Irányelv az importált élelmiszerek megtagadásáról az államok közötti információcseréről (CAC/GL 25-1997), figyelembe véve A nemzetközi élelmiszer-kereskedelem erkölcsi kódexe (CAC/RCP 20-19769, Rev. 1-1985) 2 .

Élelmiszer-biztonsági sürgősségi terv

  1. Az importáló és az exportáló országoknak ki kell dolgozniuk egy veszélyeztetett élelmiszer-biztonsági tervet, amelyben fel kell tüntetni, hogyan kell eljárni élelmiszer-biztonsági fenyegetés esetén 3. A tervnek tartalmaznia kell az információcserére vonatkozó konkrét intézkedéseket, hogy a lakosság tájékoztatást kapjon élelmiszer-biztonsági fenyegetés esetén.

A FAO és a WHO szerepe

  1. Az ezen irányelvben említett információcserét elsősorban az importáló és az exportáló államok felelős hatóságai használják, de a vonatkozó élelmiszer-biztonsági fenyegetések másolatait és összefoglalásait kérésre be kell nyújtani a FAO-nak, a WHO-nak vagy más nemzetközi szervezeteknek. Ebben a helyzetben a FAO és a WHO képes lehet technikai tanácsokat ajánlani egy vagy több érintett államnak vagy államoknak, amelyeket esetleg érint.

1 A takarmányok kockázatát érintő intézkedéseket a helyes takarmányozási gyakorlati kódex tervezetének 4.3.1. Szakasza tartalmazza: "A sürgősségi helyzetekre vonatkozó különleges feltételek"

2 Az írás idején a Kódex felülvizsgálatát a Gyakorlati Kódex égisze alatt végezték

3 pl. Irányelv a nemzeti élelmiszer-ellenőrzési rendszerek megerősítéséről (FAO/WHO); "Élelmiszert fenyegető terrorizmus" (WHO)

Köret

Az információcsere szabványos formája az élelmiszer-biztonság hirtelen fenyegetése esetén

Az alábbi szöveg meghatározza az élelmiszer-biztonságot hirtelen fenyegető érintett exportáló és importáló államok felelős hatóságai között cserélendő információkat. Veszély egy véletlenszerű vagy szándékos helyzet, amelyet az illetékes hatóság súlyos és még nem kezelt élelmiszer-egészségügyi kockázatként azonosít a közegészségügy számára, és sürgős intézkedéseket igényel.

1. Az élelmiszer-biztonságot hirtelen fenyegető veszély jellege

Le kell írni az élelmiszer-biztonságot hirtelen veszélyeztető élelmiszer-veszély jellegét, amely a következőket tartalmazhatja:

  • biológiai/mikrobiológiai szennyeződés (a megfelelő organizmus vagy toxin specifikációja);
  • kémiai szennyeződés (pl. peszticidek, gyógyszerek, ipari vegyszerek, környezeti szennyeződések);
  • fizikai szennyeződés (pl. idegen részecskék);
  • radionuklid-szennyezés (adja meg a vonatkozó radionuklid (oka) t);
  • rejtett allergén (az allergént kifejezetten meg kell nevezni);
  • egyéb azonosított veszélyek (pl. vegyi anyagok a saját élelmiszerükben, vagy gyártási vagy csomagolási hibák eredményeként keletkeznek);
  • ismeretlen anyag (jelenteni kell az élelmiszer fogyasztásával kapcsolatos súlyos káros egészségügyi hatásokat).

A fenti esetek mindegyikében a rendelkezésre álló információk, az alkalmazott mintavételi és elemzési módszerek, valamint a figyelembe vett körülmények alapján meg kell adni az egyedi élelmiszer-veszélyt és annak szintjét vagy előfordulási gyakoriságát.

2. Az élelmiszer azonosítása

Az ételt teljesen le kell írni. Ha rendelkezésre áll, a következő termékinformációkat kell megadni:

  • a termék (ek) leírása és mennyisége, beleértve a védjegyet, a termék nevét a címkén, a tartósítási folyamatot (pl. hűtve vagy fagyasztva) és a tartósságot;
  • a csomag (ok) típusa és mérete;
  • a gyártási tétel azonosítása, beleértve annak kódját, az előállítás és a feldolgozás dátumát, valamint azon helyiségek azonosítása, ahol a terméket utoljára csomagolták vagy dolgozták fel;
  • egyéb azonosító jelek/bélyegzők (pl. vonalkódok, UPC kódok);
  • a gyártó, gyártó, csomagoló, eladó, exportőr vagy importőr neve és címe;
  • illusztrált kép;
  • az exportbizonyítvány (ok) hivatkozási számai, hivatalos neve és védjegye.

Ha ismert, meg kell jelölni azokat az országokat is, ahová a terméket exportálták, hogy az országok azonosíthassák, érintettek lehetnek-e, és segítséget nyújthatnak az érintett élelmiszerek elhelyezésében.

3. Érintett vagy potenciálisan érintett népességcsoport (ok)

Az élelmiszer-biztonságot hirtelen fenyegető helyzet különösen a lakosság bizonyos csoportjait érintheti, pl. gyermekek, terhes nők, immunhiányos személyek vagy idősek. Ilyen esetekben ezt az információt meg kell adni.

Le kell írni az élelmiszer-biztonság hirtelen fenyegetésével kapcsolatos káros hatások jellegét és mértékét, pl. inkubációs idő, intenzitás és egyéb epidemiológiai adatok.

4. Szállítás és kapcsolódó információk

A következő információkat kell megadni:

  • Az exportőr neve és elérhetőségei;
  • Az importőr neve és elérhetőségei;
  • A konténer és a szállítás részletei, beleértve a származási és rendeltetési helyet;
  • Feladó (k) és fuvarozó (k) és elérhetőség.

5. Az exportáló vagy importáló ország tevékenysége

Információt kell szolgáltatni a vállalt tevékenységről, például:

  • az élelmiszerek értékesítésének és exportjának azonosítására és megakadályozására tett intézkedések;
  • az élelmiszerek piacról történő kivonására tett intézkedések, valamint hogy a kivonás önkéntes vagy kötelező volt-e;
  • intézkedések a további problémák megelőzésére;
  • megfelelő fizikai kezeléssel végzett kockázatcsökkentő intézkedések;
  • az érintettek diagnosztizálásának és kezelésének módszerei, a végleges ártalmatlanítás érdekében hozott intézkedések (pl. az élelmiszer megsemmisítése).

6. A kijelölt hivatalos kapcsolattartó pont és az illetékes illetékes hatóság adatai

Elérhetőségek: a felelős hatóság neve, címe, telefon-, e-mail címe, azon személyek vagy tisztviselők faxszáma, akik további információkat nyújthatnak be, amelyekre az érintett vagy potenciálisan érintett államok az élelmiszer-biztonsági fenyegetések kezelésében segítséget kérhetnek. Naprakész információkat tartalmazó webcím is használható.